Hankiss Elemér szociológus, az irodalomtudományok doktora. Számos külföldi egyetem (Stanford, Georgetown) vendégprofesszora. Jelenleg Bruges-ben, az Európai Unió egyetemén tanít. Az alábbiakban arról mesél, Hogy honnan indult, milyen útravalót kapott a szülői házból, mit tart fontosnak, és hol érzi magát otthon.
Debrecenben nőttem fel, a Nagyerdő szélén, csodás környezetben. Az egyetemi telep az erdőben volt, a tanárok úgynevezett tanári villákban laktak, a mi otthonunk az egyik ilyen ház első emelete volt. Összetartó, rendes családban nőttem fel. Azt hittem, az egész világon mindenki ilyen körülmények között él. Otthonunk tündérkert volt, akár a mesében: szépen berendezve, apám csodás könyvtárszobájával. Délutánonként a ház körül, az erdő homokos ösvényén suhantunk a kerékpárral. Nem egyszer fordult elő, hogy felmásztunk az egyetem központi épületének emeleti párkányaira. Nyugodtan mondhatom, már nyolc éves fejjel egyetemre jártam (másztam).
Zárt és védett terep volt ez, ám mégis nyitva a nagyvilágra. Minden héten kétszer-háromszor jöttek hozzánk külföldi professzorok. Gyakorta megesett, hogy édesapám délelőtt tizenegykor hazatelefonált, hogy itt van egy professzor, feleségestől, kellene valami ebéd… Olyankor édesanyánk rohant be a városba, megvette a fél piacot, és szaladt haza főzni, teríteni, tálalni, majd elegánsan csevegni. Mi meg, gyerekek, ámulva hallgattuk a sok okos embert, bár alig értettük, hogy miről beszélnek.
A szüleink folyton azt mondogatták, hogy valamit kezdeni kell az életünkkel. Aztán jött a második világháború, ami ráébresztett arra, hogy nem vagyok királyfi. Ha nincs a háború, azt hiszem, most egy felfuvalkodott hólyag lennék valamelyik amerikai egyetemen. A háború végén otthonunkat kifosztották, apám könyvtárát szétszórták, bútorainkat felaprították. De életben maradtunk. Ezzel zárult le az első otthonom története.
Második otthonom az Eötvös Kollégium volt Budapesten, a Gellérthegy déli lejtőjén. Ez volt a szellemi elit iskolája. Itt diákoskodott, és később itt lett tanár Kodály Zoltán, Halász Gábor, Keresztúri Dezső, Kosáry Domokos és még sokan mások. A kommunista hatalomátvétel után szétverték ezt az európai iskolát. Az ötvenes évek derekán tettem szert első önálló lakásomra, majd egy akkor divatos tetőtér-beépítésre. Ha esett az eső, folyt a falon a víz, nyáron negyven fok meleg volt, télen pedig iszonyú hideg. Ha a budai tetőkre néztem, egészen otthonosnak tűnt.
Most egy családi házban élek a feleségemmel, egy Budapest melletti faluban. A belső tér meglehetősen puritán, mert nem vagyok gyűjtögető típus, nem ragaszkodom a tárgyakhoz. Inkább csak csodálom őket. Apám írógépét és nagyapám amerikai típusú irodai lámpáját őriztem meg a régi időkből. A kiegyezéskor vásárolta ezt az öntöttvas, zöld üvegernyős lámpát, mely az íróasztalomon áll, és a ma napig tökéletesen működik. Bizonyos tárgyaknak örökkévalóságuk van. Nevetnek rajtunk, pedig kortalanságuk lenyűgöző, a mi múlandóságunk pedig siralmas.
Gyermekkorom meghatározó időszakai voltak a nyarak, amelyeket a Balatonon töltöttünk. Bátyámmal gyakorta elkötöttünk egy kis vitorlást. Ez a balatoni nyaraló volt a család fő találkozási pontja, egy-egy nyár alatt megfordult ott mindenki: nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, írók, tudósok, világjárók… Az elmúlt évtizedek során sokat változott a tó környéke, de hál’ Istennek, a mi szegletünk megmaradt a régi, nyárfás, homokos, szelíd Balatonnak. Ez is az otthonom.
És van még egy másik otthonom is, igaz, ma már csak az emlékezetemben. Sokat tanítottam és tanítok külföldön. Valamennyi egyetem közül a kaliforniai Stanfordon éreztem otthon magam igazán. Hatalmas egyetem ötvenezer diákkal, tízezer tanárral, a világ egyik legjobb könyvtárával. Itt állandóan érezni a Csendes-óceán friss szellőjét, és a sivatag kellemes melegét. Hatalmas, gyönyörű parkjában pálma- és eukaliptusz fák adnak árnyékot. Akinek ott sem jut eszébe semmi új és okos gondolat, az már ne is keresse őket máshol.
Sok otthonom volt, s emlékezetemben még mindegyik fénye élesen ragyog.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások