Az otthon metamorfózisa

Az otthon metamorfózisa

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Egykori otthonát alakította át a zongoraművésznő, s létrehozott egy polgári art szalont, ahol az év minden szakában rangos kulturális eseményekre kerül sor. Kötődése ehhez a lakáshoz ezen túl is nagyon élő, hiszen itt áll hangversenyzongorája is, amelyen sokat gyakorol.

 

 

Édesapám, Kárászy Géza műszaki ember volt, hihetetlen színészi képességekkel is megáldva. Jószívű, gáláns úriember, igazi férfi, és olyan erős, hogy még azt is megengedhette magának, hogy néha sírjon – meséli Kárászy Szilvia. – Édesanyám, Molnár Szilvia gyönyörű és tehetséges fotóművész, ám amikor megszülettem, felhagyott ezzel a foglalkozással. Nagyon vártak engem, érkezésemre alakították át az otthonunkat, a két erkélyen például homokozót építettek. Az ablakaink a Szent István parkra néztek, és látni lehetett a Dunát is. És persze a Margitszigetet, ahová minden nap a hét törpéről elnevezett hajókkal utaztunk át.

Gyönyörű gyerekkorom volt, körülöttem forgott a világ, ennek ellenére, hála a szüleimnek, soha nem voltam elkényeztetett gyerek. Családi legenda, hogy édesanyám gyakran énekelt nekem, de sajnos, nem volt hallása, így amikor dalolt, én pityeregtem, majd ha abbahagyta, nevetni kezdtem. Magam viszont énekeltem, ha kellett, ha nem, négyévesen fújtam az akkori slágereket, és a világvevő rádió gombjain „zongoráztam”. Beírattak hát a XIII. kerületi zeneiskolába, ahol kiválasztott tanítványának Komjáthy Aladárné, Manyi néni, aki korának legjobb zongoratanárnője volt. Tizenegy évesen adtam az első koncertemet, tizenhárom évesen megnyertem egy ifjúsági versenyt, tizennégy évesen pedig felvettek a konzervatóriumba.

Volt olyan is, hogy Szilvia abba akarta hagyni a zongorázást, mert Manyi néni túl szigorú volt, a szolfézs pedig túlságosan száraz tudomány.

– Aztán elvittek egy Richter koncertre, ahol megérintett az előadóművészet, a zene igazi szelleme – folytatja Szilvia.

– Tizenhatéves voltam, amikor Chopin esz-moll Polonézét játszottam egy növendékhangversenyen, és ezt meghallgatta Kocsis Zoltán is. Kemény kritikát mondott (volt benne dicséret is), aztán rövid ideig a tanítványa lehettem. Ebben az időben találkoztam Weöres Sándor költővel is, aki nagy hatással volt rám. „A teljesség felé”, és később az általa megismert Hamvas Béla szellemiség életre szóló szellemi táplálékom lett. Ebben az időben jártam Perényi Miklós koncertjeire, és ekkor volt az is, hogy Tátrai Vili bácsival kamarazenéltünk otthon. A kamaszkor fogékony, sérülékeny idején ők voltak azok, akik átvitt értelemben megszabták az utamat, és kijelölték számomra a célt.

A zeneművészeti főiskola után Szilvia ösztöndíjat nyert el a freiburgi Staatliche Hochschule für Musik művész mesterképzőjébe.

– Ekkor nőttem fel igazán. Négy évet töltöttem Freiburgban, önálló lettem. Később éltem Bécsben is, aztán következett a nagy kaland. A Scherzo Trió éppen zongoristát keresett, és rám esett a választás. Casablancában léptünk fel hónapokig, és ez nagy lecke volt számomra. Itt tanultam meg igazán a mesterséget, megismertem az állandó készenlét fogalmát.

És megismerte az alkotás gyönyörűségét is. Szabados György harangjáték-készítővel társulva egyedülálló produkciót hoztak létre, bejárták a világot. A harangjáték legújabb fejlesztését ez év október 16-án a MÜPA hangversenytermében mutatják be.

