Lakásvásárláskor, felújításkor laikusként is alapvető szempontnak tartjuk a megfelelő hőszigetelést. De vajon fordítunk-e elegendő figyelmet a zajszigetelésre? Merthogy a zajok igencsak megkeserítik az életünket.
Hőszigetelés
A legtöbb hőszigetelő anyag több épületrésznél is fel-használható. Meg kell különböztetnünk a beönthető/-fújható anyagokat, szőnyegeket, tekercseket és lemezeket. A beöntött és befújt hőszigetelő anyagok hajlamosak a későbbi ülepedésre, aminek következtében lyukak keletkezhetnek a szigetelésben. A lemezekben kapható, rugalmatlan anyagok esetében szinte elkerülhetetlen a rések (és ezzel együtt hőhidak) keletkezése. Ezért érdemes a lemezes hőszigetelő anyagokat nagy táblákban, több rétegben, és az egyes rétegeket egymáshoz képest eltolva feltenni. A külső falak és lapos tetők szigetelésére csak a habüveg vagy a mesterséges hőszigetelő anyagok alkalmasak.
Primerenergetikai hatását tekintve minden hőszigetelő anyag hasznos! A mesterséges hőszigetelő anyagok előállítása során a primerenergia-felhasználás (részben) jelentősen nagyobb, mint a természet közeli hőszigetelő anyagok esetében, cserébe azonban a fizikai hőszigetelő hatás is gyakorta egyértelműen jobb.
A belső tér szempontjából releváns károsító anyagok tekintetében elmondható, hogy szakszerű beépítés esetében mindegyik hőszigetelő anyag teljesen problémamentes. A külső fal és a padló szigeteléseit egyébként kívül, a szigetelendő felületre kell erősíteni, a tetőszigetelések esetében pedig, ha a beépítésnél az építési előírásokat betartják (pl. kifogástalan, légmentesen rögzített párafólia) és megfelelő szakember végzi, a belső térbe bizonyíthatóan nem szabadulnak ki a szigetelésből származó rostok. Ugyanez mondható el az illékony szerves vegyületek, radioaktív sugárzás vagy a kellemetlen szagok felszabadulásáról is.
Zajszigetelés
1. Az épületen kívüli zajok szempontjából a leggyengébb „láncszem” a homlokzati nyílászáró, ezért körültekintően válasszuk ki. A védekezést elősegíti az aszimmetrikus vastagságú üvegezés is. Akusztikai szempontból javasolt a szálas szigetelő anyagok használata a homlokzaton, ill. könnyűszerkezetes épületeknél a határoló falakon belül, mert nagyobb testsűrűségük miatt hangelnyelési tulajdonságuk is jobb a zártcellás habokkal szemben.
2. Az épületen belüli léghangok (áthallás) szempontjából a helytelenül megválasztott vagy kivitelezett szerkezet okozza elsősorban a problémát. Például: amelyik válaszfal nehéz, és ezáltal jó hangszigetelő, azt „nem bírja el” a födém, amelyik könnyű és olcsó, az nem hangszigetel megfelelő mértékben.
Megfelelő anyagválasztással és kivitelezéssel könnyű szerkezettel is igen jó akusztikai tulajdonságokkal bíró határoló szerkezeteket lehet kialakítani.
• A gipszkarton szerelt szerkezetei a fogadó szerkezethez minden esetben rugalmasan csatlakozzanak, a rugalmas közvetítőanyagot a csatlakozással szembeni műszaki követelmények figyelembevételével válasszuk meg.
• Válasszunk minél vastagabb és minél nagyobb testsűrűségű szálas hangszigetelést a szerkezet hézagmentes kitöltésére.
• A szerkezet léghanggátlását növelhetjük, ha a fal mindkét oldalán két-két réteg gipszkartont helyezünk el.
• Minden réteg illesztési hézagait és csavarfejeit gletteljük.
3. Az épületen belüli kopogó (test)hang elsősorban az egyes épületszintek közötti helytelen lépészajszigetelés miatt keletkezik, valamint a határoló falakba hanglágy anyag be-iktatása nélkül befogott ill. átvezetett szerkezeteknél (pl. társasházak lépcsője, gépészeti csőátvezetések) fordul elő. A helytelenül kivitelezett lépészaj szigetelés utólag nem javítható!
• A falak mentén körbe helyezzünk el szegélycsíkot. A szegélycsíknak futtassuk neki a lépéshangszigetelést, az aljzatbetont és a burkolatot, majd csak a burkolat elkészülte után vágjuk le a felesleges részt.
• A lépéshangszigetelő anyagot teherelosztó pallón fektessük, és az aljzatbetonozást is ezen végezzük, ugyanis a pontszerű terhelés összetöri az anyag rugalmas szálszerkezetét.
Hozzászólások