Noha egy év alatt négyszer annyi turista érkezik Máltára, mint ahányan az országot lakják, az itt élők, a világon egyedülálló módon, nem rendelték alá sem természeti környezetüket, sem társadalmi életüket az idegenek elvárásainak. Aki így kíváncsi országukra, azt szívesen látják, aki fényűző létre vágyik, az jobb, ha a luxust célirányosan másutt keresi. Persze a sokcsillagos szállodaláncok zárt világa itt is megtalálható, ám az utcák, a terek, a sikátorok és a tengerpartok nem illeszkednek a mesterséges környezet díszleteihez.
Bár klasszikus természeti kincsekből, erdőből, ivóvízből, ásványkincsekből alig akad a szigetországban, mégis a természetesség páratlan közege jellemzi Máltát. Az épített környezet itt olyan harmonikus, amelyhez foghatót keveset találunk a nagyvilágban. Erre a legősibb és ezáltal kicsit misztikus példa a megalitikus templommaradványok együttese, amely időszámításunk előtt 3600-tól épülhetett. Hogy miként jöttek létre a tudatosan, már-már tudományosan szerkesztett építmények abban az időben, senki nem tudja, mindenesetre az egyetemes kultúra kivételes emlékeiként, az UNESCO ezeket a teremtményeket a világörökségek közé sorolta.
Harmonikus tradíciók
A kevésbé kifürkészhetetlen eredetű épületek zöme sárgás árnyalatú, amelyre az a magyarázat, hogy jó ideig az építőanyag a föld alól származott. Mivel a szigetcsoport mészkőben gazdag, így a házak ábrázata is mészkőszínű. Ennek a téglaforrásnak lett még egy következménye: a felszín alatt, a kitermelt kövek helyén alagutak, sőt katakombák hálózzák be a szigeteket. Az építőköveket nemcsak lakóépületek és templomok megformálására használták, hanem a mezőgazdasági területek védelmére falakat is felhúztak az apró darabokból, akkurátusan egymásra halmozva azokat. A kevés termőföld, a minimális vízmennyiség és a forróság kényszerítette ki ezt a találékonyságot, amelynek nyomán a zsebkendőnyi művelhető terület és művelőjük is elbújhat az égető napsugarak elől.
Valószínűleg ugyancsak az éghajlat magyarázza azt az érdekes munkarendet, amely a felújítandó házaknál megfigyelhető. Helyenként a falak, a tető már-már menthetetlennek tűnnek, mégis az jelzi, hogy az épületről még nem mondtak le, hogy nyílászárói a legfrissebb technológiára emlékeztetnek. Nyilvánvalóan mindennél fontosabb, hogy a hőszigetelésre kiválóan alkalmas, korszerű ablakok és ajtók a hőség kinnrekesztését szolgálják.
Visszatérve a házak harmóniájára, nem csak színükben fedezhető fel az egységesség. A legtöbb lakóház feltűnően keskeny, főleg azok, amelyek zárt sorban épültek. Zömmel kétszintesek, és homlokzatukat széles, de nem túl kiugró, falapokkal és üvegablakokkal beépített erkély díszíti. Ez olyan hagyomány, amelyet a modern, mai épületek is követnek, bár a kiadásra szánt apartmanok és a szállodák erkélyei inkább a tengerre néző, többé-kevésbé tágas terasz szerepet kapták.
Szállodainvázió
Az építészeti hagyományok oly erősek, hogy a modern és gőzerővel terjeszkedő szállodaipar is fejet hajtott előttük. Legalább is sok olyan híres-neves világmárka öltöztette mészkő színűbe épületét, amelyek másutt mereven ragaszkodnak saját brendjükhöz.
A hagyományt és az eredetiséget díjazók számára talán még aggasztó is lehet, ahogy a hotelláncok újabb és újabb területeket vesznek birtokba. Nem ritka a főszigeten, Máltán, a különleges adottságú partszakaszokon és öblökben a toronydaruk erdeje, és a szerkezetkész épületek látványa. Tekintve, hogy a mintegy háromszáz ezer lakos évente nagyjából 1,2 millió turistát fogad, nem csoda, hogy ameddig csak lehet, kihasználják a paradicsomi lehetőségeket.
A máltaiak egyébként maguk is szívesen időznek az e vidéken varázslatosan tiszta Földközi-tenger partján, de ahogyan ők hódolnak a romantikának, az megint csak páratlan. Kevés hely van Máltán, ahol nem sziklás, hanem bársonyos homok borította a partszakasz. Az egyik ilyen, a nyugati csücsökben, Mellieha Bay, ahol napközben napágyak és napernyők terítik be a homokot, ám sötétedés után a hely teljesen átalakul. A törölközős turisták helyébe kinyitható asztalok, kempingszékek és szabadtéri főzőmasinák kerülnek, és a hosszan benépesült homokban családok, baráti társaságok vacsoráznak, beszélgetnek. A több száz emberes spontán főzőparádé egyáltalán nem zajos, nem harsány. Mérsékelten fogy az alkohol, és jól érzékelhető, hogy többnyire családi eseményen vagyunk, hiszen a pelenkás kisbabától a dédiig mindenki ott van az asztalnál. Varázslatos, ahogy a kupacnyi tábortüzek megvilágítják az esti tengerpartot.
Tengerre néző konyhák
A vallási tradícióiról is híres máltaiakról úgy tartják, hogy a tehetősebb családok házainak erkélyét szándékosan úgy tájolták, hogy a ház asszonya saját otthonából a templomkapura lásson, így nem kellett feltétlenül kimozdulnia ahhoz, hogy kövesse az istentiszteleteket. Talán tréfás párhuzamot vonni, de az is igaz, hogy a helybeliek, már ha éppen a tenger közvetlen közelében laknak, földszinti konyhájukat éppen úgy helyezik el, hogy a kétszárnyú ajtó a vízre nyíljék. Ha eljön az enyhülést hozó este, főzés és vacsora közben a sarkig tárt ajtók között illatával, morajával a tenger teremt nyugalmat és romantikát a családi együttléthez. Az arra sétáló idegen ekkor sem hall hangos szót, a máltaiak visszafogottak és jó-kedvűek.
Nem meglepő ingatlanárak
Málta szigetén mindenféle ingatlanból találunk eladót is, bérbeadót is. Az árak egyáltalán nem okoznak meglepetést. Az általános szabályszerűségek itt is érvényesek: a drágább, frekventáltabb városokban borsosabbak az árak, mint a kisebb, esetleg nem is partmenti helyeken.
Sliemában például – amely az egyik legmozgalmasabb parti nagyváros – egy panorámás, exkluzív szolgáltatásokkal és adottságokkal felszerelt luxusapartman nagyjából 250 millió forint. Nem elhanyagolható, hogy több mint négyszáz négyzetméteren két komplett lakást tartalmaz az ingatlan. Kissé csendesebb környéken egy penthouse lakás amerikai konyhával és három hálószobával mintegy 62 millió forintba kerül. Havonta úgy 80 ezer forintot kell kifizetni egy saját medencés, légkondícionált, vendéghálóval is ellátott villáért, ha bérbe veszi valaki.
Oldtimer csemegék
Ha Málta képét a lehető legteljesebben szeretnénk megfesteni, nem hiányozhatnak a buszok, amelyek sok minden más mellett szintén tipikusak és jellemzőek. A legöregebb darabok 1930 körül készültek, de karosszériájuk fényesen csillog, küllemük hibátlan. Nemcsak az oldtimer rajongóknak különleges csemege a máltai buszozás, hiszen az aktív turisták zöme ilyennel indul felfedezőútra. Igaz, figyelni kell, melyik járat merre és mikor közlekedik, sőt, nem elég a megállóban ácsorogni, ha közeledik a várva várt jelű busz, feltűnően integetni kell a sofőrnek, aki feleslegesen nem áll meg. A hegy-völgyes domborzat, a szűk kétirányú utcák és hajlott koruk ellenére ezek a buszok szélsebesen robognak, mindennel és mindenkivel szemben előnyt élveznek. Bár sofőrjük nem tűnik nyájasnak, a bamba utazót nem engedi eltévedni. Inkább kétszer elmagyarázza, mire és hol kell átszállni az említett úti célhoz, semmint bárki csalódjék a tömegközlekedésben. Egy buszjegy nagyjából 250 forint, de ezért keresztül lehet utazni a Budapestnyi szigetet. Ezt pedig érdemes többször megtenni, mert az ember minden alkalommal talál és tanul valami újat.
Hozzászólások