Szomorú képet nyújtott évtizedeken át Pest legrégebbi kerülete, ahogy író szülöttei nevezték: – az ezerszer áldott Józsefváros?. Potyogó vakolatú épületek, foghíjtelkek, leomló falak, kerítések fogadták a látogatót, azt rebesgették, a legtöbb házat már csak a bentlakók bútorai tartják… Aztán egyszer csak itt is, ott is megújult egy-egy épület, a sétálók csodálkozva emelték tekintetüket a régi szépségükben pompázó homlokzatokra. De az igazán nagyszerű átalakulás, amely teljesen megváltoztatja Józsefváros arculatát – még csak most kezdődik.
– Mi az, ami ebben a kerületben a leginkább szíven ütötte, amit a legnehezebben megoldandó feladatnak ítélt, amikor annak idején a polgármesteri tisztséget elvállalta – – kérdeztem Csécsei Bélától, Józsefváros első emberétől.
– Úgy gondolom, a lakosság nagyon speciális szociológiai összetétele mellett, az egyre pusztuló építészeti környezet, és ez jelenti ma is a legnagyobb gondot. Egy hét évvel ezelőtt itt megrendezett építészkonferencia szervezése kapcsán már kiderült, hogy mintegy 50 milliárd forint hiányzik (hiányzott akkor) Józsefváros épületeinek rendbehozatalához. Próbáltunk egy-egy épületet, vagy egyes tömböket megújítani, de rövid idő alatt bizonyossá vált, hogy évtizedek mulasztásait a kerület költségvetéséből még fővárosi segítséggel sem lehet megoldani. Felismertem, mennyire nehéz lesz a külső Józsefvárosban a húszas-harmincas években a budapesti munkások részére emelt és még álló – bérkaszárnyák – szoba-konyhás lakásai helyett méltó, korszerű lakásokat építeni. Szemet szúrt az is, hogy hiába adtunk el itt-ott telkeket, olyan gyors ütemben pusztultak az épületek, hogy hosszú-hosszú évekig 140-150 üres telek ásított a kerületben. Ez a tendencia szerencsére külső segítséggel megváltozott, a telkek gyakorlatilag elkeltek, mára csak néhány maradt.
– A befektetők tehát ma úgy érzik, érdemes Józsefvárosban építkezni. Mely részeken folyik, illetve hol készülődik építkezés?
– Van egy 16 tömbös felújításunk, amely jelenleg a legjelentősebb rehabilitációs programja Józsefvárosnak. Ez a Corvin mozi hátától indul, és egészen a Szigony utcáig tart. Az Orczy tér környékén is van egy megújulási program, amelynek egyes elemei már láthatók is, ott már több épület áll. Középső Józsefvárosban, a Népszínház utca vonalában is van egy nagyobb góc a Köztársaság tér környékén, amit rendbe kell majd hozni. De említhetném például a Fecske utcát is, ahol egy nagyobb telekegyüttest terveznek beépíteni, és a Futó utca és a Nagytemplom utca környéki részt, ahol több ezer négyzetmétert építenek be. De a Százados úton is épül egy nagyobb lakóépület, már megkezdték a kivitelezést. És azt lehet mondani, hogy a belső józsefvárosi foghíjtelkek mind beépültek.
– A Körúttól a Belváros felé eső részen bizonyos területek már nagyon szépen megújultak.
– Így van, számunkra a Mikszáth Kálmán tér lett az etalon. Annál rosszabbat sehol sem szabad létrehoznunk. Palota negyednek hívja azt a részt a népnyelv, a Mikszáth Kálmán tér, a Szentkirályi utca és a Krúdy Gyula utca egyes házai már eredeti szépségükben pompáznak. És nagy örömünkre szolgál, hogy pezsgő társadalmi élet alakult ki a környéken, egymás után nyitnak a vendéglők, kávézók, teraszok, mindegyik korosztály megtalálja a maga lehetőségét az új környezetben. A gyakorlat megtanított bennünket arra, hogy nem egy-egy műemlék épületre kell rákölteni rengeteg pénzt, hanem a közterületeket kell megújítani. Készül a Kálvin tér, Múzeum utca, Múzeum-kert mellett induló gyalogos zóna, amely több teret is érint, áthalad a Szabó Ervin téren a gyönyörűen felújított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtt, utána a már kész Mikszáth tér, Lőrinc pap tér útvonalon kiérkezik a Körúthoz, a Krúdy Gyula utcán át (a kis tyúktolvajról a népnyelvben elnevezett) Kis csibész térre, majd folytatódik a Harminckettesek tere, Kisstáció utca, Horváth Mihály tér útvonalon. Ez a kiemelt, szépen átalakított közterület, a környező infrastruktúra pedig vonzza majd a szolgáltatási hálózat megújítására vállalkozó befektetőket. Az önkormányzat kerületfejlesztési igazgatóságának vezetője, Hollós Judit úgy véli, végre most készül a kerületnek olyan tízéves, a korábbi elképzeléseket is felhasználó fejlesztési programja, amely feltehetően meg is valósul majd. Ez a fejlesztési – csomag – természetesen nemcsak az építési környezet megújítására