Hogy miért szeretem a kertünket?

újHÁZ Centrum – a minőség
Örömök és gondok a Rákos mentén
Borhűtőtől a gőzsütőig

A kert maga a változás. Minden reggel más, másként esik a fény, másként fúj a szél, hol szinte didereg minden növény, hol pedig puhán nyújtóznak a nap felé. Napról napra, évszakról évszakra tanúi vagyunk a természet változásának, a tél tompa, hűvös csendje után érezhetjük, hogy a tavasz micsoda őserőket szabadít fel, hajtások, lombok, virágok veszik át az uralmat a kertben, s az egyik virág a másiknak adja át a helyét.

 

A mi életünk része-e a kert, vagy mi vagyunk a kert életének részei – Igazából ez nem tudható. Virágbirodalmunk államformája hortokrácia, ebben élünk, boldog, dolgos, megbízható alattvalókként és uralkodókként. Életünket csak a növényekkel, virágokkal együtt tudjuk elképzelni. Nyáron a kertben vagyunk velük együtt, télen a télikerben, merthogy a téli pihenőt és a szükséges meleget – az orchideáknak, tillandsiáknak és a mediterrán növényeknek, amelyek nyáron a fákon, illetve a fák alatt laknak – csak így tudjuk biztosítani.

 

Ahogy a tél visszavonul, sorba kapjuk kertünk színes ajándékait, amit igyekszünk gondozással viszonozni. A szezont talán a magnólia kezdi, az erika alatta már szépen virít lilásfehér, hatalmas virágaival. De vele együtt nyílnak a gyümölcsfák, a meggy, sárgabarack és a szilva, valamint a díszszilva. A rézsűn pedig a nárciszok, jácintok és tulipánok jelentik a tavasz megérkeztét. Virágzik a japán birs is, majd sárga virágköntöst öltenek az aranyvesszőbokrok. Közben észrevétlenül elvirágzott a szeldelt levelű juhar, valamint a vérjuhar is. Alig lehetett észrevenni a vérmogyoró és csavart mogyoró barkáit is, hasonló volt a helyzet a nyírfák, az aranypiramis thuja, a csavartfűz, a homoktövis és a simafenyő esetében is.

 

Ezt követően kibontja ősz óta várakozó bimbóit a császárfa, virágozni kezd a prágai bangita, a virágai egy részét a törzséből hozó júdásfa, a cserjés boglárka, a japán rózsa, a tamariszkusz, később a sárga zanót. Hatalmas, sárga fürtöket hoz az aranyeső, az orgonák is lila fürtöket növesztenek, izmosodó kis bokrán kibomlanak a fás bazsarózsa hatalmas virágai, megindulnak a gyöngyvessző „fehér vízesései”, virágzik a szomorú és a virágos kőris is, versenyezve a sárga mahóniával. Hófehér labdákat hintáztat ágain a labdarózsa, előtte jól mutat a piros színű rózsalonc, és még mindig virágzik, és már kúszva terjed a gyöngyvirág, sárgát virágzik a zanót.

 

Közben a berkenyefán is megjelentek a virágok, a madárbirs kis fehér virágai beborítják a bokrokat, sárga virágokkal teli a mézes vérborbolya, méhek hada döngicsél felettük. A rhododendronok is nekiindulnak, virágoznak a nőszirmok, valamint a tarka levelű som bokrai, és soha nem látott bőséggel hozza virágait a szúrós tűztövis. Levelet és virágot bontott a kis piros, fáklyaszerű terméssel díszítő rusz is. A hortenziák lustán indulnak, nem biztos, hogy virág is lesz rajtuk, nem úgy a kúszó hortenziák, amelyek tele vannak virágkezdeményekkel. Bimbós állapotban van a klematisz, a többféle színű pünkösdi rózsa, s a rózsabokrokon is itt-ott bimbók jelennek meg. Először mutatja majd meg akácvirágszerű fürtjeit a krisztusfa (gledichia). Készülődnek a későbbi virágbontásra a japán lonc, a trombitafolyondár, a sétányrózsa, a gránátalma, a nyári orgona, a cipruska, a cserszömörce, a cserjés pimpó, az illatos jezsámen, a fagyálló végzetfa, a kínai lilabogyó, a hóvirágcserje és a jázmin ágai.

 

Már beborította a házat leveleivel a vadszőlő, ha virágozni fog, az egész ház úgy zsong majd, mintha egy nagy méhkas lenne. A kínai jázmin, amelyik majd októberben, a télikertben díszít és illatozik, még csak az indáit erősíti. Még nem jött elő a meleget kedvelő mocsári hibiszkusz, és az árnyékot kedvelő árnyékliliom kék virága sem. Később gyúlnak majd ki a fáklyaliliom hatalmas fáklyái. Még várni kell – már nem sokáig – a levélkaktusz piros virágözönére, és az éjkirálynő kaktusz hatalmas fehér virágaira, a nagyfejű fehér és rózsaszín pünkösdi rózsákra. Később láthatjuk majd a sárga, kék és fehér angyal-trombitákat, a leandereket, japán somot, a cickafark sárga virágpöttyeit. Már erőteljesen virágoznak a citromok is, készítik citrom díszeiket a télkertre.

 

A télálló kaktusz szúrós hajtásain csak az új hajtások látszanak, virágok majd később lesznek rajtuk. A tulipánfa és a perzsafa még fiatal ahhoz, hogy virágot hozzon, a gingko biloba esetében nem tudni, mikor lesz rajta virág.

 

Pici levelek és virágok jelentek meg a bougainvilleákon, hamarosan megjelennek majd a papírszerű, színes virágaik és hosszú bimbókkal ígér piros virágözönt a kefevirág.
Mindeközben a konyhaablakban piroslik a muskátli, s az erkélyen méteres fürtökből alkot leomló virágszőnyeget a futómuskátli.
Hogy az atlasz cédrus, a simafenyő, az arizonai ciprus (amit az EU-csatlakozás tiszteletére ültettünk) és a tiszafa mikor virágzottak, nem tudni. De hogy az idén is hoznak majd tobozokat és pici piros bogyóterméseket, az bizonyos.
Ami a sárkányfát illeti, annak virágjára és terméseire várhatunk: lehet, hogy meg se éljük, több száz éves matuzsálemek léteznek belőlük.

Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop