Húsz év, három felvonás

Berényi András, Újpest főépítésze húsz éve tölti be posztját. Ezzel minden bizonnyal rekordot állított be; főleg úgy, hogy előtte tíz esztendőt hasonló beosztásban dolgozott Szolnokon. Mint mondja, sikereit (amelyeket szakmai és állami kitüntetések igazolnak vissza) elsősorban annak köszönheti, hogy pozíciójából adódó egyetlen hatalmi eszközét, az észérvekre és a tárgyi tudásra épülő meggyőző erőt, többnyire sikerrel alkalmazza.

 

 

Újpest sajátos földrajzi elhelyezkedéséből adódik, hogy a Duna közelsége arra csábít: a partra tömörüljenek a beruházások, hogy egymást érjék a lakóparkok, szállodasorok. A újpesti főépítész nagy eredménynek tartja, hogy ezt mind ez idáig meg tudta akadályozni. Persze nem csak az ő érdeme: a mindenkori városvezetés és a képviselő-testület is partner volt a környezeti értékek védelmében.

 

Berényi András, Újpest főépítésze
Nem mindig és nem mindenben ért egyet az elöljárósággal: ő kicsit megengedőbben kezelné például a multinacionális kereskedőcégek betelepülését. Mert ma Újpesten nincsenek plázák, és ebből levezethetők ugyan kétségtelen előnyök (megmaradt az újpesti piac, mûködik ma is a főváros utolsó „állami” áruháza a kerületben, a kis- és nagykereskedelem is életben van még, ha nem is úgy, mint a klasszikus gazdasági békeévekben); de a kerület így is körbe van bástyázva három égtáj felől hatalmas bevásárlóközpontokkal. A „fényes elszigeteltség” tehát nem lehet teljes, úgy vannak jelen a multik, hogy ennek pozitívumai máshol csapódnak le: például az adót más önkormányzatok kasszáiba utalják. Berényi András állítja, nem is kell őket szeretni. Csak tudomásul venni, hogy az építészet, a településpolitika nem csupán esztétikai kategória, olykor a gyakorlatiasság fontosabb lehet.


Aquaworld

Más, de ugyanaz
Amelyet a legtöbb esetben szerencsére azért sikerül érvényesíteni. A Városközpont rehabilitációja jó példa erre. Mert igaz ugyan, hogy megvolt az egy- és kétszintes házakból álló centrum kisvárosi, diszkrét bája, kedvesek voltak a százéves és idősebb épületek homlokzatai, de a két utcafronti lakáson túl az udvarból nyíló sokszor tizenöt-húsz szobakonyhás kényszerlakás adta „komfort” nem volt méltó a XXI. századhoz, de már a XX.-hoz sem. – A Parlament épületének falában, főleg most, hogy lekerült róla az állványerdő, valószínûleg már egyetlen építőkő sem egyezik meg azzal, amelyet Steindl Imre idejében belekötött a habarcs, kicserélték őket, mégis ugyanaz az épület – mutat rá Berényi András, hogy az architektúra sem nélkülözheti a folyamatos megújulást.


Az "állami áruház"

A holnap tegnapja
A főépítész sikerként könyveli el, hogy a kerület meg tudta őrizni az iparát (ehhez nagyban hozzájárult, hogy a helyi privatizációk nagy része szerencsésen zárult, a legnagyobb és legfontosabb gyárak többnyire egy tulajdonos kezében maradtak). Sőt, fejlődött a lokális indusztria, ennek oka elsősorban az, hogy míg más kerületek, városok a gyárépületekben loftlakásokat vagy koncerttermeket alakítottak ki, esetleg lakóparkokat a helyükön, Újpesten – Káposztásmegyer környezetében – új iparterületet is kijelöltek. A kerület hagyományai is erre indítanak: bár itt is van néhány fővárosi védelem alatt álló épület (például a Városháza), az igazi helyi mûemlékek ipari jellegûek (a Víztorony, a volt Vágóhíd vagy a Vízmûvek egyik épülete). Berényi András úgy definiálja: az a mûemlék, amely építmény a saját korából valamely megoldása, funkciója vagy egésze révén kiemelkedik. Fontosnak tartja a mûemlékvédelmet, de azt is, hogy a mai építészek most alkossák meg a jövő századok mûemlékeit; még ha nem is lehet elhatározás vagy parancsszó kérdése ez (vö.: írók és remekmûvek).


Juharliget lakópark

Érezni a ritmust
Ha szakaszokra osztjuk Berényi András eddigi újpesti pályafutását, hármat különíthetünk el. – Az első a kezdetektől tartott kb. 1997-ig. Ebben a progresszív, látszólag eufórikus periódusban lehetett alkotni – meséli. – A politika még a helyét kereste, és a maga eszközeivel segítette a városrendezés szakmai döntéseinek előkészítését. Meg is lett az eredménye: 1996-ra kijelöltünk kilenc fejlesztési övezetet, ezek mindegyikét részletes rendezési tervvel fedtük le, s láttuk, hogy ez jó.
Csak aztán jött a második etap, konkrétan 1998-tól, amikor megjelent az új építési törvény, s gyakorlatilag szinte dobhatták sutba az egészet. De egy darabig a halottak haja is nő, volt még annyi lendület, hogy tető alá kerüljön például a jégstadion-központ vagy az AquaWorld, szállodával, s kisebb területeket fejlesztettek külsősök bevonásával.


Koriközpont

A harmadik felvonás még mindig tart. Születtek új részletes rendezési tervek, városfejlesztési koncepció, afféle „kis újpesti építési törvény”, egy hosszú távra szóló iránymutatás, tizennyolc akcióterületre vetítve. S bár a gazdasági slung fogytán, ilyenkor is jól lehet dolgozni. Építeni kevésbé (bár a Fő tér, a Károly Városközpont most is szépül), anyagi eszközökkel jelenleg a külső befektetők sem állnak jól, de ha nem dübörög a gazdaság, a csend kedvez a metodika kimunkálásának, a kutatásnak, agyalásnak. Berényi András az erősportok kiváló értőjét, Szegő Andrást idézi: – „A súlyemelés legalább annyira a ritmusról szól, mint a nyers fizikumról. Ha felemeled a rudat a melledre, csak akkor tudod kinyomni, ha eltalálod a taktust, amikor épp felfelé mozdulna magától is.”
Márpedig a magyar építőipar jelenleg rezgő rúddal a mellén várja a megfelelő pillanatot.


Oxygen wellness uszoda

Medrek és margók
Berényi András főépítészi munkássága alatt mindig egyensúlyra törekedett, szerinte stabilan két lábon állva is lehet álmodni; legfeljebb nem olyan színeseket. Tisztének tartja, hogy biztos mederbe terelje a víziókat, ha a pillanatnyi politika, a beruházók, építtetők, tervezők skiccei túlterjeszkednének a lehetőségek, az ésszerûség, a praktikum és az esztétikum húzta margókon. – A főépítész feladata – mint mondja -, hogy észérvekkel tartsa kordában a korrekcióra szoruló elképzeléseket, más eszköze nem is nagyon van: a hatalma addig terjed, amíg a meggyőző képessége.
Ez nagy százalékban sikerül neki. A közremûködésével és irányításával hatékonnyá kovácsolódott városházi kollektíva, az építésztársadalom, a helyi civilek és tervezők, a újpesti beruházók visszajelzései mind azt mutatják, s két rangos szakmai elismerése mellett (Hild-díj – 2003, Az Év Főépítésze – 2008) 1997-ben megkapott állami kitüntetése, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje is ezt bizonyítja.


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop