Az 1935-ben épült rákosligeti ház belesimul a környezetbe, ezen a környéken egykoron főként iparos emberek laktak a családjukkal, nyugalmas ősfás környezetben. A háztulajdonosok 18 évvel ezelőtt vették meg a házat, s tíz éve döntöttek úgy, kibővítik, felújítják.
A ház asszonya, Csermely Réka enteriőrtervező joggal gondolhatta, elérkezett az idő, amikor a hóhért akasztják, hiszen most saját otthonukat kellett megterveznie. Ez egyszerre nehezíti, ám könnyíti is a feladatot. Könnyebbé teszi, hiszen nagyon jól ismeri családtagjait, tudja, ki, milyen környezetet szeretne magának, nehezíti, mivel talán erősebben szeretne a tökéletességre törekedni. – Pontosan tudtam, mit szeretnék majd látni magunk körül a felújítás végén – mondja Réka. – Amikor megvettük a házat, akkoriban születtek a gyerekeink, és a 70 négyzetméteres, manzárd tetős ház sokáig megfelelt az igényeinknek. Aztán észrevétlenül kinőttük… Ma, három gyerekkel, kutyával, macskákkal és madarakkal már nagyobb térre volt szükségünk. Vettünk tehát egy nagy levegőt, és belevágtunk. Réka szerint a tervezés az alapja minden építkezésnek, legyen az új építésű ház vagy felújítás. Egyre-másra készítették hát a terveket, s mire eljött a tavasz, már pontosan tudták a feladatokat is és az ütemezést is. – Tény, hogy nem lehet felkészülni minden váratlan eseményre, de legalábbis kísérletet kell tenni rá. Mint lakberendező, a tér és a funkció szervezésében látom egy otthon lényegét. Először tehát elkészült a ház funkcionális alaprajza, és hogy 135 négyzetmétert szeretnénk. Sarkalatos kérdés volt a lépcső: amint megállapodtunk, hogy nem kint, hanem a ház közepén lesz, szinte önmagától kialakult az épület majdani szerkezete, a szobák elosztása. Ezután következett a költségvetési tervezés, amelynek függvényében megkezdődhettek a beszerzések. Volt elegendő idő rá, hogy árban, minőségben, színben, s még számtalan egyéb igényt kielégítően a legmegfelelőbb burkolatokat, kiegészítőket, felszereléseket és egyéb szükséges dolgokat felkutassuk, megvásároljuk, majd következett az ütemterv, amit a legtöbb esetben aligha lehet száz százalékosan betartani, mégis egy biztonságos alapot ad. Tavasszal kezdtünk hozzá az építkezéshez – álltak a főfalak, a tetőszerkezetet sem kellett megbontani – mi pedig a három gyerekkel kiköltöztünk a garázsba.
|
Másképpen gondolom a lakberendezést, mint ahogy megszokott. Tiszta, világos terekkel és színekkel dolgozom, s fontos számomra a megrendelő személyisége. A legfontosabb, hogy aki beköltözik az általam tervezett térbe, otthon érezze magát, s engedje, hogy minden apró dolog, amely meghatározza a teret, és erősíti a látványt, befogadásra kerüljön. |
 |
|
| Csermely Réka lakberendező |
Ez több okból jó volt, de embert próbáló is. Figyelemmel követhettük a felújítást, tevékenyen részt is vehettünk benne, és az összezártságot, a komfort hiányát is jól elviseltük a cél érdekében. Októberre állt a ház, megkezdődhetett a berendezkedés – ami lényegében még ma is tart. Nem mondhatom, hogy itt a vége, megnyugodhatok… a ma látható enteriőr a pillanatot mutatja meg, hiszen ez folyamatosan változik, ameddig ebben a házban élünk. Mert egy ház lélegzik, formálódik, alakul újra és újra, ahogyan a benne lakók élete, elképzelései, komfortigénye is. Tehát a ház sosem lesz teljesen kész, sosem lesz tökéletes, éppen ezért nagyon jó.
Szeretem, ha a dolgok annak is látszanak, mint amik. Ha fából van, akkor hangsúlyozza azt, ha üvegből, fémből, akkor ne tűnjön másnak.
Hozzászólások