Buszpályaudvarból lett Budán „gasztro-kulturális” találkozási pont. A négy éve nyitott Tranzit ma is magában hordozza az épület egykori küldetését. Már nem a vidékre utazók várakoznak falai között.
Reneszánszát éli a kávéházi élet; régi és új helyek adnak teret együttléthez, beszélgetésekhez, kulturális programokhoz. A Tranzit négy évvel ezelőtt a kávéházi tradícióra építve nyílt meg, megőrizve és új élettel töltve meg egy hatvanas években épült távolsági buszpályaudvart. Két épület, a közöttük átívelő perontető és a cikkcakkos beállók adták az alapot. Az üvegfalak, repülő tetők, a homlokzaton megjelenő, mintában rakott téglaburkolat és belső, színes mozaikos falak, az öntött műkő padló – a kor jellegzetes építészeti eszköztárának darabjai -, évekig elhagyatottan idézték a múltat.
A Kosztolányi Dezső tér egyik szegletében járunk, ahol magas lakóházak gyűrűjében lett a zajos közlekedési csomópontból csendes kis sziget. Nagy átépítés nélkül, minimál-költségvetésből, hatalmas elszántsággal kezdett hozzá Egri Orsolya, a kulturális kávéház háziasszonya az átalakításhoz. Alapgondolata az volt, hogy az épületet, mint a kulturális örökség amúgy nem védett részét, amennyire csak lehet, eredeti állapotában megtartsa, és képzőművészeti, irodalmi és kamarai színpadi programokra alkalmas helyet hozzon létre. Kávéházi körítéssel. A megüresedett várócsarnok szürke padlózatát barátságos, meleg színekkel öltöztette fel, és egyszerű, kényelmes kanapékkal, kicsiny asztalokkal osztotta meghitt beszélgetésekre inspiráló terekre. Mivel beépített bútorok a kávéházi pulton kívül nincsenek, egy-egy programhoz igazodva a tér könnyedén átrendezhető. Maradtak a színes kerámiamozaik falak, a csempedarabokból kirakott kétlovas hintócska, akárcsak az eredeti feliratok a falakon. A belmagasság és a világítás összehangolásával meghitt félhomály és a kiállításokhoz szükséges profi megvilágítás is létrehozható. A forgalmi irodából internetszoba lett, a nyitott peron pedig tavasztól őszig kávéházi terasz. Asztalok és kanapék mellett függőágyakban lehet megpihenni, a terasz egyik részét pedig gumipadló borítja; ez a játékokkal berendezett gyerekjátszótér. A Tranzit körüli zöld mezőbe új fákat, bokrokat, virágokat telepítettek, Andor Anikó Ybl-díjas kertépítész ötletesen használta ki az épületek formájából adódó lehetőségeket. A növények a környező házakkal évszakonként más-más képet mutatnak a bentről szemlélődőnek.
Félix Vilmos építész buszpályaudvara újra közösségi hely lett. Nem csupán azért, mert egymást érik a programok. Bár a kávéházi közönség nem egyszer hallhatta Polcz Alaine felolvasóestjét, láthatta Fülöp Norma táncjátékát, volt itt Makovecz Anna és Roskó Gábor kiállítás is, akárcsak falvédőkiállítás Pitmann Zsófi munkáiból. A kortárs művészet egy-egy cseppje mellett a Tranzitban évről évre megünneplik a magyar kultúra, az építészet, vagy éppen a kulturális örökség napját. Egyebek mellett ínycsiklandó, nagymama receptjei szerint készült sütemények, forró csoki, ízletes teák, saláták (a tonhalas kivételes!), melegszendvicsek járulnak hozzá a kulináris élvezetekhez. Érdemes ebédidőben is betérni finom, házias ízekért, és még répatorta is van. A Tranzit sikeréről mindezeknél plasztikusabban mégis az mesél, hogy a környék lakói rendszeresen hoznak szoba- és kerti növényeket a díszítéshez. Az igaz, évek óta nézik csodálkozva, ahogyan Egri Orsolya minden reggel körbesétál, és saját kezűleg szedi zsákba a kávéház parkocskájában elhajigált szemetet. A közterek tisztasága is a kultúra része.
Hozzászólások