A kályhacsempe dél-német területen alakult ki a 12-13. században. Kezdetben a főúri réteg kényelmét szolgálta, majd a polgárság, és végül a parasztság lakóházaiban is elterjedt. Ez a több évszázados folyamat a 19. század végére páratlanul gazdag hazai kályhás hagyományt hozott létre, mely a 20. század második felében veszni látszott. Szerencsére a ’90-es években újra lendületet vett a csempegyártás, népszerűek lettek a cserépkályhák és a csempekandallók.
A múlt század közepén használt szén- és fatüzelésű cserépkályhákat először az olajkályhák, később az éjszakai árammal működő tárolókályhák, végül a gázfűtés (konvektor, cirko, kazán) szorította ki. A múlt század utolsó évtizedében kezdtek újból nagyobb mennyiségben cserépkályhákat és csempekandallókat építtetni. Ezek a kandallók és kályhák nagy részben tartaléknak épültek, sok esetben már magas esztétikai igényeknek megfelelően, hiszen fűtőberendezésünk több évtizedre beköltöző bútordarab a lakótérben.
Akadozó gázszolgáltatás, emelkedő árak
Magyarországon 2000-2008 között háromszorosára emelkedett a földgáz ára, amit a kormány a lakosság részére nyújtott támogatással próbált enyhíteni. Jelenleg a gázár lendületét a támogatás megszüntetése és a forgalmi adó emelése is biztosítja. Az ártényezők és a gázszolgáltatásban Európában és hazánkban is tapasztalt bizonytalanság jelentik a kályhacsempegyártóknak a folyamatos keresletet, még a mostani szűkülő gazdasági lehetőségek között is.
Álljuk a versenyt
A hazai termelés közel 50 százalékát kitevő nagyipari gyártást néhány éve szüntette meg a Zalakerámia Zrt. akkori új tulajdonosa. A kieső kapacitást a kisebb üzemek gyors fejlesztésekkel, és a kereskedők az import megnövelésével egyensúlyozták ki. Az elmúlt években sok új kisebb-nagyobb vállalkozás sikeresen indult a kályhacsempegyártás területén, az egy-két fős egyedi gyártású, sok esetben művészi tervezésű és kivitelezésű termékeket gyártó műhelyektől a néhányszor tízfős sorozatgyártó üzemekig. Örvendetes, hogy nem csak a kieső mennyiség pótlása sikerül, de a termékek műszaki és esztétikai minősége is jó. Jelenleg a hazai termelés nagy része képes felvenni a minőségi versenyt a Nyugatról behozott kályhacsempékkel. A magyarországi gyártás egy kisebb része külföldön, Nyugat- és Kelet-Európában kerül értékesítésre.
Olcsó, nem túl magas esztétikai vagy műszaki minőségű termékeket Erdélyből, és néha Ukrajnából is hozunk be. Nyugat-Európa termékei a hazai piacvezető termékeknél is érezhetően drágábbak, és ezt a különbséget a legtöbb esetben semmiképpen sem indokolja a termékek műszaki vagy esztétikai színvonala. Több magyarországi üzem formaválasztékát közép- vagy felsőfokú végzettségű iparművészek tervezték. Néhányan közülük saját műhelyükben, egyedi vagy kisszériás mennyiségben gyártanak is.
Új eljárások, méretpontosabb, látványosabb termékek
A kályhacsempe készítése sok kézi munkát igénylő folyamat. Magas költségéből és a termelés viszonylag kisebb mennyiségéből adódóan jelenleg nem éri meg a teljes gépesítés. A távolra szállításnál korlátot jelent fajlagos tömege, és az egyedi igények kielégíthetőségének lehetetlensége. Az eddigi értékek bukása, és a műszaki lehetőségek folyamatos fejlődése következtében változó világunkban, a lehetőségekről nehéz véleményt mondani. A hazai iparágnak addig biztos a helyzete, amíg közeli gyártóhelyről, még a miénknél is olcsóbb munkaerő alkalmazásával nem jelenik meg versenyképes, vagy – a piac megszerzése érdekében – alulárazott termék.
A gyártás műszaki fejlődésében több hazai gyártó igyekszik az új eljárásokat alkalmazva követni az Európában vezető osztrák, német és ma már ide sorolható olasz gyártók technológiáját. Ezekkel – mint a kerámiaipar más területein is – tömörebb, a szárítás és az égetés során kevésbé zsugorodó, tehát kevésbé vetemedő és méretpontosabb termékek állíthatók elő. A folyamatos műszaki fejlesztés mellett egyre fontosabb a tervezők ötletgazdag alak-, forma- és színvilágának alkalmazása.
Hozzászólások