Szilágyi Tibor színművész, rendező, a soproni színház igazgatója, Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész. Számos filmben és színdarabban élveztük tehetséges játékát, neve hallatán fülünkben cseng jellegzetesen mély, gordonkát idéző hangja.
Élete meghatározója a család és az otthon szeretete, valamint a szívmelengető emlékezés.
– Háború előtti gyerek vagyok, de érdekes módon azokból a lehetetlen időkből nem sok mindent éreztem. Talán mert a gyermekek másként szemlélik és látják a világot, mint a felnőttek. A szüleim sajnos kétéves koromban elváltak, így én az anyai nagyszüleimnél éltem az édesanyámmal. Nagyszülők és nagynénik mérhetetlen szeretete vett körül, biztonságot és melegséget adva. Nagyon boldog és felhőtlen gyerekkorom volt a háborús idők ellenére. Édesanyám a semmiből is csodás ételeket tudott készíteni. Nálunk voltak vasárnapi ebédek, gyönyörűen megterített asztal, kikeményített damasztszalvéta, gőzölgő leves… Azután az ötvenes években valahogy minden úgy elfoszlott… eltört egy tányér, néhány dolog bekerült a zálogházba, kellett a megélhetésre. Minden nap mentünk a piacra a zöldséges meg csirkés kofához, naponta takarítottunk. A nagymamám csodamód főzött, Margit néném isteni süteményeket sütött a buktától a rácsoslinzerig. Még most is előttem vannak a kézzel írott receptkönyvei. Szegény időket éltünk, de így sok-sok évtized távlatából is ezeket az ízeket, illatokat és szeretetet keresem.
Ami jó, fontos és használható bennem, az mind-mind az otthonból ered! Én abból élek, hogy emlékezem. Ha behunyom a szemem, a bejárati ajtó színétől a padló repedésein át az evőeszköztartóig, mindent a helyére tudok tenni gondolatban, pedig közel ötven éve elköltöztünk abból a lakásból. Ezektől az emlékképektől jóleső érzés tölt el, és nemritkán el is érzékenyülök. Nagyon vallásos, katolikus családban nőttem fel. Az összes liturgián, feltámadási körmeneten részt vettem, péntekenként mindig betartottuk a böjtöt. Nagyon vártam a húsvétot, a sonkát, a locsolást és a színes tojásokat. Ezekről csakis a legnagyobb szeretettel és líraisággal tudok beszélni.
Mivel a szüleim elváltak, csupán a hétvégeket töltöttem az apámmal és az apai nagyszüleimmel. Nagymamám erdélyi asszony volt, így náluk egészen más ízek fogadtak, meg apám rengeteg könyve. A tizenhat kötetes Tarzan sorozat, May Ká-roly regényei. Apám ötvenhatban elment, magával akart vinni, de én nem mentem, mert itt volt édesanyám és a nénikéim.
Nekem nagyon fontos a család, a barátok, az otthonaik, amelyek az elmúlt évtizedekben az én otthonaimmá is váltak. Valamennyinek külön illata van, amelyekről csak a legnagyobb szentimentalizmussal tudok szólni. A szűk baráti köröm ötven-hatvan ember, óriási korosztályi szórással.
A feleségemmel immár másfél évtizede tart a szerelmünk. Amikor összeházasodtunk, az előző házasságából született kislánya ötéves volt, úgyhogy vele egy gyermek is beköltözött az életembe, rengeteg örömmel és felelősséggel. A kislány teljesen megváltoztatta az életemet, úgy érzem, jobb ember lettem általa. A feleségem csodálatos asszony, igazi családanya. Mindig ő kel először és fekszik utoljára. Mostanság egy új építésű lakóparkban sikerült megvalósítanunk azt, hogy az ifjú hölggyé cseperedett gyermekkel és a feleségem édesanyjával egy helyen lakunk, ám külön lakásokban. Az anyósom rendkívüli asszony, szertartásosan ragaszkodik a hagyományokhoz: gyönyörűen megteríti az asztalt, ahogyan annakidején az ántivilágban tették, finom süteményeket süt, gyümölcskenyeret, beiglit, vaníliás kiflit, és vasárnap gőzölög a húsleves az asztalon, csigatésztával. Érdekes módon, ami a gyermekkoromban oly kedves volt a szívemnek, az mind-mind visszajött. És ez megindító érzés.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások