Ecsetek és vonások

Ecsetek és vonások

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Évtizedek óta a magyar képzőművészet követeként járja a világot Konok Tamás: Párizsban, Zürichben és a tengerentúlon, az Egyesült Államokban is elismert festőművészként tartják számon. Árnyas fák szegélyezte budai utcában, fényárban úszó, hatalmas teret átívelő műteremlakásában találkozom vele, ahol ma is nap mint nap ecsetet fog. Mint mondja, a festészet számára a boldogság egyik forrása.

 

 

Vendéglátónk egy háromszintes, a kilencvenes évek elején átépített házban fogad: az alagsorban az eddig elkészült alkotások várakoznak, hogy kiállításra kerüljenek, vagy új gazdára, gyűjtőre találjanak. Az első szinten található a konyha egy üveges, kertre néző télikerttel, a hálószobák és a nappali a felesége, Hetey Katalin által készített szobrokkal és a művész rajzaival díszítve.

 

Amint felérünk az emeletre, látjuk, hogy az igazi vizuális meglepetés itt vár ránk. Kitárul a tér: a plafonon fagerendák futnak végig, a műterem végébe vezetik a szemet. A méretre készített, inkább funkcionálisnak mondható bútorzat nem tereli el a tekintetet a hatalmas méretű absztrakt festményekről. Van itt egy nagy asztal székekkel, fiókos szekrény a vázlatoknak, rajzoknak, munkaasztal ecsetekkel, festékekkel. Jó érzés a műterem hatalmas terében sétálni. Az ablakból a kert egy-egy részletét, a távolban pedig a századfordulón épült vadászkastélyt látni. Az ablak alatt egy eredeti tonett hintaszék billeg. „Ebben a székben még a dédnagyanyám üldögélt, akit serdülőkoromban meg is festettem” - meséli a művész. „Tőle örököltem ezt az egyszerűen szép bútordarabot, s én is beleülök néha, ha fáradtnak érzem magam. Saját korában rendkívül nyitott érdeklődésű hölgynek számított a dédanyám: Tompa Mihály volt a keresztapja, Liszt Ferenc koncertjeire járt a Várszínházba. Tizennégy éves voltam, amikor meghalt. 1841-ben született: talán nehéz belegondolni, hogy mennyire távol és mégis közel volt hozzám a romantika kora.”


  • ecsetek01
  • ecsetek02
  • ecsetek03


Hogy miért ennyire puritán a műterem berendezése, arra meggyőző magyarázatot kapok: „Az ember vára visszatükrözi azt a szemléletes világot, amit szeretne maga körül látni. Negyvenéves koromig nagyon rendetlen voltam, aztán ez megváltozott. A helyszín szerves egységet alkot a benne lévő tárgyakkal, bútorokkal, képekkel. Nálam a letisztulás folyamata a festészetben magával hozta, hogy a tiszta formákra koncentrálok. Az érdeklődésem pedig kihat a környezetemre, a gondolataimra: ahol a fehér a domináló elem. Az egész lakás puritán, mert úgy gondoltam, hogy a képek domináljanak.

 

Életünk gerince Párizshoz kötődik. 1980-ig csak rövidebb látogatásokra tértünk haza feleségemmel. A szakmai kapcsolatfelvétel is ekkor indult Magyarországgal a Szépművészeti Múzeumban, majd a Győri Múzeumban rendezett kiállítással. Tíz éve költöztünk be ebbe az otthonunkba. Fontos volt, hogy a lakótéren kívül legyen egy műtermünk, egy alagsori rész a képeknek, és legyen kert is."

 

A földszinten vannak a lakószobák, ahol jónéhány, régi időkből megmaradt bútort fedezhetünk fel. Az intarziás ágy például Ferenczy István szobrászművész, egyenes ági felmenőé volt.
Bár semmilyen konkrét tárgy sincs a lakásban a párizsi emlékeket illetően, a festményeken minden ott van, amit ez a város adott a művésznek. „Itthon tanultam a hivatást, de ott váltam festővé” - mondja magáról Konok Tamás. „Amikor 1958-ban megérkeztem egy ösztöndíjnak köszönhetően Párizsba, ott egy egészen más élet fogadott: a kirakatok, az utcaképek élőbbek, színesebbek voltak. Olyan érzés fogott el, mintha addig álló helyzetből szemléltem volna a világot. Ez még a régi Párizs volt, a hatvanas évek második felében elköltöztették a Napóleon idejében épített piaccsarnokot, s építeni kezdték a modern Défense-negyedet. Akkor indult az újrealizmus, s rájöttem, hogy az állványfestészetet nem tudom tovább folytatni. Sokszor az álmokban visszatérnek, egymásba épülnek az emlékek… Így festettem egymásra a felületeket, mint az üveglapok áttetszősége.
A hatvanas-hetvenes években épületekkel kapcsolatos megbízásokat kaptam, érthetően redukcióra volt szükség a munkámban. Ahhoz, hogy valami lényegeset el tudjak mondani, valamiről le kellett mondanom. Így jutottam el az egyszerű vonalhoz, ami a sötét és a világos találkozásából áll össze. Tulajdonképpen visszakanyarodtam a gyerekkoromhoz, amikor az első vonalakat kezdtem rajzolni építész, műegyetemi professzor nagyapám mellett.
A graphidion (a vonal, mint rendteremtő erő) megmaradt, a nagy színfelület pedig elment a geometria irányába a festményeimen.
Az elmúlt tizenöt-húsz évben ez annyit változott bennem, hogy a képeim egyfajta transzcendens világképet próbálnak kifejezni.
A művészet lényege, hogy egy dolognak a végére járjon, egy dolog végső megértésére, de az egész világra utaljon az alkotás. A művészet nem stílus, hanem kvalitás kérdése. Az életemhez hozzátartozik a föld, hiszen földanyagokkal dolgozom. A festészet ilyen szempontból földhöz ragadt valami, metamorfózison megy keresztül: önálló életre ébred, átalakul és jelzi, ha kész. Az alkotásnak ez az átváltozása a boldogság egy lehetősége, amely újabb és újabb problémákhoz vezet.
Sokat gondolok Picasso egy Apollinaire-nek címzett mondására: „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.”

Névjegy
Konok Tamás a modern művészet képviselője. 1930-ban született Budapesten, nagyapja Sándy Gyula egyetemi tanár, a Moszkva téri Postapalota tervezője, édesapja elsők között készített színes diafelvételeket. Gimnáziumi tanulmányai mellett konzervatóriumba járt, kiválóan hegedült. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, a Derkovits-ösztöndíj elnyerése után Párizsban telepszik le. Egy évig New York-ban és Kaliforniában alkot, mint Hartford-díjas. A Budapesti Műszaki Egyetem címzetes tanára, (1992) Kossuth-díjas festőművész, a francia Nemzeti Érdemrend kitüntetettje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 2005-ben kapta meg. Párizsban és Budapesten alkot.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}