Korszerűsítés passzív közeli minőségben?

Pikáns ízek az ünnepi asztalra
Rumos gombás gesztenyés rizottó
Ötvözni régit az újjal

A hazai építőipar piacán több vállalkozás is foglalkozik meglévő, régi épületek fokozottan hőszigetelt (A+os), alacsony energiafelhasználású házzá történő átalakításával. Műszaki, technikai szempontból ma már sok minden lehetséges, de kérdés: kifizetődő-e a tetemes ráfordítás, nem lenne-e érdemesebb inkább új passzívházat építeni?

korszerusitespasszivkozeli 720

Egy családi ház nagyszabású korszerűsítésének beruházási költsége négyzetméterre számítva legfeljebb 50 ezer forinttal tehető alacsonyabbra, mintha újonnan építenek egy passzívházat (kb. 350 000 Ft/m2 helyett 300 000 Ft/m2). Ilyen volumenű átalakítást tehát csak ekkor érdemes elvégeztetni meglévő házunkon, ha valamely okból nagyon ragaszkodunk hozzá, netán kultúrtörténeti értéke van. Ennek hiányában csak olyan mérvű rekonstrukció elvégzése kifizetődő, amelynél a ráfordított összeg 10-15 éven belül biztosan megtérül.
Mivel a felújítás során teljesen le kell csupaszítani a szerkezeti elemeket, a jó műszaki állapotú régi épületek kizárólag épületenergetikai okok miatti korszerűsítése nem lehet gazdaságos. A meglévő épületszerkezetek számtalan kötöttséget eredményeznek, átalakításuk annál bonyolultabb és fajlagosan annál költségesebb feladat, minél kevesebb a módosítható szerkezet, és minél kisebb energiafelhasználást kell elérni. Egyes követelményeket nagyon nehéz teljesíteni, mint például a kellő benapozás elérése és az aljzat megfelelő hőszigetelése. Míg másokat, mint a falazatok lábazati hőhídmentesítését, rendszerint egyáltalán nem lehet gazdaságosan kivitelezni, ezért megoldatlanságuk káros hatásait másutt, más szerkezetekkel kell ellensúlyozni. Annál könnyebb jó eredményt elérni, minél nagyobb az épület, és minél kisebb a gazdaságosan ki nem javítható hibahelyek aránya.
A húsz-harminc éves házak éves fűtési energiaigénye általában 250-300 kWh/m2. Ezeknél az alapozási és nedvességszigetelési károk ritkábbak ugyan, a statikai gondokat leszámítva azonban a műszaki problémák nem sokkal kisebbek, mint a még öregebb épületek átalakításánál. Elsősorban a lábazati hőhidak és a padozat hőszigetelése, valamint a szellőztető berendezés helyigénye, a pince-padlás feljárók és a légtömörség biztosítása okoznak gondot. Passzív közelivé alakításuk gazdaságosságát elősegíti az a tény, ha a több kisebb felújítási ciklus (festés, burkolás, javítás) után a nyílászárók, a hőszigetelés és a gépészet megérett a nagy felújításra. Így a költségek az épületenergetikai és az elhasználódás miatt szükségessé váló állagmegőrző felújítás között megoszlanak.
A tíz évnél nem idősebb házak éves fűtési energiaigénye átlagosan 120-250 kWh/m2, passzív közelivé alakításuk gazdaságtalan. Jelentős energiamegtakarítás és komfortnövekedés a légtömörség fokozásával, a hibahelyek megkeresésével, kijavításával, korszerűbb fűtőberendezés alkalmazásával érhető el.

Korszerűsítés passzívház elemekkel
A passzívház komponensek beépítésével felújított épületeknél 75-90 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Ehhez nem szükséges a fűtési hőszükségletet a passzívház szabvány által megkövetelt értékre csökkenteni, mert a gazdaságilag elfogadható ráfordítás mellett is jelentős rezsicsökkenés érhető el. A tervezést, kivitelezést alapos állapotfelmérést (hőkamerás, nedvességmérős vizsgálatok) tüzetes statikai ellenőrzés, szakvélemény elkészítése előzi meg. Az, hogy egy régi építésű épületet át lehet-e alakítani passzív közelivé, számos tényezőtől függ. Először meg kell vizsgálni, hogy az épület szerkezetileg alkalmas-e a felújításra. Elavult, régi épületeknél nem lehet látványos eredményeket elérni, mivel túl sok épületszerkezeti hőhidat tartalmaznak, vagy a szükséges vastagságú hőszigetelés nem építhető be, de kompetens tanácsadás és tervezés révén a kiindulási helyzethez képest sokkal jobb szintet lehet elérni.
Fontos feladat a kivitelezés során a hőhidak megszüntetése. Az összes hőhíd felszámolása gyakran gazdaságtalan, és nem is feltétlenül szükséges, mivel ha a külső hőszigetelés vastagságát drasztikusan megnövelik, akkor a hőhidaknál fellépő problémák is csökkennek. A hőszigetelés a belső fal hőmérsékletének növekedését eredményezi, ezáltal a hőhidat képező épületszerkezeti elemnek a hőmérséklete is nő, így nem lép fel párakicsapódás. A külső szigetelés megváltoztatja az épület megjelenését, műemléki védelem esetén többnyire csak belső szigetelés jöhet szóba. Gondot jelenthet a tetőszerkezet magasságának megemelkedése is, ha emiatt túllépjük az engedélyezett homlokzati magasságot. Ismét a belső hőszigetelés a megoldás, amire számos korszerű termék áll rendelkezésre. A pincefödém szigetelését célszerű a födém alsó síkján elhelyezni, ami azonban feltételezi a pince megfelelő belmagasságát. Ha ez nem adott, akkor a szigetelést a födém felső síkján a padlószerkezetbe is be kell építeni, ami komoly költségvonzattal jár.
A passzívház mutatóit megközelítő korszerűsítés megköveteli az úgynevezett melegablakok beépítését is. A háromrétegű, gáztöltésű, lágyfém bevonatos ajtók, ablakok mutatójának 0,7-0,8 W/m2k U értékűnek kell lenniük.
A hőtechnikai korszerűsítés nagyfokú légtömörséget is megkövetel. Kontrollálatlan tömítetlenség esetén fennáll a levegővel együtt kiáramló pára lecsapódásának a veszélye, a hagyományos felfogás alapján javasolt napi kétszeri szelőztetés nem elégséges. Elengedhetetlen feladat tehát a kielégítő légcsere biztosítása.

 

korszerusutespasszivhaz2

A mai energiaárakon számolva egy sátortetős kockaház fajlagos fűtési energiaigénye megközelítheti az 500 kWh/m2 /év értéket, szinte kifűthetetlen (2020-ban a kívánatos érték 25-40 kWh/m2,év lesz). Egy konkrét hazai felújítás során passzívház-technológiát alkalmazva, 30 cm grafitos EPS hőszigeteléssel, 3 rétegű hőszigetelésű műanyag ablakkal (Uw= 0,8 W/m2K) és 80 százalékos hatékonyságú hővisszanyerős szellőző berendezéssel már sikerült 37 kWh/m2/év értékre csökkenteni a fűtési hőigényt.

 

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop