Birtokvágy

Egy dublini nyaralás döntött el mindent. Ott látták ugyanis vendéglátóink ennek a háznak az eredetijét. A vörös klinkertéglás ír családi ház azonnal belopta magát a szívükbe, gondolták, ha valaha még építkeznek, biztosan hasonló otthont hoznak létre. Valamivel később a feleség meglepte egy szép építészeti albummal a férjét. A kötet fóliázva volt, így nem tudta megnézni, mielőtt átadta párjának. Kicsomagoláskor megdöbbenve látták viszont az ír házat egy duplaoldalas képen. Akkor már sorsszerűnek érezték a dolgot, és végleg letették voksukat az ír-angol stílus mellett. Aztán építkeztek.

 

 

Alig három évvel ezelőtt az álomhoz meglett a valóság talaja is. A házaspár 30 éve nyaral a Körös partján, lelkes evezősként kutyával és immár két kamasszal indulnak útnak, hogy kecses csónakjaikon birtokba vegyék a vizet. A gyerekek még icipicik voltak, amikor ők már arról álmodoztak, hogy jó lenne egy folyóparti házikót, vagy legalább egy telket birtokolni itt. Aztán mire a gyerekek megnőttek, a szülőknek új feladat jutott: meglett a telek kis házzal, és adott volt a lehetőség a bővítésre. Bemutatónk tárgya egy dupla telken épült fel, amelyen eredetileg csupán egy parányi fürdőház állt, tégla falazattal, fa verandával, amit vastagon körbeölelt a vadszőlő. Talán már mi magunk sem lepődünk meg azon, hogy a sűrű levélfonatokat lehámozva milyen házikó állt az új tulajdonosok előtt. Az a bizonyos vörös klinkertéglás fajta. Nem is volt sok morfondírozás, hogy merre, miképpen bővítsék. Egy helyi tervező és egy szintén helybéli kivitelező mester vette kezébe a dolgot, s hála a rendkívül határozott megrendelői igényeknek, gyorsan, konfliktusmentesen épült-szépült a családi nyaraló. Még a mesterembereket is fűtötte a lelkesedés, hiszen büszkék voltak arra, hogy egy ilyen nem mindennapi ház születésénél segédkezhettek. Házigazdáink ennek révén is csak szeretettel tudnak beszélni a helybéliekről, de maguk amúgy is azok a fajta emberek, akik bárhol járnak a világban, szeretnek beleolvadni a mindennapokba, felvenni az őslakosok ritmusát és szokásait. Itt is hamar nyomára bukkantak, hogy hol lehet kapni házi tejet vagy friss túrót, és összebarátkoztak az ottaniakkal.

 {gallery}images/stories/verysimple/birtok/f1{/gallery}

A szomszéd néni többször elnézést kért már, hogy hatalmas fája ebbe a kertbe hullatja a leveleit. Ugyan, mi örökbe is fogadjuk a fát, vagy akár önnél is összegereblyézzük a leveleit, csak ki ne vágja – hangzott a válasz. Irigylésre méltó, ahogyan vendéglátóink díjazzák az élet finomságait: náluk nem manír a gyertyafényes vacsora, és szeretik minden hétköznapi történésnek is megadni a módját. Egyik barátjuk, Schäffer Erzsébet, a Nők Lapja lélektollú írónője úgy dedikálta nekik a könyvét: „Ti már megtanultatok örülni annak, amitek van…”

 

A szépre érzékeny tulajdonosok az építkezésnél igyekeztek a minőséget szem előtt tartani. Mivel ez volt az első olyan saját házuk, amit teljes egészében a maguk szájíze szerint építhettek-alakíthattak át, töretlen kedvvel és lelkesedéssel vágtak bele a kimerítő munkálatokba, nem megspórolva az utazást és az időt a legodaillőbb anyagok és bútorok kiválasztására. A berendezkedés egy bortartó szekrénykével indult. Még semmi sem volt az épületben, de a feleség már ezzel lepte meg születésnapján a férjét, aztán ez a bútor vonzotta magához a többi gyarmati stílusú társát a nappaliba. A nyílászárókat asztalos készítette, a tetőcserépre, a hozzáillő ereszre és a kézi formázású, régies jellegű dísztéglára egy építőipari kiállításon bukkantak rá. A nyaralóhoz elképzelésük szerint leginkább a nádbútor illeszkedik, de sokáig hiába kerestek kényelmes, időtálló ülőgarnitúrát. Amikor végre rátaláltak a megfelelőre, egyúttal minden helyiségbe megvették a székeket és karosszékeket is.

{gallery}images/stories/verysimple/birtok/f2{/gallery}
 

A kandalló a család régi vágya volt, de csak itt sikerült először felépíttetni. A meleget adó tűzteret régi téglákból és néhány utólag vett, mívesebb dísztéglából rakatták ki, a mellette lógó faliszőnyeg egyenesen Algériából származik. A ház ura ugyanis évtizedeken át járta munkaügyben a világ fejlődő országait, és kedvtelésből fotósorozatokat készített Mongólia, Kína, Kuba, Afrika egyes vidékeiről az Ország-Világ című lap számára. Zanzibáron fotózott képeinek egyike most a hálószoba falát díszíti. Szenvedélyéből mára mindösszesen annyi maradt, hogy olvasóink most is az általa készített képeket látva ismerkedhetnek a nyaralóval.

{gallery}images/stories/verysimple/birtok/a{/gallery}
 

Miután egyszer az egész család eltöltött másfél évet Nigériában, sokáig az volt a szállóige közöttük, hogy ha a szülők majd valamikor nyugdíjba mennek, szívük szerint oda költöznének vissza. Afrika azóta sem halványuló szép emlék, de az Egyenlítő környékéről szőtt álmokat azóta bizony felváltotta a Köröspart…

 

 

Akik a nívót garantálták:

Tetőcserép:
TONDACH MAGYARORSZÁG ZRT.

 

9300 Csorna, Soproni út 66.
Tel.: 40/27 37 37 (06 40 CSEREP)
E-mail: info@tondach.hu
Web: www.tondach.hu

Ereszcsatorna:
LINDAB KFT.
2051 Biatorbágy, Állomás u. 1/A
Tel.: 23/531 300
Web: www.lindab.hu

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop