A háztartásokban egyre elterjedtebbek a különböző otthoni ivóvíz utótisztító, vízlágyító készülékek, a legtöbben elsősorban vízlágyítási céllal, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódóan keresik ezen termékeket. Összefoglaljuk a tudnivalókat a víztisztítók, vízlágyítók működéséről, kiválasztásuk mikéntjéről, a fűtési rendszerekkel kapcsolatos vízkezelésről és a karbantartás elmaradásának veszélyeiről.
Vízszűrők
Az egyik leggyakoribb víztisztítási módszer a hálózati vízrendszerbe épített vízszűrők használata. A szűrők alkalmasak arra, hogy a lakásig vezető vízhálózat rossz műszaki állapota vagy javítása miatt a csővezetékbe került szennyeződést – rozsdát, homokot, agyagot, a csőhálózat belső felületéről levált vízkődarabokat stb. – eltávolítsák. Alkalmazásával a csaptelepek, mosó-, mosogatógép, vécétartály élettartamát jelentősen meg lehet növelni.
Vízlágyítók
A vízvezetékhálózatra kapcsolt műszaki berendezések állapota a vízben oldott anyagoktól is függhet. A vízkőképződést okozó anyagok a használati vízben oldott állapotban vannak, csak akkor csapódnak ki, szilárdulnak meg, amikor elpárolog az oldószerük, a víz. Azok a berendezési tárgyak tehát, amelyek gyakran lesznek vizesek és gyakran megszáradnak – vízcsapok, zuhanykabinok üvegfala, mosdókagyló, vécécsésze, falburkolat stb. – vízkövesek lesznek, amit nehéz és fáradságos dolog eltüntetni, takarításukkor erős vegyszereket kell használni, ám hamar újra matt és piszkos hatást kelt a szanitereken, lerontva egy-egy szép fürdőszoba látványát.
Legegyszerűbb tehát, ha még oldott állapotban tüntetjük el a vízkőképződést okozó anyagokat a vízből, mert így nem tud lerakódni, és ha nincs vízkő, vegyszerekből is sokkal kevesebb szükséges, ami környezetbarát megoldás. A berendezés működésének alapja, hogy a keménységet okozó anyagot egyfajta műgyanta képes megkötni. Az apró műgyantagyöngyöket tartalmazó tartályon a vizet átvezetve a golyók megkötik a kálciumot, így a kezelt víz már nem okoz vízkőlerakódást. A műgyanta azonban nem képes korlátlan mennyiségű mészkő megkötésére, egy bizonyos mennyiség után telítődik, az újbóli kifogástalan működés érdekében regenerálni kell. A vízlágyító berendezések ezért nemcsak egy gyantatartályból állnak, hanem egy komplett berendezést jelentenek szelepekkel, vízórával, elektronikával, sólétartállyal. A komplett és jól beállított berendezés teljesen automatikus működésű, mindössze a regeneráláshoz szükséges sót kell pótolni benne.
Az ásványvizekben szeretjük a keménységet okozó ásványi anyagokat, mert egészségesek, és jó ízt adnak az ivóvíznek. A vízlágyítóban ezek az ásványok gyakorlatilag kikerülnek a vízből, ezért sokan vannak, akik nem tartják jó ízűnek a lágyított vizet. A kompromisszumos megoldás azt jelenti, hogy a konyhai csaptelep hideg víz oldalára lágyítatlan vizet vezetnek, így a teljes lakásban megmarad a lágy víz takarítási előnye, az ételek készítéséhez és iváshoz pedig lehet a jó ízű hálózati vizet használni.
Víztisztítók
A hálózati vízben nem csak keménységet okozó ásványok és lebegő szennyeződések lehetnek, oldott állapotban sok más anyag is benne van. Előfordul, hogy valamit szándékosan kevernek bele, és bizony vannak anyagok, amelyeket pedig jobb lenne elkerülni, ám a fogyasztási hely előtt mégis belekeverednek. Ilyen a klór. Az életet adó víz frissességét biztosító klór ugyanis megakadályozza, hogy a csőhálózatban akár napokat töltő ivóvízben az organizmusok elszaporodjanak. Népegészségügyi előírás rögzíti a vízszolgáltatók számára, hogy mennyi klórt kell adagolniuk a hálózati vízhez. A hosszú csőhálózatban sokat utazó ivóvízbe a régi csővezetékekből belekerülhet vas és ólom is, ami nemcsak a víz ízét ronthatja el, de akár megbetegedéshez is vezethet, ha az ólomtartalom magas.
A rossz ízt okozó anyagok kivonására az aktívszénszűrővel rendelkező készülékek a legalkalmasabbak. Ezek egyszer használatos anyagok, ezért bizonyos időnként cserélni kell őket. A RO gépek különleges vízkezelők. Lelkük egy speciális membrán, amelyen molekula méretű lyukak vannak. A lyukakon csak a víz molekulák férnek át, a szennyeződések fennakadnak rajta, amit egy folyamatos öblítés lemos a membrán felületéről. A gépbe vezetett víz ezért két irányban távozik a masinából, a membránon áthaladt tisztított víz és a szennyeződéseket tartalmazó mosólé, amit a csatornába kell vezetni.
