Az épületek kivitelezése során előfordulnak jellemző, visszatérő kialakítási és anyaghasználati hibák, amelyek az előbb-utóbb olyan épületkárokhoz vezetnek, amelyeket rendkívül körülményes orvosolni. Ezeket bölcsebb elkerülni, megelőzni… Néhány példa a gyakorlatból.
Épület körüli járdák
Megnevezésével ellentétben az épületek körüli járda elsősorban nem azt a célt szolgálja, hogy járjanak rajta. Feladata összetett, elvezeti, távol tartja a homlokzati falakhoz, alapokhoz jutó csapadékvíz nagy részét, megakadályozza az alaptalaj elázását a csapadékos időkben, valamint túlságos kiszáradását a hosszabb száraz időszakokban.
Ha építészeti, esztétikai okokból nem kívánatos egy burkolt, vagy burkolat nélküli betonfelület látványa az épület körüli 1-1,5 méteres sávban, a „járda” készülhet rejtett kivitelben a terepszint alatt is, például megfelelő lejtésű és vízelvezetésű felületszivárgóból.
Szivárgórendszer
Lejtős területeken épült, vagy lejtős teherbíró fekün alapozott épületeknél rengeteg épületkár – aláüregelődések, beázások, felázások, fagykár stb. – lenne megelőzhető megfelelő szivárgórendszer beépítésével. Kialakításuknál az ellenőrizhetőség, tisztíthatóság követelményein túl a lejtésviszonyokat kell eltakarás előtt gondosan ellenőrizni. Egy ellenlejtéses szivárgószakasz a vizet nem elvezeti onnan, ahonnan szeretnénk, hanem éppen oda gyűjti össze.
Bitumenes lemezszigetelések
Sem az időjárásnak kitett, sem az eltakart, védett szigeteléseknél lehetőleg ne alkalmazzunk kis teljesítményű, üvegfátyol-betétes oxidált bitumenes szigetelőlemezt, különösen egy rétegben (GV3, GV4). Ezek alacsonyabb ára nem fedezi azokat a károkat, amelyek sérülékenységük, rossz tapadásuk, kis nyúlóképességük stb. miatt könnyen bekövetkeznek.
Vízelvezetés
Mellvédfallal körbeépített terasznál, loggiáknál, átriumoknál nem bízhatunk abban, hogy az egy helyen kiépített pontszerű vízelvezető mindig elegendő kapacitású lesz, sosem dugul el, nem fagy be (akkor sem, ha a keresztmetszete megfelelően nagy). Az ilyen körbezárt helyeken burkolattól vagy növényzettől függetlenül mindig legalább két egyenértékű vízelvezetőt kell kiépíteni.
Teraszajtók, erkélyajtók
Olyan ajtóknál, üvegfalaknál, ahol a külső burkolat vagy terep szintje nem jóval alacsonyabb a belső padlósíknál, minden esetben gondoskodni kell a megfelelő méretű és lejtésű vonalösszefolyóval, folyókával való vízelvezetésről, mert ennek hiányában rengeteg beázás, burkolat és nyílászárókár keletkezik.
Sarokablak
Kerüljük a tokkal, vagy akár pillérrel, oszloppal összeépített sarokablakokat. A legmodernebb nyílászárók tokszerkezete is intenzív hőhíd. A sarkokon a szerkezeti hőhíd és a geometriai hőhíd összeadódása miatt időszakos páralecsapódással lehet számolni. Ez állagvédelmi szempontból is rossz, de penészedést is okozhat.
Tűzfalak
Zárt sorú beépítéseknél a melléépített épület végfala, tűzfalak közti hézagot nem éghető lágy hőszigeteléssel kell kitölteni. A nyitott hézagba jutó habarcs, törmelék ékhatása megrepesztheti a határos falakat. Polisztirol hab alkalmazása tűzbiztonsági okból sem megengedett. Tűzfalaknál a tégla falazóanyagot is meg kell vizsgálni tűzállósági határérték szempontból, mert sok járatos falazóelem már önmagában sem megfelelő. A hézagot felülről megfelelő bádogozással kell lezárni, hogy a csapadék ne jusson be.
Lehajlás (l/150, l/200, l/300)
Általános, hogy a monolit vasbeton födémeket is egyre nagyobb fesztávval építik meg. Ebben az esetben nem szabad 18-22 centiméter vastag (vékony) lemezt tervezni, építeni, mert az aláépített válaszfalak a centiméter nagyságrendű lehajlások miatt megrepednek. Nem ritka, hogy a támasz szögelfordulása miatt a főfal is megreped a födém, vagy a koszorú alsó síkjában vízszintesen. Az ajánlott födémvastagság a nagyobb fesztávú monolit födémmezőknél 24-26 centiméter, de még ebben az esetben is figyelembe kell venni az állandó terhek felhordásának idejét és sorrendjét. Célszerű, ha erről útmutatást kérünk a statikus tervezőtől, és a falazások ütemezését az alapján készítjük el.
Hozzászólások