A telken belüli járdák szerepe a biztonságos, sármentes közlekedés kaputól, garázstól a házig, melléképületekig, a csapadékvíz hatékony elvezetése és a lábazat védelme a felverődő víztől. A kerítés elsősorban az ingatlan védelmét, a magánszféra biztosítását és a telekhatárok kijelölését szolgálja, véd a por, szél, zaj ellen, egyúttal meghatározza az ingatlan arculatát is. Hogyan tudjuk házilag, de szakszerűen magunk is megépíteni?
Forrás: freepik.com
Már az ókori városokban, például Pompejiben is léteztek kiemelt szegéllyel ellátott gyalogos utak, elválasztva az embereket a szekérforgalomtól. A városok fejlődésével, a betonozás, aszfaltozás elterjedésével párhuzamosan egyre nőtt az igény a sáros utcák burkolására, így váltak a járdák a városok fontos részeivé, majd bekerültek az udvarokba is. Az ingatlanon belül a járda határozott vonalat képez a pázsit, a virágágyások és a burkolt vagy murvás felületek között, rendezett megjelenést biztosít a kertnek, a gyakran használt csapásokon a növényzet nem kopik ki, nem válik sártengerré a talaj. A telken belüli járdák kialakításakor érdemes olyan anyagokat választani (pl. térkő, mosott betonlap, kerti tipegők), amelyek stílusukban illeszkednek a lakóépülethez, és csúszásmentes felületet biztosítanak.
Tudnivalók a járda készítéséhez
A telken belül készíthető járdák anyaguk szerint sokfélék lehetnek. Készülhet betonból, aszfaltozva (telken belül ez nem szokásos), betonkockákból, kőből, és ritkán fából. Az esetlegesen autóbeállóként is üzemelő járda készítésénél a nagyobb terhelést is figyelembe kell vennünk, elhelyezésénél/kitűzésénél vegyük figyelembe a növényeket, kerítéseket, egyéb tereptárgyakat, hogy ne zavarják a közlekedést. Járdánk szélessége legalább 75-90 cm körüli legyen, mert egy 60 centiméteres olyan érzetet kelt, mintha egyensúlyozni kellene rajta, másrészt, ha szembe jön valaki, muszáj lelépnünk róla.
Betonjárda készítésénél, ha csak gyalogos forgalomra szánjuk, a következőkkel kell számolni:
- Kijelölés és nyomvonal: karókkal és zsinórral pontosan jelöljük ki a járda szélét.
- Földmunka (tükörszedés): ássunk ki egy kb. 20–30 cm mély gödröt a tervezett járda helyén.
- Alapozás és szintezés: a tükör kiemelése után a talajt kézi erővel tömörítsük (döngöljük). Általában 20 cm humuszréteggel számolhatunk, ezért a 8-10 cm, de akár 25 cm vastag betonjárda alá min. 10-15 cm kavicságyat rakjunk, ami véd a felfagyástól, alapot képez, majd döngölőbékával tömörítsük. Célszerű geotextíliával is körbe csomagolni, mert megvéd az eliszapolódástól.
- Zsaluzás vagy szegélyezés: betonjárdánál deszkákból készítsünk zsalut, figyeljünk magasságának pontos beállítására, hiszen ehhez fogjuk „lehúzni”, igazítani a beton magasságát. A zsaluzatot szilárdan rögzítsük, ne mozdulhasson el betonozás közben.
- Burkolás: öntsük ki a betont (akár vashálóval is erősítve).
- Lejtés és dilatáció kialakítása: járdánk felső síkjába mindig tervezzünk 1–2 százalékos oldalirányú lejtést, el a háztól, hogy a víz lehetőleg ne a falhoz folyjon el. A járdába kb. 1,5 méterenként tegyünk dilatációs hézagot, bitumenkittel kitöltve.
- Utókezelés: a betonozás végeztével ne feledkezzünk meg a beton utókezeléséről sem. Permetszerű locsolással tartsuk nedvesen kb. egy hét-tíz napig, a felületét óvjuk napsütéstől, széltől esőtől, mert kiszárítják, az eső „szétveri” a tetejét, mielőtt megszilárdulna.
FIGYELEM: ha a beton egyszer megszilárdult, azon igazítani már csak vésőgéppel tudunk, azaz elbonthatjuk, ha rossz. A járda felső síkját érdesíteni kell betonkefével/fésűvel vagy egyéb más módon, hogy esős, havas időben se csússzon.
Gépkocsibeállónál – mivel nagyobb terhelést kap – ugyanígy járunk el, egy-két különbségtől eltekintve. Itt legalább 25 cm tömörített kavicságyazatot tegyünk 15 cm vastag vasalt betonnal. A vasalt beton azt jelenti, hogy a betonvastagság felébe, alsó harmadába egy acélhálót helyezünk el, ahogy a járdánál is említettük. Kisebb mennyiségű betont keverhetünk házilag, betonkeverővel, de nagyobb tételt érdemesebb hozatni.
Hogyan térkövezzünk házilag?
A térkövezés – betonkockák, téglányok, amorf alakzatú elemek rakása sem túl bonyolult, házilag is elkészíthetjük, de természetesen a gyakorlat itt is számít. A térkő lehet 4, 8 vagy 10 cm vastag, szürke, színes vagy antikolt kivitelű. A tereprendezés után tűzzük ki a járdánkat, a kijelölt területen alakítsuk ki a tükröt, azaz ássuk ki a földe. Szintezzük be a területet a szegélykövek lerakásához, lejtős területen egyenletesen lejtessük a térkövet, ne legyen hullámos a felszíne. Ezután rakjuk le a szegélyköveket betonágyba, ami 5-10 cm is lehet. A szegélykő lehet méteres hosszúságú, 5 cm vastag, 20-25 cm magas, szürke vagy színes (az 50 cm hosszú szegélyt hívjuk „kerti szegélynek”). A szegélykövet úgy dolgozzuk alá a betonnal, hogy ne tudja szétnyomni a térkő. Miután a szegélykövet bebetonoztuk, a térburkolat alapjába 20-25 cm, 20-35-ös murvát hordunk, amit alapos elegyengetés után lapvibrátorral vagy döngölővel összetömörítünk. Ennek a tömörítésnek szerepe van abban, hogy a térkő a későbbiekben ne süllyedjen meg, ez adja az alapot. A murva ledöngölése után kezdjük meg a tükör kihúzását max. 4-5 cm vastagságban ún. „ölesléc” segítségével (a végleges térkőszint döngölése után ez a 4-5 centiméter 0,5-0,6 mm-t tömörödik). Amikor egy területet (kb. 10 m2) kiszinteztünk, kezdhetjük meg a térkő rakását az előre eltervezett módon, párhuzamos vagy diagonál kötésben, halszálkában, előre nyomtatott rakásmintában és számtalan egyéb módon.
A lerakott térkő és szegélykő tökéletesen találkozása érdekében az utolsó fázisban történik a térkő beszabása. Az sem baj, ha olyan széles járdát tervezünk, ami éppen „kijön” a térkő méreteiből. A térkövek egymás mellé illesztése során fugaközök keletkeznek, amelyeket térkőhomok besöprésével töltünk fel. A térkövek közötti hézagokba alaposan be kell söpörni a térkőhomokot, a besöprést további 1-2 alkalommal érdemes megismételni mindaddig, amíg a fugák teljesen fel nem töltődnek. A térkövezés utolsó lépésében levibráljuk a felületet lapvibrátorral.
Felszíni vizek elvezetése a járdáról
A járdáról egyszerű, legalábbis egyszerűnek tűnik a felszíni vizek elvezetése. Itt a fő szabály: „Vizet a háztól el!” Ha a járdát kiemeljük a terepszintből, és megfelelő lejtésekkel rézsüt készítünk az oldalára, gyorsan ültessünk növényeket, vessük be fűvel, hogy a kialakult rézsüket az eső el ne mossa.
A külső burkolt felületeknél használhatunk nem vízáteresztő (kültéri hidegburkolat, ragasztott terméskőburkolat, beton, aszfalt, bár utóbbi családi házaknál nem szokásos) és vízáteresztő burkolatokat (betonkocka-burkolat, terméskőlapok, trópusi faburkolat). A ragasztott burkolatoknál figyelni kell arra, hogy alulról sem a felszivárgó víz, se a pára se károsítsa, ezért szigetelni kell (persze lehet máshogy is, de ez általában nem vezet a kívánt eredményhez). Járdánk lejthet vonalmenti összefolyókra is, ún. rácsos folyókákra, amelyeket lehet sorolni is. Itt fontos arra figyelni, hogy a lejtés mindenhol egyforma legyen, ugyanazzal a százalékkal készüljön. Elengedhetetlen az összefolyók karbantartása is, vagyis azokat rendszeresen takarítani kell. A csatornába bekötött vonalmenti lefolyóban van egy koszfogó (lombfogó), ami megtelhet falevelekkel, kisebb gallyakkal, amitől eldugulhat a rendszer.
A kerítésépítés szabályai
A kerítés elsődleges szerepe az ingatlan védelme, a magánszféra biztosítása és a telekhatárok egyértelmű kijelölése, egyúttal meghatározza az ingatlan arculatát is, a tömör falak vagy élősövények pedig csökkentik a zajt, felfogják a szelet és port. Kerítést sokféle módon és sokféle anyagból készíthetünk, kő- vagy téglakerítésnél mindenképpen építsünk sávalapot a fagyhatár alá, erre falazhatunk. Az egyszerű acéloszlopok földbe kerülő részét betonozzuk körbe, ezzel védve a korrodálástól. Arról, hogy a jogi szabályozás milyen kerítést enged építeni, mindenképpen tájékozódjunk, egyrészt az OTÉK-ból (Országos Településrendezési és Építési Követelmények), továbbá nézzünk utána, mit ír elő a helyi építési szabályzat, milyen kerítés létesítését engedélyezi az adott települési önkormányzat.
Magaságyások
A betonból vagy térkőből készült magaságyás az időtállóságot és a hőszigetelést tekintve a legjobb választás, évtizedekig kiszolgálja a kertet, számunkra pedig megkönnyíti a munkát. Míg a beton masszív, egybefüggő falat biztosít, addig a térkő esztétikusabb, változatos formák kialakítását teszi lehetővé. Fontos, hogy alulról ne betonozzuk le a magaságyást, hogy a felesleges öntözővíz el tudjon szivárogni, továbbá az ágyás aljára mindenképpen terítsünk le vakondhálót, nehogy a rágcsálók felülről vagy alulról beköltözzenek. Mivel a kő és a beton télen átfagy, nyáron forrósodik, a belső oldalra helyezett drénlemez vagy geotextília nemcsak a földet tartja bent, de minimális hőszigetelő réteget is képez a növények gyökerei számára.
Hozzászólások