Pest, Buda és Óbuda 1873-ban történt egyesítése óta a kerület közigazgatási határai többször változtak, a jelenlegit 1950-ben határozták meg. Területe mintegy 40 négyzetkilométer, lakossága megközelíti a száznegyvenezret. Hét jól elkülöníthető részre tagolódik: Újlak, Óbuda, Római fürdő és Mocsáros dűlő, Csillaghegy, Békásmegyer Ófalu, Békásmegyer lakótelep és Hegyvidék.Nincs egyszerű helyzetben Óbuda-Békásmegyer önkormányzata, hiszen – csupán – a főváros egyik kerülete, mégis az ország hatodik legnagyobb területű településének ügyes-bajos dolgait kell intéznie, Tamási Áron gondolatai szerint: otthont adni a nagyvárosnyi lakosnak.
Erről kérdeztük Tarlós Istvánt, aki 1990 óta immár a harmadik ciklusban kapott bizalmat az óbudaiaktól a polgármesteri teendők ellátására
– Ilyen, jellegükben ennyire elütő városrészek esetén lehet-e egyáltalán egységes várospolitikáról beszélni?
– Óbuda-Békásmegyerre, mint ahogy az a területi tagoltságból is kiderül, jellemző az egymástól nagymértékben különböző településstruktúrák jelenléte. Ez a különbözőség ugyanígy nyomon követhető a lakóépületek jellegén, illetve a lakosság összetételén is. Öt lakótelep épült a kerületben, köztük az ország legnagyobb ilyen jellegű épületegyüttese, és Óbudán áll az ország legnagyobb lakóépülete is. Hangulatilag és építészetileg is egészen más jellegű a régi óbudai városmag, a Hegyvidék, illetve a Római fürdő, Csillaghegy vagy Békásmegyer Ófalu. Ilyen különböző településszerkezetű és épületállományú városrészek esetén valóban nem egyszerű dolog az egységes várospolitika kialakítása.
– Lehet-e ennek ellenére összefoglalóan meghatározni, hogy milyen állapotban vannak a kerület lakóházai?
– Szerencsére Óbuda-Békásmegyer lakóépületeinek túlnyomó része nincs olyan leromlott állapotban, mint a belső kerületeké. Nemrég dőlt el, hogy az úgynevezett rehabilitációs célalap fővárosi hatáskörben marad. Mi beláttuk, hogy célszerű, ha ennek a jelentős összegnek az elosztása budapesti szinten történik, hiszen a főváros egységes egész, és fejlődése valamennyiünk érdeke, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy annak a rengeteg pénznek, amelyet – egyébként teljesen indokoltan – a belső kerületek épületeinek rekonstrukciójára fordítanak, a jelentős részét a külső városrészek fizetik be.
Kerületünkben az okozza a legnagyobb problémát, hogy a lakások igen nagy hányada lakótelepi panel, és jelenleg nem létezik központi program, amely ezek felújítására, tervszerű karbantartására irányulna. A közhiedelem szerint ezek az épületek csak néhány évtizedet bírnak ki, utána menthetetlenül pusztulásra vannak ítélve. Én mérnökként és beruházóként is részt vettem ilyen lakótelepek építésében, és felelősséggel állítom, hogy a panelházak szerkezetileg tartósabbak, mint a hagyományos építésűek, tehát nem attól kell tartani, hogy egyszer csak összeomlanak, hanem felújításra, karbantartásra van szükségük. Ezeknek az épületeknek a zöme 25-30 éves, így szinte kivétel nélkül mindegyikben elengedhetetlen az épületgépészeti rekonstrukció, a szigetelések átfogó felülvizsgálata, javítása, és ami talán a legköltségesebb: a felvonók teljes felújítása.
A lakótelepek másik neuralgikus pontja a távhő- és melegvíz szolgáltatás. Ez országos jelenség, és nálunk koncentráltan mutatkozik: emberek tízezrei kényszerülnek igénybe venni a világ legdrágább fűtési módját, és ez ellen nem sokat tehetünk, mivel a lakásonként szabályozható és mérhető távfűtő- és melegvízrendszerre történő átállás jelenleg technikailag és anyagilag is szinte kivitelezhetetlen.
– A korlátozott anyagi lehetőségek ellenére mit tud tenni az önkormányzat a lakóépületek állagmegóvásában, felújításában?
– Az elmúlt 10-12 évben a lakásprivatizáció során a kerület lakásállományának túlnyomó része magántulajdonba került. Az emberekben erős volt a vágy a saját tulajdonú otthon megszerzésére, ám arra kevesen gondoltak, hogy ezeknek az épületeknek a karbantartása mekkora költséggel jár. Létrehoztunk egy alapot (jelenleg 30 millió forint) lakóközösségek felújítási pályázatainak támogatására. Õszintén szólva csodálkozom, hogy eddig még egyetlen egyszer sem vették igénybe a teljes összeget.
– Az épületek állapota, az infrastruktúra kiépítettsége mellett egy települést a közterületek rendezettsége, a kellemes környezet megléte vagy hiánya is minősít.
– A – lakható” település fogalmába megítélésem szerint a kellő számú és minőségű lakóépületen kívül beletartozik a kulturált környezet, a parkosítás, a tiszta, rendezett közterületek, és egyfajta szemlélet is, amely azt tükrözi, hogy az utca, a tér, a park mindannyiunké, a magunk számára óvjuk, vigyázunk rá. Az óbudai önkormányzat évek óta rengeteget áldoz a közterületek szépítésére, parkok, sétányok építésére, gondozására. A legifjabb polgárokról sem feledkezünk meg, hiszen az idén megépül a hatodik, úgynevezett máltai típusú játszótér, amely amellett, hogy a gyermekek védelmében teljesen körbe kerített, olyan technológia felhasználásával épül, amely minimálisra csökkenti a balesetveszélyt, még a burkolat is környezetbarát. Azt szeretnénk, ha a lakosok éreznék, hogy a kerület vezetői, azok, akik helyi rendeleteket alkotnak, akik indokolt esetben a rendvédelmi szervek fellépését kérhetik, a szó nemesebbik értelmében polgárbarátok. Rengeteg gondot okoz, hogy egy szűk réteg, mert több a pénze, nagyobb a hangja, agresszívabb, erőszakosabb, megpróbál visszaélni a jogaival. Az a település, ahol a csöndes többség érzékeli, hogy az önkormányzat az ő pártán áll, őt védi, sokak számára lesz vonzó lakóhely, és mi mindent megteszünk, hogy Óbuda-Békásmegyer ilyen legyen.
Hozzászólások