Az elmúlt tíz évben az épületgépészet területén alkalmazott szerelési anyagok, készülékek és berendezések között számos termék jelent meg a piacon, amelyek teljesen új szerelési technológiát is magukkal hoztak. Említhetjük például a fűtésszerelés terén korábban egyeduralkodó fekete acélcsövet, illetve a vízellátó berendezéseknél szinte kizárólag alkalmazott horganyzott acélcsövet, amelyek napjainkra háttérbe szorultak.
Az acél anyagok legfőbb hátrányaként kedvezőtlen korróziós tulajdonságaik említhetők, de a szereléstechnológia – hegesztés, menetvágás – időigényessége, eszközigénye sem kedvező. Ma már jelentős arányt képviselnek a rézcsövek, a különböző műanyagcsövek, valamint a többrétegű csövek. Ugyanígy a tagos acéllemez radiátorok is eltűntek, helyettük a lapradiátorok alkalmazása vált egyeduralkodóvá.
Acélcsövek alkonya
Az acélcsövek korróziós viselkedését illetően abból kell kiindulnunk, hogy a szállított közeg, a hálózati hideg és meleg víz jelentős oldott oxigéntartalma az acél felületén korróziót okoz. A víz – hőmérsékletétől függően – különböző mennyiségű oldott oxigént tartalmaz; emiatt a fűtési vezetékként megfelelő fekete acélcsövet vízellátási célra nem célszerű használni. Ha a fűtési rendszerbe – elsősorban a helytelen kialakítás, vagy a gyakori utántöltés miatt – oldott oxigén kerül, ez korróziós folyamatot indít el, korróziós termék keletkezik, ami másutt lerakódásokat okoz. Az acélcső nagyobb falvastagsága miatt ugyan kevésbé veszélyeztetett, de a fűtési rendszer egyéb részei, főként a radiátorok, károsodást szenvedhetnek.
A fekete acélcső kedvezőtlen korróziós tulajdonságai miatt hazánkban a vízellátó hálózatok szereléséhez a horganyzott acélcső terjedt el, amelynek külső és belső felületére horganyréteget visznek fel; ez elméletileg megakadályozza az oxigénkorrózió kialakulását. A horganyzott acélcső alkalmazása azonban – nehézkes és időigényes szereléstechnológiája mellett – korróziós szempontból sem megnyugtató.
Új csőanyagok a palettán
Az új csőanyagok nemcsak a korrózió és az élettartam szempontjából előnyösebbek, hanem teljesen új, gyorsabb és egyszerűbb szerelési technológiákat is magukkal hoztak.
Az épületgépészeti szerelés területén jelentős a rézcsövek aránya. Ezek 99,9 százalék tisztaságúak, oxigénmentes kivitelűek, kemény, félkemény és lágy keménységi fokozatban, valamint csupasz, műanyag-bevonatos és hőszigetelt kivitelben, szálban és tekercsben kaphatók. A rézcsövek előnyös tulajdonsága többek között, hogy a kisebb csősúrlódási tényező következtében a csőhálózat áramlási ellenállása kisebb. Ez a kedvező tulajdonság azonban csak meggondolt módon használható ki, mert a méretezés nélkül, „érzések alapján\\\\\\\" szűkített vezeték ellátási problémát is okozhat! A másik említésre méltó tulajdonság, hogy a réz hőtágulási együtthatója az acélénak kb. másfélszerese. Ezt a hálózat kialakításánál figyelembe kell venni, és a csőnek megfelelő tágulási lehetőséget kell biztosítani.
A műanyag csövek anyaga igen változatos, lehet PVC, polietilén, polipropilén vagy polibutén. Előnyük a fém anyagokhoz képest, hogy nem szenvednek korróziós károsodást, továbbá lerakódás a felületükön nem, vagy csak nehezen alakul ki. Hátrányuk lehet viszont az UV sugárzás, az oxigén és a hőmérséklet öregedést keltő hatása, valamint a nagyobb hőtágulás. A korszerű csöveket olyan gyártástechnológiával készítik, ami biztosítja a hosszú élettartamot. Korróziós szempontból az oxigéndiffúzió jelenségét kell említenünk, ami azt jelenti, hogy a levegő és a fűtővíz oldott oxigéntartalmának parciális nyomáskülönbsége hatására a csőfalon keresztül a környező levegőből oxigén jut a fűtővízbe. Ez pedig a fűtőrendszer acél anyagú elemeinek korrózióját idézi elő. Ennek megakadályozására a jó minőségű műanyagcsöveket megfelelő védőréteggel látják el.
A műanyag csövek nem elhanyagolható előnye, hogy segítségükkel akusztikai szempontból igen kedvező hálózat alakítható ki. Épületen belül a műanyag vezetékek között a leggyakrabban használt a lágy polietilén (PE) cső. A gyártás során térhálósítással érik el, hogy a cső egyetlen óriásmolekulává alakuljon át (PEx). Így különösen előnyös tulajdonságú csövek hozhatók létre, amelyek hőmérsékletstabilitása, terhelhetősége, feszültség okozta repedésekkel szemben tanúsított ellenálló képessége, felületi érdessége (ezzel csősúrlódási ellenállása) stb. igen jó. Külön említést érdemel a cső visszaalakuló képessége (memória effektus), ami egyes esetekben a kötéstechnika alapjául is szolgál. Odafigyelést igényel viszont a PE anyag fémeknél mintegy tízszer nagyobb hőtágulása, ennek felvételéről a tervezéskor-kivitelezéskor gondoskodni kell.
A polipropilén csövek is több kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, elsősorban korrózió- és vegyszerállóságuk, kis áramlási ellenállásuk miatt. Hőtágulásuk a fémeknél nagyobb, de a PEx-csöveknél kisebb.
A többrétegű csövek felépítése belülről kifelé haladva a következő: polietilén, kötőanyag, alumínium, kötőanyag, polietilén, azaz a cső ötrétegű. A többrétegű csövek előnye, hogy rendkívül ellenállóak, jól terhelhetők, hőtágulásuk kicsi, és emellett a belső műanyag réteg előnyös tulajdonságai is érvényesülnek. A külső, UV-álló kemény polietilén réteg jó védelmet biztosít.
Újfajta rendszerkialakítások
Az új csőanyagok és a hozzájuk kifejlesztett új kötési technikák új rendszerkialakításokat tesznek lehetővé. A hajlékonycsöves szerelés esetében – akár réz, akár műanyag csővel készül – mód van arra, hogy a lakás vagy a családi ház vizes berendezése egy osztóra csatlakozzék, és azután erről ágazzanak le az egyes fogyasztók – radiátorok vagy vizes berendezések – körei. A vezeték a padlóban jól elhelyezhető, például a beépített szelepes radiátorok alsó csatlakozása esztétikai szempontból kedvező, elmarad a korábban megszokott acélcsövek látványa. (A fűtőtestek jellegzetességeiről és elhelyezéséről 2005/9. számunk mellékletében olvashatnak bővebben.)
Hozzászólások