vonatkozik, hanem a kerület korszerűbb egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális ellátottságát is szeretné megteremteni. Egységes döntés született a képviselő-testületben arról, hogy elsőnek a Corvin mozitól a Szigony utcáig terjedő területet kell rehabilitálni. Ma már, állítja Hollós Judit, mindenki megértette, ha ez nem történik meg, az ott található 130?140 éves épületek egyszer csak kártyavárként omlanak össze. A kerületfejlesztési programban természetesen a többi józsefvárosi körzet jövőjét is igyekeztek átgondolni, egyedül a volt Ganz Mávag területének sorsa kétséges. Az egyes üzemcsarnokokban, részlegekben egyelőre más-más tevékenység folyik, és a jelenlegi tulajdonviszonyok megakadályozzák, hogy a kerület sajátjaként tudjon bánni ezzel a régióval is. Mindenesetre az úgynevezett – akciós – területek teljes megújítására néhány évvel ezelőtt rehabilitációs és városfejlesztő részvénytársaságot (RÉV 8 Rt.) hoztak létre. Ösztönözni akarják a befektetőket, ismerjék fel, a jövőben érdemes józsefvárosi beruházásokon gondolkodniuk. A részvénytársaság vezérigazgatója, Alföldi György építész szerint Józsefváros régen látott fejlődés elé néz. Az általuk gondozott első nagyszabású rehabilitációs program, a mintegy 30 milliárdos, ahogy ők hívják: Corvin-Szigony projekt keretében 6?8 év alatt a Corvin mozitól a Szigony utcáig egy fantasztikus, új városnegyed alakul ki: 90 ezer négyzetméteren emelnek majd új házakat szellős, ligetes, nyugatias lakásépítéssel, terecskékkel, kiszolgáló és kommunális egységekkel, széles utakkal, az egyik sétány közepén a tervek szerint még egy patak is csörgedez majd… A fenti tündérmesét persze valóra is kell váltani. A részvénytársaságnak az a feladata, hogy a befektetővel együttműködve (aki éppen néhány héttel ezelőtt nyerte meg a 20 hektáros terület rehabilitációjára kiírt pályázatot) egy mindegyik fél számára hasznot hozó terület- és ingatlanfejlesztési koncepció keretében lehetővé tegye a körzet teljes megújulását – piaci alapon. Egy új városrész épül tehát, házakat újítanak fel, bontanak le, és újakat emelnek, miközben az önkormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy az ott élők a kiköltözéskor cserelakást kapjanak, ha lehetséges, a korábbinál egy komfortfokozattal magasabbat. Ezzel talán az eddig rendkívül rossz körülmények között élő családok lélegzethez, és – ha képesek lesznek később fizetni, maguk is hozzájárulni megújult környezetük költségeihez – esetleg távlatilag is jobb életfeltételekhez jutnak.
– Talán ez az a pillanat, amikor a kerület vezetői megint befolyásolni tudják ennek a nagyon jó fekvésű, de ötven éven át elhanyagolt, leromlott belső budapesti kerületnek a jövőjét. Milyen arculatot szeretnének adni Józsefvárosnak – – kérdeztem ismét a polgármestert.
– Az elképzeléseinknek az a tény adott alapot, hogy egyre szaporodnak a kerületben a felsőoktatási intézmények. Azt lehet mondani, hogy a Józsefváros utcáit talán legnagyobb részt diákok járják be. Róluk tudjuk, hogy éjjel-nappal mozognak. Tudjuk hogy milyen igényeik vannak. Ez már korábban is jellemző volt ránk, hiszen hagyományosan itt voltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyes részlegei, itt volt az orvosegyetem, a Színművészeti Főiskola, a régi Bánki, amit az ELTE-hez csatoltak, a régi Kandó. A felsőoktatási intézmények köre később bővült a Katolikus Egyetemmel, a Református Egyetemmel, az evangélikusoknak is van itt felsőoktatási intézményük, és mindehhez sok egyházhoz kötődő intézmény is kapcsolódott. Az egyetem is itt nálunk, Józsefváros és Ferencváros határán szeretné kialakítani új épülettömbjét. Középiskoláink is vannak bőven. Mindennek tudatában olyan negyeddé szeretnénk alakítani Józsefvárost, ahol a fiatalok mindennapi életükhöz, életkezdetükhöz a legkiválóbb feltételeket találják. Én személy szerint kicsit problémásnak érzem, hogy a mostani tervek szerint elsősorban egy-másfél szobás kislakások épülnek a kerületben, de ez tulajdonképpen nagyon beleillik ebbe a koncepcióba. És ha visszanézünk a történelembe, hasonló tapasztalatokra bukkanunk: nagyon sok író, művész vagy a gyerekkorát vagy időskorát töltötte Józsefvárosban. Úgy gondoljuk, hogy azt a hangulatot kell megtartani, illetve újra megteremteni, amely a húszas-harmincas években jellemezte Józsefvárost, és ezt kell ötvözni az igazán korszerű lakónegyedekkel.
Hozzászólások