Ház a Mecsek lábánál

Igazán szerencsésnek mondható az, aki az egyik legszebb magyar vidéken, a mecseki hegyvonulat egyik déli völgyében tervezheti álmai otthonát. Még szerencsésebb az a vendéglátónk, aki nem csak jó barátokat talált az akkor még üresen álló telek szomszédságában, hanem a barát személyében egy építészt is, aki papírra vetette álmait.

Pécs Nagyszkókó nevezetű városrészében régen gyümölcsöskertek álltak a Zsolnay családhoz tartozó Szikorszky villa, egy vadászkastély és néhány borospince szomszédságában. Az 1700-1800-as években a városi polgárság által kedvelt, hétvégi házakkal tűzdelt üdülőterületté vált, amíg a 20. század államosításainak időszakában fel nem parcellázták a szőlőtermesztés miatt a területet. Ezek felszámolása után először kockaház- típusú, később vegyes építészeti jellegű épületek jelentek meg a csendes, nyugodt, falusias városrészben.
Dévai György tulajdonos és Szamosközi Imre építész barátságából született együttműködés a fő tervezési irányok kijelölésével kezdődött. Amikor arra keresték a választ, hogy mi az, ami a ház tájolását meghatározza, egyértelműen a „szembedombra”, vagyis a telekkel átellenben, a völgy nyugati, zölddel borított meredek falára esett a választás. Amellett, hogy ez lehetőleg a ház minden részén szem előtt legyen, a másik fontos szempont a családi élethez szükséges terek megteremtése, a közösségi rész és az intim zóna szeparálása, illetve a három gyerek külön szobájának létrehozása volt. Hogy a ház egységei ne szakadjanak el egymástól, az építész a lépcsőházat tette meg központi szervező elemmé, amely így egy folyamatosan használatban lévő, élő kapocsként teremt párbeszédet a funkciók között. A két szinten elhelyezkedő helyiségek egybefüggő, faborítású teraszokkal kapcsolódnak a környezethez, és hatalmas üvegfelületekkel nyitnak a panorámára.
A belső kialakításakor a tájhoz és a tulajdonos vadászszenvedélyéhez illő természetes anyagok használatára törekedtek, a mennyezeti fagerendák láttatásával, fa nyílászárók beépítésével. A család státusza azonban időről időre változott, így a berendezése is ehhez alakult. Az akkori eklektika felszámolására segítségül hívott lakberendező a konyha-nappali kapcsolatát, annak berendezését, színvilágát, a világítást és a hálószobai tárolók elhelyezését gondolta újra, ebből született meg a mai állapot.
Ahogy az épület a völgy oldalába nőtt, úgy nőtt a tulajdonos szívéhez a ház, a környezet, a szomszédok is, akik jól tudják, milyen érték egy ház a Mecsek lábánál…

	A ház formájának, stílusának tervezésekor szabad kezet kaptam, így született meg a letisztult épület, amely nem elsősorban a külsőségeivel illeszkedik a környék eltérően értelmezett mediterrán stílusú házaihoz. A lejtős vidékhez alkalmazkodó ház tömegén is megjelennek a különböző funkciók, amelyeket a közösségi térhez és a szülői részhez tartozó faburkolatú teraszok kapcsolnak össze. A bent és kint közötti állapot megteremtésére nagyméretű, eltolható üvegajtókat használtam, hogy a japán építészetből ismert ún. átmeneti – részben nyitott, részben fedett – tereket teremtsek, és ezáltal létrejöjjön a ház vizuális összekapcsolása a természettel.
		Szamosközi Imre építész

	A belső terek felfrissítésekor azt tartottam a legfontosabbnak, hogy az újragondolt világítás barátságossá tegye a nagy belmagasságú teret. Az étkezőasztal fölé mélyen belógatott, színes függőlámpák kerültek, illetve a nappaliba rizslámpák, amelyek hangsúlyos dekorelemmé váltak, és kijelölték a különböző funkciók határait. Ugyanezt a hatást szerettem volna elérni az északi fal terrakotta színezésével, amely a vizuálisan befogadható élettér irányába, lefelé tereli a tekintetet. Hogy az előtérből a közösségi térbe lépve ne rögtön a konyha látványába ütközzünk, áttörésekkel osztott pengefallal és egy, a konyha felől nyitott tárolóbútorral szeparáltam a két funkciót.
		Kotvász Susi lakberendező

Fa az otthonunkban

A fa évezredek óta jelen van az ember otthonában, nem nagyon tudunk olyan kort említeni, ahol nem használták. Kivéve a mai rideg, hideg, éles építészetünket. Egy ház lehet modern tömegalkotású, de a régi értékeknek is meg kell jelenniük; ilyen a fa. Egyensúlyt kell teremteni a hideg és meleg elemekben, úgy a külső, mint a belső kialakításban.

A mennyezeten látszó fagerendázat kétféle funkciót tölt be a ház életében. Egyrészt melegebbé, puhábbá teszi a nagy belmagasságú tereket, másrészt a házba csempészi, a trófeák jelenlétének híján sem szembetűnő vadászszenvedélyt, a természetet szerető, azzal élő ember mentalitását.

Szeretjük a nagy, világos tereket, a földszíneket, natúr anyagokat, de legjobban a Mecsek panorámájához ragaszkodunk.
Ha tehetnénk, egy pinceszinttel megtoldanánk a házat, ahol a vadásztrófeák is méltó helyet kapnának.

A nappali mostani berendezése a legutóbbi átalakítás eredménye. A tulajdonos célja az volt, hogy stílusában egységes és időtálló, kényelmes, a nagy társasági életet kiszolgáló bútorok kerüljenek a házhoz.

Meleg, otthonos földszíneket válogattak a közösségi térbe, amelynek alapját a bézs színű járólap, mennyezetét pedig a fenyősárga fa gerendázat uralja. A padlófűtés biztosítja, hogy a hidegburkolat egységes felületként érvényesüljön, és a radiátorok látványa vagy a körülöttük kialakuló holt terek sem zavarják az összképet és a berendezés kialakítását. A hűvösebb évszakokban egy cserépkályha ad meleget.

A gardróbbal, fürdőszobával kiegészült szülői hálószoba egysége a tulajdonos kérésére a ház egyik külön traktusában, a közösségi résztől a lépcsőházzal szeparálva helyezkedik el. A zölddel borított domb panorámája a függöny nélküli tolóajtóknak köszönhetően minden évszakban érvényesül, sőt, a természet közelsége a faburkolatú teraszokon kézzel foghatóvá válik.