Nem hivalkodóak, néha csak egy utcányiak. A zajos Budapest gyomrában megbúvó szerény, de annál varázslatosabb terekre érdemes odafigyelni, és a mai várostervezőknek sem kellene a szomszédba menni egy-egy jó ötletért, milyen is az élhető környezet.
Akik Budapesten élnek, és olykor kiszabadulnak egy tiszta levegőjű, szellősen és visszafogottan beépített, csendes településre, úgy érezhetik, másik világba csöppentek. Annyira nagy a kontraszt, hogy visszatértükkör fojtogatóan nehezedik rájuk a nagyvárosi miliő. Leginkább talán ilyenkor szúr szemet mindaz, ami nem nagyvárosi, pedig Budapest szerves része.
Az egyik ilyen, néhány utcányi romantika Albertfalván húzódik meg. Ha a Fehérvári úton, úgy a Vegyész utca magasságában balra kanyarodunk, néhány keresztutca múlva mesebeli díszletekre bukkanunk. Alacsony házacskák, apró kertekkel az utcafrontra, buja növényekkel rejtőzködve állnak szorosan egymás mellett. Kapuik, mintha gyerekkéz rajzolt volna egymás mellé sok-sok fejtetőre állított u betűt, úgy következnek egymás után, széles boltívet nyitnak a házikókba.
Harmonikus, nyugodt és csendes. Ez a néhány utca olyan ügyesen bújt meg az elmúlt évtizedben, hogy kényelmesre épített házai helyére nem kerültek panelszalagok, megmaradt a kertváros a lakótelep szomszédságában.
Az itt lakók egyébként városszerte híres lokálpatrióták, mindenhez van közük, ami ebben a városrészben történik. Az csak egy dolog, hogy saját civil szervezetet alapítottak, de az még fontosabb, hogy az együttlétnek eredménye is van. Nemrégiben például az önkormányzat közterületi beruházásokért felelős képviselői helyszíni bejárást tartottak számukra, mert az albertfalvi lakók jóváhagyása nélkül itt nem is érdemes semmit csinálni. Nem érdemes, mert az itt élők mindenkinél jobban tudják, mit, hogyan, mikor kell megépíteni. Ez így természetes…
Hozzászólások