Messzi földön híres a horvát-magyar barátság. És ki tudna erről szebben mesélni, mint az, aki évek óta képviseli hazája értékeit országunkban, és tekinti harmadik otthonának Magyarországot. Ivan Bandic, Horvátország budapesti nagykövete fogadott bennünket a követségi rezidencián.
„A magyarok kedvelik a közeli sós tengert, a finom halakat és tengeri herkentyűket, szívesen időznek a horvát éttermek teraszain. És a horvátok is kedvelt úti célként tekintenek Magyarországra.”
Házi süteménnyel, forró kávéval kínálnak, a horvátok vendégszeretetével fogadnak bennünket. Érezzük, különleges nap ez, egy rezidencia ajtaja nyílt meg előttünk. Körbetekintek az eleganciát sugalló termekben, és úgy érzem, valami mégis hiányzik. Mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy asszony, így amikor arra kérem a nagykövetet, meséljen a családjáról, azonnal belevág a közepébe.
– Diplomáciai tevékenységem sokfelé szólított az évek alatt: a javában dúló háború alatt Szarajevóba, majd Hollandiában, később Belgrádban dolgoztam, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, ő otthon marad Zágrábban a lányainkkal, őrzi a családi fészket, gondoskodik az otthoni teendőkről. Beismerem, ez igen nagy áldozat a feleségem részéről, amit nagyra értékelek, hiszen nélküle sem én, sem a lányaim nem lennénk ilyen sikeresek. A nagyobbik jogot tanult, mint jómagam is, míg a kisebbik az édesanyja hivatását választotta, és közgazdász lett. Az egyik legmeghatározóbb ember az életemben az édesanyám, akihez nagyon kötődöm érzelmileg. Számomra még mindig ő a világ közepe.
Adódik a kérdés: hogyan alakul a kötődése, milyen gyökereket ereszthet az az ember, aki a felnőtt életét a szülőhazájától távol, ráadásul más-más országokban éli. – Elsőként Bosznia-Hercegovinához tartozónak vallom magam, másodízben Horvátországot tartom hazámnak, és igen erősen kötődöm Magyarországhoz is, ahol már tíz éve élek – vall a nagykövet. 2002-ben lépett először magyar földre főkonzulként, majd előléptették nagykövetté, és a tervezett hat hónap tíz évvé kerekedett. Nem csoda hát, ha harmadik hazájának tekinti Magyarországot. – Magyarország és Horvátország rendkívül jó kapcsolatot ápol egymással, erre igen jó példával bírnak az itthon is eredményes horvát-magyar érdekeltségű vállalkozások, mint az Agrokor, az ételízesítő porairól ismert Podravka, a Mol Nyrt., az OTP Bank. A kitűnő gazdasági kapcsolatokon túl a két ország közötti turizmus is eredményes. És azt is megtudom, hogy nem csak nyaralunk, hanem építkezünk is horvát területeken.
{gallery}images/stories/hiressegek/izek_hazak_eszmek/f1{/gallery}
Fogadóirodájában külön asztalkán sorakoznak csillogó kupák, érmek. Sportos nagykövettel van dolgunk. Szemében megcsillan valami, ragyogó arccal meséli, hogy mennyire szereti a Margitszigetet, minden este fut, a sport az élete része. – Olyan ez, mint az adrenalin – mondja –, nélküle nem teljes az ember. A karateedző és mester szabadidejében teniszezik, focizik és motorozik. – Amikor motorra pattanok, megszűnik a külvilág, ezt a fajta szabadságot nem lehet felülmúlni semmivel, szelíd motorosként „száguldozom”, vigyázva mások és jómagam épségére is. Ivan Bandic szereti a magyar konyhát, kedvence a túrós csusza, a somlói galuska és a jóféle házi rétes. Örülhetnénk a Margitszigetnek, a jó ételeknek és még sok egyébnek, a magyar mégis kicsit keserű nép, legalábbis a nagykövet szemében szomorúbbnak tűnünk a horvátoknál, pedig csodás országban élünk.
nagykövet mandátuma mára lejárt, új országban várják új feladatok. De bárhová is viszi az útja, Magyarországtól sosem szakad el. Ahogy mondja: tíz szép év élménye és emléke nem tűnik el nyomtalanul.
„A dolgozószoba nem csupán a munka színtere, a két ország közötti hidat jelenti számomra”
fénnyel festett terek
A gigantikus méretű tereket hófehér falak határolják. Az impozáns étkezőben központi helyet foglal el az ovális asztal a székekkel. A fényes parketta, a szárnyas ablakok, a tagolt bútorzat letisztult eleganciát és nemes egyszerűséget sugall. A hangulatfestést Rudolf Sablić „Függőleges kép, hangsúlyos rajzzal” című festménye adja meg. A boltíves, kazettás ablak egyértelműen a nappali ékessége: ragyogó fényárban táncoltatja a helyiséget, miközben metszett üvegeivel már önmagában is különleges látványt nyújt. A bőr ülőgarnitúra egy budapesti kárpitosműhelyben készült, még 1993-ban, azóta a rezidencia vendégmarasztaló bútora.
,,A fényes nappaliban a kávé és a munka is édesebb
| A nagy társasági események színteréül szolgáló szalonban berendeztek egy kellemes társalkodósarkot is. |
szalonélet
Korábban házi hangversenyek színesítették a szalon hétköznapjait. Az esteken többnyire horvát előadóművészek léptek fel a diplomáciai testület tagjai és más vendégek előtt. Legemlékezetesebb talán, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Zágrábi Zeneakadémia hallgatóinak közös budapesti hangversenyét követően a két intézmény tanárai spontán örömzenét szolgáltattak a rezidencián.
{gallery}images/stories/hiressegek/izek_hazak_eszmek/a1{/gallery}
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások