A XX. század elején alkotó üvegműveseket a középkori templomok ólomüveg-ablakainak színvilága inspirálta. A II. világháború kezdetén ezek a tárgyak kimentek a divatból, de napjainkban ismét nagy keresletnek örvendenek, sőt, az eredeti, század eleji darabok árverések közkedvelt darabjai. A színezett vagy ólomüvegről Rostás Ibolya üvegművész mesél.
– A Műemlékvédelmi Hivatal restaurátori részlegén dolgoztam többek között a miskolci református templom fakazettáin, az esztergomi Bakócz-kápolna márványszobrainak helyrehozatalán, valamint számos bútort restauráltam, templomi szobrokat aranyoztam. Később egy londoni szőnyeggaléria restaurátoraként dolgoztam. Ez a tíz év volt eddigi munkásságom legérdekesebb szakasza. Két évet dolgoztam egy majd’ ötven négyzetméteres szőnyegen, amely később a washingtoni Fehér Házba került.
– Nagyon magányos foglalatosság ez?
– Nem, a hangsúly inkább azon volt, hogy megszállottan lehetett csinálni, és az ember szinte képtelen abbahagyni. A „csak még egy szálat befűzök…” kezdetű mondat után órák teltek el, és még mindig dolgoztam. Aztán tíz éve lehetőségem nyílt kitanulni az üvegvágás mesterségét. Meghatározó élmény volt egy muránói üvegműhelyben tett látogatás is, és persze restaurátorként számos gyönyörű, régi templomi ólomüveg ablakot láttam.
– Mi az, ami a színes üvegnél a legjobban elvarázsolja?
– Ahogy átsüt rajta a fény, ahogy a színek és a fények találkoznak, hatnak egymásra. Minden otthonban, napszakban máshogy és máshogy. Általában meglévő otthonba készítek tárgyakat, de van úgy, hogy egy átadóablak, térelválasztó fal vagy paraván köré tervezik a berendezést.
Általában táblában veszem az üveget, nem tudok ellenállni, amikor meglátok valami érdekes színt, erezetet. Volt már olyan szép, kézi gyártású üvegem, amelyet hátulról megvilágítva képnek csináltam meg, mert nem volt szívem elvágni.
– Van technikabéli különbség mondjuk egy Róth Miksa féle és egy mai üvegablak között?
– Igen. A templomi ablakok, a századfordulós darabok, sőt, még az első Tiffany-darabok is úgy készültek, hogy ólomsínbe fektették az üveget, és beleütögették. Ez kicsit rusztikusabb felületet adott, de az üveg egy idő után súlyánál fogva megnyújtotta az ólomsínt, és kimozdult belőle. Ma rézfóliát rakunk az üveg köré, és azt forrasztjuk össze ólommal, ez lényegesen tartósabb eredményt ad.
– A kisebb darabok, mint mécses- és gyertyatartó, virág, angyalka a maradék anyagokból készülnek?
– Az üveg borsos ára miatt nincs maradék, ezeket akkor vágom, amikor éppen nincs nagyobb megrendelésem. Nem sokan csinálják, mert munkaigényes az apró darabkákkal dolgozni, de így annak is van lehetősége némi színt az otthonába csempészni, aki nem tud nagy tárgyat megfizetni.
– A lámpatesteket a megrendelők hozzák?
– Nem, zömében én vásárolom, jobban mondva vadászom a bolhapiacokon. Türelemmel ki lehet fogni egy-egy jobb darabot. Mindig mondom a vevőknek, hogy nézzenek körül otthon, hátha van egy elfeledett lámpanyél, amire tervezhetek. Volt egy Tirolban élő család, ők több mint húsz lámpát rendeltek a házukba. Máskor egy családanya halacskás ablaktáblát rendelt a már betervezett akvárium helyett, miután világossá vált számára, hogy úgyis rá maradna a takarítás.
Hozzászólások