Amikor lakóépületünket tervezzük, örökös kérdés, hogy leendő lakásunkat, otthonunkat mekkorára építsük. Számba vesszük az elkövetkezendő éveket-évtizedeket, a család várható növekedését, anyagi forrásainkat, a felvehető hitel összegét, törlesztőrészleteit, kamatait, a magunk végezte munka nagyságát stb. További fontos feladat eldönteni, hogy földszinten, illetve földszinten és emeleten, esetleg földszinten és tetőtérben építsük-e meg lakásunkat.
Épületünk kialakíthatóságát meghatározza a helyi építésügyi hatóság helyi rendelete, hogy van-e a területre érvényben részletes rendezési terv. Mindezek után át kell gondolni, hogy az elképzelt épület kialakítása mennyire lesz gazdaságos, például hány azonos szint épül egymás fölött, milyen igényű az egyes szintek kialakítása, menynyi a várható energiaigény.
Írásunkban ezekről a fontos kérdésről szólunk, a teljesség igénye nélkül.
A legtöbb ember saját családi házra vágyik. Hogy az mekkora legyen, nehéz eldönteni, főleg fiatal házasok esetében, ahol nem tudni a gyerekek számát, azt, hogy a nagyszülők együtt élne-e majd velük stb. Jó lenne, ha az igények szerint lehetne növelni, majd pedig csökkenteni az alapterületét, de ez lehetetlen. A tengerentúli országokban erre találták kis az állandó lakáscserét. Lényegében az éppen lakott lakás mutatja a család mindenkori egzisztenciális helyzetét: a család növekedésének függvényében nagyobb lakásba, házba költöznek, majd pedig, miután a házaspár egymagában marad, kisebb lakásba költöznek. A családi összejövetelekre ezek a lakások általában már nem alkalmasak, az ilyen jellegű kötődések azonban ezekre az országokra többnyire nem jellemzők. Nálunk mindez teljesen más: amikor a két szülő egyedül marad, a korábban 4-6 személy által lakott lakást egymaguk lakják.
Amikor saját lakásunkat tervezzük, helyiséglistát készítünk, és abban határozzuk meg építész tervezőnk felé az elképzelt helyiségeket, a méreteket. A helyiséglista területe és az épület alapterülete ritkán egyezik meg, és az is jellemző, hogy szinte valamennyi építtető túlzott méretekről álmodik. Nem számolnak továbbá azzal sem, hogy a tervezett lakás nettó alapterületénél jóval nagyobb területet (20-22 százalékkal többet) kell megépíttetni, hiszen kőművesünk az épület bruttó területét építi. Természetesen a költségek is ennek megfelelően alakulnak.
Az ideális méret
Minden építtető hatalmas nappaliról álmodik, nagy konyhával, étkezővel. Továbbá hatalmas fürdőszobát szeretnének, hatalmas hálószobával, nagy teraszokkal, a pincében úszómedencével, szaunával, konditeremmel stb, a földszinten lehetőleg dupla garázzsal, a tetőtérben pedig hálószobákkal, fürdőszobával stb. Amikor szembesülnek a várható bekerülési költséggel, igényüket azonnal módosítják, a terveket pedig átdolgoztatják.
Többévi tervezői munka alapján 25-30 m2/főben határozható meg a kedvező lakás mérete. Ez az alapterület alkalmas arra, hogy az együttlakó személyek akár egymástól jól elkülönülhessenek, igény esetén azonban viszonylag nagy térben is együtt lehessenek. Így tehát amennyiben egy négyszemélyes család lakásának alapterülete 100-120 m2 közötti, az mindenben kedvezőnek mondható.
A fiatalon lakást építőknek – amíg ketten vannak – a fenti érték alapján 50-60 m2-es lakás is elegendő lehet. Praktikus tehát, ha az új épület padlását csak később építik be, addig tartalék területnek számít. Célszerű ennek megfelelően valamennyi gépészeti vezetéket úgy kialakítani, hogy a tetőtér kialakításánál ne kelljen a földszinten bontásokat végezni. A tetőtéri szintre vezető lépcsőnek kényelmesnek kell lennie, ennek pedig jelentős helyigénye van. Amennyiben lakásunk padlásterét később építjük be, a szakaszolhatóságot előre meg kell tervezni.
Tetőtér-beépítés
Sok fejtörést okoz annak eldöntése is, hogy a tervezendő lakóház földszintes kialakítású vagy emeletes legyen, esetleg tetőtér-beépítéses, illetve legyen-e alápincézve. Ezekre a kérdésekre nem egyszerű a válasz.
Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a mi éghajlati viszonyainknál célszerű magastetős lakóházat építeni, ennek padlását utólagosan viszonylag kis ráfordítással lehet beépíteni, s az itt nyerhető lakás ára is viszonylag alacsonynak mondható. A tetőtéri lakás, lakásrész komfortérzete viszont már vitatható, hiszen a lakás, lakásrész a tetőtérben található, térelhatárolása követi a ferde tető síkokat, bevilágításánál általában tetősíkablakokat is alkalmazunk, s amennyiben hőszigetelésénél nem kellő gonddal járunk el, nyáron, kánikula idején szinte csak klímakészülék használatával elviselhető.
Amennyiben úgy döntünk, hogy emeletes lakóházat építünk, alaprajzi kialakításánál célszerű azt az elvet követni, hogy a földszinten a nappali funkciójú helyiségeket alakítjuk ki (konyha, étkező, nappali, vécé stb.), az emeleten pedig az éjszakaiakat (hálószoba, fürdő stb.). A lépcső helyét itt is jól kell megválasztani, hogy az esetleges későbbi lakásleválasztásnál, újabb lakás kialakításánál jó helyre kerüljön.
Alápincézés, helyi szabályok
Örökös kérdés, hogy épületünk alatt készüljön-e pince vagy sem. Sok évi tapasztalat alapján mondható, hogy a pince nagyon jó dolog, de igen költséges. Bekerülése közel azonos vagy több mint a földszinti lakóterület kialakításáé, ha lakás jellegű (konditerem, szauna stb.) helyiségeknek szánjuk.
Nem elhanyagolható kérdés, hogy az építésügyi hatóság hogyan vélekedik építési szándékunkról. Lehet, hogy a fentiekben felvetett kérdéseket a hatóság jogszabályban szabályozta, és így épületünk tömegét, méretét, formáját ezzel meghatározta.
A hatóság ezen túlmenően meghatározhatja a területen tervezendő épületünk építménymagasságát, szintterületi mutatóját, a telek beépítésének mértékét, a tervezett épületünk tetőzetének hajlásszögét, héjazatának anyagát, színét is stb.
Mielőtt tehát behatóan foglalkozni kezdünk egy lakóház építésével, fel kell keresni az illetékes építésügyi hatóságot, majd pedig a hallottak alapján – akár módosítva korábbi elképzeléseinket – építészt kell keresnünk.
Néhány vázlat és gazdaságossági számítás alapján elkészülhet vágyaink házának terve, és indulhat a kivitelezés göröngyös útja.
Hozzászólások