Szilvia férje Tahi Tóth László színművész. Megismerkedésük szenvedélyes és elkerülhetetlen volt. – Egy bálon találkoztunk, azonnal udvarolni kezdett nekem, s ez a láz nem múlt el. Két évig lobogott azonos hőfokon, összeházasodtunk, és közös otthont teremtettünk, ami azzal járt, hogy meg kellett kötnünk az első kompromisszumokat. Az egykori otthonom, a Kárászy Szalon átalakításakor viszont szabadon tobzódhattam a gyönyörűségekben, s abban, hogy a tünékenyt állandóvá tegyem.

"Az art szalon az a hely, ahol tökéletesen átélhetem azt a varázslatos hangulatot, amely az alkotáshoz szükséges. Jó itt elgondolkodni a múlton, a jövőn, hangokon és csöndeken…"

fő helyen a zongora

A lakás erénye, hogy fürdik a fényben, így a zongorát is könnyedén el lehetett helyezni a hatalmas ablakok elé. A Yamahát Szilvia édesapjától kapta, amikor felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. A nemes hangszer tetejét bordó bársony védi, illik hozzá, és intim (és szalon) hangulatot teremt az ötágú gyertyatartó, amelyen meghagyták a gyertyák könnycseppjeit. A szalonhangulatot erősíti az álló lámpa is, amelynek kerek, fekete tüll ernyője mögül, ha felgyúlnak a fények, sejtelmesen szikráznak fel a Swarovsky kristályok. Harmonikusan egészíti ki az enteriőrt a neoreneszánsz szekrény, amely az egész falat elfoglalja. A Kárászy család eredetileg könyvszekrénynek használta a súlyos, gazdagon faragott bútort, Szilvia azonban átalakította pohárszékké, a vitrines részben megvilágítva a szép, régi étkészleteket, poharakat. A zongora melletti falon Farkas Gábor Gábriel „Konferanszié” című nagyméretű festménye, amely a Kabaré jelenetéből táplálkozik – a művész maga is többször játszotta az egyik főszerepet.

a társasági élet helyszíne

Az egykori nappali metamorfózisa a legszembetűnőbb. Az art szalonban ez az, ahol az események lényegében zajlanak. A falakon most pikáns képek kaptak helyet, Somogyvári Rudolf színművész és Vogel Eric díszlet-és jelmeztervező alkotásai, amelyek először voltak láthatók. Ehhez alkalmazkodva alakították ki az enteriőrt is, kicsit buja, kicsit provokatív színekkel, kelmékkel. A hosszú asztalt bordó terítővel takarták, a magas háttámlájú székeket pedig hosszú szálú kelmékkel öltöztették fel (más rendezvényeken másféle huzatot kapnak). Az asztal fölött ódon, barokk aranyozott faragott fa csillár emeli a reneszánsz hangulatot, régen gyertyák fénye világított, ma már izzók szórják a fényt.

"Találkozásunk, megismerkedésünk szenvedélyes, és elkerülhetetlen volt"

a fény ölelésében

Három, sarkosan elhelyezett nagy ablak ölében helyezkedik el a neoreneszánsz garnitúra, amely mindig is a család kedvence volt. Annak idején is ez az enteriőr volt a beszélgetések, fényes délutánok színhelye, és Szilvia a kényelmes fotelek egyikében ülve tanulta Gréti nénitől az idegen nyelveket. Most pedig az art szalon kiemelt páholya. Az ülőgarnitúra asztala eredetileg üveglapos volt, de Szilvia tükörre cserélte, amelyen jól mutat az ezüst, levélformát mutató tál a gyümölcsökkel. Valamikor íróasztal is tartozott a garnitúrához, amelyet azonban a háború során az oroszok elvittek, csak úgy, mint a Bösendorfer zongorát. Jóval később kiderült, hogy az íróasztal egy Szolnok közeli termelőszövetkezet elnökének az irodájába került, aki azonban nem adta vissza a családnak. A zongora, ahogy hallották, legalább egy zeneiskola tulajdona lett, jó helyen van – ha még megvan…

 

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}