A sokféleség harmóniája

A sokféleség harmóniája

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Ahol a tárgyaknak lelke van, és értő kezek választották azokat, nem nehéz a múltnak tisztelegve új formát adni egy otthonnak. A stílusok összefonódása azonban csak egy olyan miliőben tud harmonikus összképet adni, ahol az ösztönösség igényességgel párosul. Házigazdánk, Szeleczky Ildikó a vendégvárás művészete egyesület alapító elnöke, veleszületett természetességgel bánik az otthonába látogatókkal.

 

 

Egy pilisi település szívében vagyunk. Az utca csendes, a ház kintről nem is látszik. Csak bent a kert végében mutatja meg magát, nagyságát és nagyszerűségét. Bizonyára mindenkit megérint ez a légkör, aki ide beteszi a lábát, hisz nagyon hiányzik világunkból ez a nyugalom, ez az áldott béke, ami itt körbefon bennünket. A csenden kívül vajon mi okozhatja mindezt? – tűnődöm máris ráérősen. Valamiféle pozitív erő árad a falakból. Lám, mégis van ilyen! Vendéglátóm, Hoznekné Szeleczky Ildikó megerősíti állításomat:
 
 
  • szeleczky_f01
  • szeleczky_f02
  • szeleczky_f03
  • szeleczky_f04
  • szeleczky_f05
  • szeleczky_f06

 
- Hihetetlenül hangzik, de valami megmagyarázhatatlan kisugárzása van a háznak. Ezt az idelátogató idegenek is azonnal érzékelik. Annyi bizonyos, jó itt lenni.
 
– Hogyan sikerült rábukkanni erre a kincsre?

– Az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam, nem tudtam lemondani róla. Ez vezérelt, bár nem tudatosan. Nem ígértünk az árra plusz összegeket, mint ahogyan szokás ilyenkor, nem is volt miből. Bár a nyaralónkat ugyanitt eladtuk már, mert a fővárostól véglegesen meg akartunk szabadulni. A szerencse mellénk szegődött: beengedett az akkori lakó, egy idős néni, vele beszélgetve kiderült, hogy a tulajdonos fia ugyanott dolgozik, ahol az egyik kedves rokonunk. Így döntöttek mellettünk, ráadásul a hiányzó összegre részletfizetési kedvezményt is kaptunk.
Az előszobában, szemben a bejárattal, kultikus tárgy; fekete ébenfából faragott kéz. Fontos emlék a múltból. Keleti népek hite szerint a kultikus tárgyak elűzik a gonosz szellemeket, megvédik a hajlékot és annak lakóit minden rossztól. Szép. Kár, hogy mi, az úgynevezett civilizált európaiak, nem vesszük ezt komolyan. Mégis fölnézünk rá, amikor megállunk előtte egy pillanatra.
 
 
  • szeleczky_a01
  • szeleczky_a02
  • szeleczky_a03

 
A földszinti nappaliban beszélgetünk, a neo-barokk étkezőnél. Félig nyitott, fából készült, különös térelválasztóval kapcsolódik a konyhához, benne régi, szép üvegtárgyak sokasága. Így egy térben is van a két helyiség, meg nem is. Szemben ülök a szecessziós tálalószekrénnyel, nézem a metszettüveg berakásokat. A látvány kerete maga az üveggyűjtemény. Cserépkályha áll a nappali középpontjában, különböző stílusú ülőgarnitúrák, kecses asztalkák, finom vonalú sublótok között. Átellenben ezernyi emléktárgy, vitrinbe zárva, nagyobb méretű metszetek a falakon. Nem festmények, műemlék épületek rajzai.

– Meghatározó élményem volt az a hat év, amit a Lakótervnél töltöttem el. A cég könyvtárosa voltam. Itt sok tehetséges kezdő, azóta jeles építészt ismertem meg, és inspiráló közelségükben dolgozhattam. Ők nemcsak tervrajzokat, hanem grafikákat is készítettek, amelyekből kiállításokat rendeztem; például Finta József első tárlatát. Itt szerettem meg a metszeteket. Mivel drága festményekre sosem tellett, az üres falfelületeket így díszítem. Különben szellemi csemegék. Kompromisszumok kísérik végig az ember életét. Például én soha nem lakhattam saját elképzelés szerint készült házban, kedvemre vásárolt bútorok között. Az adott helyzet, a körülmények meghatározták a lehetőségeimet, amiből persze a legjobbat próbáltam kihozni. Néhány szép bútort örököltem, s azokat apránként egészítettem ki, főleg a bizományi áruházak kínálatából. Akkor még szerencsére a régiségek, az antik bútorok sokkal olcsóbbak voltak, mint a modernek. Soha nem zavart, ha a meglévőkhöz korban eltérő bútorokra leltem. Szerintem jól megférnek egymás mellett a lakásban a különböző stílusok; például a biedermeier garnitúra a copf komóddal, a parasztbarokk asztal a szecessziós tálalóval.

– Nem a kényszer mondatja ezt velünk mostanában oly sokszor, hogy „jól megférnek egymással?" Mivel ma már képtelenség egységes stílusú szobákat létrehozni?

– Így igaz. De én hiszem és vallom, hogy jól megférnek egymás mellett. Az összhanghoz nélkülözhetetlen az elrendezés, a tárgyak egymáshoz való viszonya. Én az eklektikában a harmóniát a kiegészítő tárgyakkal próbálom megteremteni; metszetekkel, szőnyegekkel, paravánnal, a sok átlátszó üvegtárggyal, egy-egy míves modern kerámiával, vagy régi időket idéző kancsóval.

Az öreg házat az évek során a család fölújíttatta, Azbej Sándor tervei alapján. Őt ma is dicséri vendéglátóm. Például a három szintre bővített épület lépcsőfeljáróját az Ybl-díjas tervező kívülre, a kertben helyezte el. Így jól szeparálható a lakás. A tetőteret tartó gerendákat szabadon hagyta, ezek olyan dekoratívak, mintha most készültek volna, pedig eredetiek, kétszáz évesek. Akárcsak a pince szép boltívei. Az átalakított épület nem is emlékeztet hajdani önmagára. Ildikó invitál, hogy belülről is nézzem meg a hajdani romos pincét, amelyet a nyaralóból átmentett paraszti bútorokkal rendeztek be, a paraszti világ használati eszközeivel együtt. Mindez már fölér egy gyűjteménnyel. Kulturált, hangulatos helyiségek sora, a régi borospincével. Amikor hazalátogatnak a külföldön élő fiúk, vagy összeül olykor a népes baráti társaság, itt igazán jól érezhetik magukat.

Az emeleten vendégszobák, de falak nélkül kapcsolódnak egymáshoz. Az úgynevezett kiszögellésekben az igazi eklektika; különböző stílusú fekhelyek, fotelek, kanapék, szőnyegek, szépség és tisztaság mindenütt. Meglepően jól sikerült a modern szórakoztatóelektronika beillesztése a régi miliőbe.
Itt fönt a földszínek uralkodnak; a barna minden árnyalata, a kivizöld, a mély bordó és a drapp. Jó az összhang, a tárgyak visz-szaköszönnek egymásnak.
 
– Vajon honnan erednek az igényesség és a jó ízlés gyökerei? Örökölhetők ezek a tulajdonságok?
 
– Valószínűleg igen. Én a korai jó hatásokra emlékszem: a felvidéki, ízlésesen berendezett otthonunkra, az értékes bútorokra, jó festményekre, a kényelemre. A magyar történelem és a háború elsodorta. Ami viszont gyerekkorában bele ivódik az emberbe, azt nem sodorhatja el semmi. Régi, gömör megyei nemesi család a miénk; az egyik ősömet, Szeleczky Mártont nagy mecénásként őrzi az emlékezet, például imakönyveket adott ki, nagy példányszámban, és az egri barokk Szent Antal templom építését is jelentős összeggel támogatta.
 
– És Szeleczky Zita, a híres színésznő?
 
– Rokonom, nem is lehet más, hisz ebből a családból egyetlen egyet tartanak nyilván. A fürdőszobai barokk csillár az övé volt. Szó sincs persze arról, hogy barokk lenne a fürdőszobám, a tükröm eredeti paraszttükör, a falikar a századvégi szecessziót idézi, mindez jól mutatja, mennyire heterogén az én otthonom.
 
– Nálad miért is van ez így? Kevés kivételtől eltekintve mindannyian így vagyunk ezzel.
 
– Mert sokfelé jártam és mindenhol elcsábultam. Vonzottak a mitikus tárgyak, a népi kerámiák, a kézi szőttesek, az ezüst ékszerek, a szőnyegek. Ösztönösen vásároltam, de azért néhány alapelv segítségével; a múzeumokban tanul a legtöbbet az ember, sokfelé jártam, és a legtöbb időt ott töltöttem el. Megszállottan bújtam a szakirodalmat is. És alkalmaztam egy fontos módszert: rájöttem, hogy a tudatalattink jobban működik, mint hisszük. Csak a nekem tetsző tárgyakat jegyeztem meg mindenütt, ami nem tetszett, attól elfordultam, elhatárolódtam. S egyszer azon kaptam magam - és ez tipikus eset-, hogy például Tokióban azoknak az értékes tárgyaknak a másolatait vásároltam meg, amelyekről néhány évvel korábban tanulmányt olvastam egy francia szaklapban. Azóta tudatosan élek a módszerrel (Freud nagyon is közöttünk él).
Nehéz eljönni Ildikó otthonából, bármennyire illendő is volna már elköszönni, hisz nagyon elszaladt az idő. Ezt azonban észre sem vesszük, mert nála teázni vagy kávézni kell, és ha elfáradunk, azonnal észreveszi. Kész helyzet elé állítva, megterített asztalhoz vezet. Enni úgy kínál, ahogy azt a nagykönyvben megírták egykoron, de annál jobbat tálal föl, és sokkal elegánsabban. Olyan ételeket rögtönöz, és úgy, hogy nemcsak a teríték, de az ízek emléke is megmarad. Elbeszéljük, és megpróbáljuk utánozni.

Szeleczky Ildikó otthonát azért kerestük föl, mert ő a Vendégvárás Művészete Egyesület alapító elnöke. Kiváncsivá tett bennünket, hogy a nagy ünnepek közeledtével vajon hogyan és hová várja szeretteit, vendégeit? Kedvünkért megterített előre mindkét ünnepre. Így megörökíthettük, hitem szerint az ország legszebb asztalkompozícióit.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}