Amikor az utcáról becsöngetünk Ladinek Judithoz, a Madách Színház sikerekben úszó művésznőjéhez, kissé belénk nyilall a szorongás. Budapest közepén vagyunk, a ház legalább kétszáz éves. Ez a patinás, kissé megroggyant épület rejtené magába a musicalszínésznőt – Felcaplatunk a második emeletre, de már a bejáratnál elszáll a szorongás. A látvány a bizonyíték arra, hogy vannak még csodák. Hogy a lakás-varázslók igenis köztünk járnak…
A csaknem száz négyzetméteres otthonba Juditék két éve költöztek be. Bár felújítottan vették, belevágtak egy alaposabb ismétlésbe: kicserélték az összes vezetéket, újra parkettáztak, és egy kicsit megváltották a saját világukat. (Ennek bizonyítására előkap jó néhány fotót, győződjünk meg arról, hogy valóban mekkora hadiállapotban éltek az átalakítás alatt. Ahol most ülünk, ott éppen egy malterkeve-rőgép kavart. Hogy milyen szorgalmasan, arról – remélem a képek és a szavak – egyaránt meggyőzik az olvasót.)
Azt se tudom, hol kezdjem! Míg egyik percben a látvány bőségével telek meg, a másikban Judit kedvességével. Végül is döntök: kezdjük azzal a helyiséggel, ahol most kávézgatunk. Ez egy étkezővel meghosszabbított amerikai konyhás csodahely. Csoda attól, hogy a konyha közepén a vendégek felé fordulva lehet főzni, ezt hívják jobb helyeken konyhaszigetnek. Fölötte óriási szagelszívó, de vészhelyzetre van egy udvarra nyíló konyhaablak is. Túl hamar dicsérem meg a hűtőgépet, mert kiderül róla, hogy nem is úgy hívják, hanem borhűtő a becsületes neve. „Tudod, a férjem imád főzni, isteni vendéglátó és vendégváró” – büszkélkedik a háziasszony. A konyha egyébként telis tele van magyar és amerikai csodagépekkel, hiszen a házigazda az Egyesült Államokban dolgozik, mint bankszakember. A legideálisabban élnek, mert így mindig vágyódhatnak egymás után. Ennek ellenére nem távházasság az övék, sokat van idehaza a férj is. De az is megtörtént már jó néhányszor, hogy asszonya kísérte el New Yorkba.
Az étkezőtér falba süllyesztett variációkkal van tele. Igaz, ez elvett legalább 40 centimétert a méretekből, de sokkal többet nyújt cserébe. Álmennyezet, gipszkarton megoldások egész sora kellett ahhoz, hogy most már csak az esztétikum és a praktikum érvényesüljön. Amerre a szem ellát, mindenhol dísztárgyak, képek találtak méltó helyet maguknak.
Ami végképp lélegzetelállító, az a lichthof-megoldás. Üvegtéglával vették ugyanis körül, amelybe egy világítótestet is beszereltek. Most mintha kis napocska sütne a semmiből. Persze nincs ember, aki erre a trükkre rájönne, mert úgy mutat, mintha egyenesen egy párizsi sztárlakberendező tervezte volna. Apropó lakberendező, Juditák először hívtak egy szakembert, de akármit javasolt, nem voltak oda érte. Hamar megváltak tőle, és mentek a saját fejük után. Az volt a legjobb az egészben, hogy mielőtt Judit kimondta volna, hogy ide ezt vagy szeretném, Attila ugyanarra gondolt.
Az étkezős-konyhában két szín dominál: a barack és a cseresznyefa. A padlózat rusztikus járólap, amely szintén alkalmazkodik az előbbi árnyalatokhoz, hiszen krém és barackmárvány erezetű. És még nincs vége a trükköknek! Judit leemel egy festményt, és azt próbálja velem elhitetni, hogy mögötte korábban ablak volt, amely a lépcsőházra nyílt. Nem is értem, miért nem hagyta meg, hogy bárki bármikor bebámulhasson… Valószínűleg nem az irigység vezérelte tettét, hiszen aki őt akarja látni, láthatjaa Madách Színházban a Producerekben, a Macskákban, Az Operaház fantomjában, a Chicagóban vagy az Isten pénzében.
A fürdőszobába lépve a gyönyörűségtől földbe gyökerezik a lábam. Azt a mályvaszínt látom mindenhol, amit a festészet istene jókedvében talált ki. Van kád is, tusoló is. Náluk a fürdőszoba nemcsak tisztálkodásra való. „Szeretünk a kádban együtt ücsörögni, sokáig beszélgetünk, gyertyát gyújtunk, na és persze szól a zene!\\\\\\\" Én persze csak ekkor veszem észre a hangfalakat… Hát, kérem tisztelettel, itt nagyon felkészültek a boldogságra!
A hálószobába épphogy csak bekukkantok. Szekrények, ágyak, polcok, felháborítóan ízléses harmóniában. A nappali megint ujjongásra késztet: türkizkék – napsárga – fehér színeivel a szépség befogadására és a merészségre hívja fel a figyelmet. Az óriási fehér sarok ülőgarnitúrán türkiz párnák, a falon két óriási festmény, a szőnyegben szintén sok a kék, a polcon fehérek a rózsák, és ami fából van, az mind elbújik a natúr szín eleganciája mögé. A plazmatévékért (mert kettő is van belőle – egy a konyhában, egy a nappaliban), vagy a számítógép lakkozott fehérségéért már nehezen tudom előcsalogatni magamból az ováció hangját. Gépekért elvből nem lelkesedem. Egyszerűen irigylem és kész.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások