A hő elleni védekezés ma már egyre fontosabb része életünknek, hiszen nem egyszer előfordul 35-40 C˚ kánikula, évente akár többször is. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni, és fokozni házunk hő elleni szigetelését (ami természetesen a hideg ellen is segít). Ezt elérhetjük a hőszigetelés vastagításával, de ne feledjük, hogy vannak kiváló régebbi módszerek is a meleg ellen, ilyenek a kültéri és beltéri árnyékolók.
A kültéri árnyékolók elődjét már az ókori görögök is alkalmazták, újfajta építészeti megoldáshoz folyamodva. Ennek lényege, hogy feltalálták a kiugró „ereszt”. A házak déli oldalát, ahonnan jellemzően érték a napsugarak a házat, magasabbra építették, így amikor magasabban járt a nap, ez az előre ugró tetőszerkezet nyáron leárnyékolta az épületet, nem melegedtek fel a falak annyira, míg télen beengedte az alacsonyabban járó napsugarakat. Mindezt még fokozták azzal, hogy az északi oldalon a falat vastagabbra építették, ami a hidegben jobban hőszigetel. Nálunk mindezt a népi építészetben a lecsüngő eresszel és ezzel párhuzamosan a kisméretű ablaknyílással oldották meg, és ugyanezt a cél szolgálta a tornác is. Ez az árnyékolás ugyanúgy működött, mint az előzőekben leírtak a görögöknél: a ház hosszanti oldalán a tető meghosszabbításaként előtetőt építettek, amit vagy faoszlopokkal vagy falazott boltíves szerkezettel támasztottak alá, és erről a közlekedőfolyosóként is működő területről nyíltak a hosszú ház helyiségei. Mindezt a régi módszert a mai napig sok helyen használják, és jól is működik, de az árnyékolástechnológia azóta sokat fejlődött, ami különösen fontos a mai modern, lapos tetős épületeknél, amelyek mindenféle árnyékot adó szerkezetet nélkülöznek, nem is szólva a mai épületek hatalmas üvegszerkezeteiről. Ezeket az épületeket belső hűtéssel ugyan egyszerűen lehetne hűvösen tartani, ám csak óriási energiapazarlás árán. A belső árnyékolókkal, bármilyen korszerűek, hatékonyan nem védekezhetünk a meleg ellen, a legjobb megoldást a külső árnyékolók jelentik, hatékonyan visszaverve a napsugarakat, az árnyékoló mögötti légáramlat pedig hűti is az üvegfelületeket. Íme néhány árnyékoló a teljesség igénye nélkül!
Kültéri árnyékolók
Rögzített lamellás árnyékoló. A rögzített fix lamellás árnyékoló megakadályozza a napsugarak közvetlen bejutását az épületbe, védve a homlokzatot és az ablakokat a túlzott felmelegedéstől. A homlokzat előtt megfelelő távolságban elhelyezve díszítőelemként is funkcionálhat, vízszintesen, függőlegesen is felszerelhetők. A lamellák anyaga korrózióálló alumíniumötvözet.
Mozgatható lamellás árnyékoló. A mozgatható lamellás árnyékoló hatékonyabb napvédelmet jelent, hiszen igény szerint állítható a lamellák dőlésszöge, amely történhet kézi mozgatással, motorikusan is, de napfényérzékelővel kombinálva működhet automatikusan is.
Zsaluzia. A zsaluzia tulajdonképpen egy külső „reluxa”, a lamellák dőlésszögének változtatásával apró lépésekben szabályozhatjuk a bejövő fény erősségét a nap járásának megfelelően, védve a helyiséget a hőterheléstől. A zsaluzia lehet hajtókaros, elektromos vagy az okosotthonos, a beépített szenzorok automatikusan reagálnak az időjárásra, a hőmérséklet emelkedésével automatikusan leereszkednek, csökkentve a klímaberendezés használatát. A vakolható tokos megoldás lehetőséget nyújt a zsaluzia tokjának elrejtésére a falban, így csak a lamellák láthatók.
Zsalugáter. A zsalugáter egyfajta vidékies, régies hangulatot ad a háznak, de nem azonos a tömör felületű spalettával, mert a zsalugáteren mozgatható lamellák vannak. A zsalugáter (zsalu) az ablakok nyílószárnyainak elmozdítható, pontos illeszkedéssel zárható, eső és napfény ellen védő, de réses nyithatósága miatt szükség esetén napfényt is beengedő szerkezete. Anyaga régebben kizárólag fa volt, ma már készülhet műanyagból, alumíniumból is. Működtetésük szerint lehetnek nyílók, elcsúsztathatók és harmonikaszerűen nyílók.
Redőny. A redőny – népszerű nevén roló – a 19. század terméke, az 1800-as évek közepén készítette egy asztalosmester a németországi Esslingenbe (esslingeni redőny). A hagyományos redőnyök az ablakok előtt egy újabb szigetelőrétegként funkcionálnak, hang- és hőszigetelés javítására is alkalmasak. Az egymásba csúszó, keményfa lamellákból készült szerkezetet acélpántok fogják össze, beépítésük szerint lehetnek külső tokos, ráépített tokos, beépített tokos, fix vagy kihajtható lefutókkal rendelkezők. A redőny mozgatása országonként változik, hajtókarral (kurblival) vagy hevederrel (gurtnival) emelik a legtöbb redőnyt, ma már ez is szerelhető motoros változattal. A fa anyaga miatt a külső redőnyszekrény (utólag beépített, az ablak előtt lévő) nem túl megfelelő. A mai korszerű redőnyök anyaga műanyag vagy alumínium, utóbbiak belsejét purhabbal töltik ki, így az alumínium lamellák hő- és hangszigetelő képessége jobb. Nyáron mindenesetre a redőnyöktől hűvösebb lesz a belső térben, de a leeresztett redőnyök a hideg évszakokban a fűtési költségeket számottevően csökkentik. A redőnysíneket gumi- vagy kefeszigeteléssel látják el, amik jobban szigetelnek, mint a sima redőnysínek.
Házunk tervezésekor a legjobb választás az áthidalóba rejtett “vakolható tokos” redőnyrendszer, amelynek már van hőhídmentes változata is. Előnye, hogy a vakolás után a redőnytok csak részben látható, és a szerviznyíláson keresztül (kívülről) könnyen javítható. A rádióvezérlés jóval több variációs lehetőséget biztosít, többcsatornás vezérléssel automatikusan, a megadott időben mozgatja a redőnyöket, egymástól akár függetlenül is A modern, mozgatható árnyékolókat illeszthetjük az okosotthonunkhoz is, ezzel jelentős mennyiségű energiát spórolva.
Télikertek árnyékolása
A télikerteknél különösen fontos az árnyékolás, hiszen nyáron a benapozás mértéke elérheti a 12 órát, így a helyiség 70–80 fokra is felmelegedhet. Amennyiben tehát a télikertet lakótérként is használjuk, nemcsak az árnyékolásról, szellőztetésről, de a légkondicionálásról (és fűtésről) is gondoskodni kell. Ha csak növényeket tartunk itt, a klíma elmaradhat, de temperáló fűtést érdemes kiépíteni. A télikert nap elleni védelme árnyékolással és a tér intenzív szellőztetésével oldható meg. A leghatékonyabbak a külső síkon vezetett árnyékolók, az időjárás elleni védelem érdekében mégis gyakran használnak belső oldali árnyékolókat, amelyek eredményessége lényegesen kisebb. Jó szellőzés a légáramnak az egész téren történő (átlós) átvezetésével érhető el. A téliker külső árnyékolása történhet redőnnyel vagy szövetrolóval is, a tetőroló/redőny működtethető kézzel vagy motorosan is. A szinte vízszintesen árnyékoló működését speciálisan kialakított alsó redőnytok biztosítja, használatához elég egy kapcsoló felszerelése is, de működtethetjük távirányítóról vagy automatizált kapcsolók segítségével is.
Hozzászólások