Víztisztító kisberendezések
Nem kell feltétlenül nagy beruházásokkal, több százezret vagy akár milliót költeni egy pohár tiszta víz érdekében. Számtalan asztali víztisztító kisberendezést lehet kapni a kereskedelmi forgalomban. A nagy számuk és széles árkategóriájuk miatt azonban kellő körültekintéssel kell lennünk, és figyelni arra, hogy a gyártói tisztítási ígéret nem azonos Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) engedélyével.
Minden terméknek, ami használata során kapcsolatba kerül ivóvízzel, rendelkeznie kell NNK engedéllyel. Jó azonban tudni, hogy az engedélyezés során nem azt vizsgálják, hogy a termék képes-e a gyártó által feltüntetett szennyezőanyagok eltávolítására, hanem mindössze annyit, hogy a berendezés nem okoz-e egészségre ártalmas változást az ivóvízben a fogyasztás során. A vásárló részére komoly feladat tehát eldönteni, hogy a tengernyi berendezés közül melyik az, ami valóban hasznos és szükséges.
Vízkezelés a fűtési rendszerekhez
Nemcsak az ivóvízrendszerek elemei érzékenyek a szennyeződésre, a vízkőre, a fűtési rendszer talán fokozottan ilyen, hiszen, ha abba valamilyen szennyeződés kerül, vagy marad benne az építést követően, az folyamatosan ott kering a rendszerben, és óhatatlanul tönkreteszi a kazánt, szivattyút és más, a rendszerben lévő szelepet, alkatrészt. A fűtési rendszer vízminőségére teljesen más szempontok vonatkoznak, mint a ivóvízre, de a feltöltéskor használt víz tisztasága és a jó minőségű szűrő beépítése elengedhetetlenül fontos része a rendszernek. A beépítés során történő odafigyelés még korántsem minden, mert a szűrők nem érnek sokat, ha nincsenek rendszeresen tisztítva, karbantartva. Ezért érdemes nagy hangsúlyt fektetni a kazánok, hőszivattyúk rendszeres, szakemberrel történő karbantartására. Sok kazán érzékeny a fűtővíz pH-értékére, különösen az alumínium kondenzációs kazánok vízkezelése még fokozottabban fontos!
Biztonságos üzemeltetés
Az ivóvízrendszerek legnagyobb egészségügyi kockázata a fertőzéseket okozó kórokozók elterjedésében rejlik. Fontos megemlíteni, hogy a klórtartalom csökkentése ezért csak közvetlenül a felhasználás előtt történjen. A használati melegvíztárolókban például több napig is állhat a víz., a meleg környezet azonban különösen kedvező bizonyos baktériumok elszaporodásához. A legionella betegséget okozó baktériumok tipikusan a melegvíztárolókban szaporodnak el, ezért a tárolók fertőtlenítését heti rendszerességgel érdemes elvégezni. Szerencsére ezt már automatikusan képesek a berendezések megoldani: szabvány írja elő, hogy heti egy alkalommal a tárolót fűtsék fel 60˚C-fölé, ezzel biztosítva a tartály fertőtlenítését.
Melyik terméket érdemes választani?
Első lépésben azt kell eldönteni, hogy valóban szükség van-e a hálózati víz kezelésére, tisztítására. Sokan ugyanis az interneten terjedő tévhitek alapján érzik szükségét a vásárlásának, tartva például gyógyszermaradványok, hormonok jelenlététől az ivóvízben. Ehhez érdemes informálódni a helyi ivóvízminőségről, elsősorban az ivóvíz- szolgáltatótól vagy a helyi népegészségügyi hatóságtól.
Vízlágyító berendezések tekintetében fontos a szakember tanácsa és a hálózati víz keménységmérése, mert ez az alapja a megfelelő berendezés kiválasztásának. A víztisztító kisberendezések kiválasztása már nehezebb feladat a nehezen mérhető tisztítási paraméterek miatt. A döntéshez az eltávolítani kívánt szennyezők mellett a kisberendezések általános kockázatait is vegyük figyelembe, ehhez az NNK tájékoztató anyagai is segítséget nyújtanak. Ha a vásárlás mellett döntünk, mindenképpen engedéllyel rendelkező típust válasszunk. Érdemes utánanézni, hogy az adott típus valóban el tudja-e távolítani a megadott szennyezőanyagokat. A forgalmazók, gyártók erre vonatkozó információit érdemes fenntartásokkal kezelni, ha van rá lehetőség, konkrét vizsgálati eredményeket kell kérni tőlük.
Hozzászólások