Ma, az energiaárak növekedésével, és a támogatások szűkülésével különösen izgalmas kérdéssé váltak a gázkészülékek kiválasztásának és megítélésének szempontjai. A következőkben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani, belátva természetesen azt, hogy e rövid írás keretében nem lehet minden kérdésre kitérni.
Magától értetődő, hogy minél jobb hatásfokú készülék kiválasztására kell törekedni, hiszen ez ugyanakkora kimenő teljesítmény előállításához kevesebb energiát, azaz kevesebb gázt használ fel, így nemcsak a külső környezetet, de a pénztárcánkat is kíméli.
Az ajánlatok széles skálán mozognak, a korszerű gázkészülékek hatásfoka általában 90 százalék fölötti, azonban nem ritkán 100 százalék fölötti értékről is olvashatunk a katalógusokban. Nincs ebben valami tévedés?
Az egyik fontos elem: a hatásfok
A hazánkban ma legelterjedtebb, atmoszférikus égővel üzemelő és kéménybe kötött – a szakmai csoportosítás szerint „B” típusú – hagyományos gázkészülékek energiafolyamát az 1. ábra szemlélteti. Látható, hogy a tüzelőanyaggal bevitt energia nagy részét a készülék hasznosítja, kisebb része azonban veszteségként a környezetbe távozik. A veszteség a távozó égéstermék hőtartalmából, kisebb részben pedig a kazán felülete és a környezet között kialakuló hőcseréből ered.
Mivel a veszteség zömét az égéstermékkel távozó energia adja, a korszerű kazánokban törekszenek ennek minél jobb lehűtésére. Ez a fejlődés két kérdést is felvet: a lehűtött égéstermék elvezetésének megoldását, valamint azt, hogy az égéstermék jobb lehűtéséhez kisebb fűtővíz hőmérsékletre van szükség.
Az égéstermék lehűlését a kazánszerkezet kialakításán túlmenően a készülékbe lépő vízhőmérséklet befolyásolja. Amennyiben sikerül a készülékhez olyan felhasználási lehetőségeket illeszteni, amelyek a szokásosnál kisebb, sőt lényegesen kisebb vízhőmérsékletet igényelnek, az égéstermék hőmérséklete számottevően csökkenthető. Itt kerül előtérbe a felületi fűtések (padló-, fal- vagy mennyezetfűtés) alkalmazása, amelyek a radiátoros fűtéseknél kisebb vízhőmérséklettel üzemelnek.
Másrészt azoknál a gázkészülékeknél, amelyek az égésterméket a szokásosnál jobban (100-120 °C-ra) lehűtik, fokozottan ügyelni kell a hagyományos, a gravitációs hatáson alapuló kémények méretezésére, hiszen a kisebb égéstermék-hőmérséklet miatt a huzat is kisebb lesz, a kémény üzeme könnyebben labilis lehet, továbbá a nem megfelelően hőszigetelt kéményben inkább alakul ki kondenzáció.
Alacsony hőmérsékletű égésterméket!
A hagyományos kazánoknál a távozó égéstermék hőtartalmával elvitt veszteség értéke az égéstermék hőmérsékletének csökkentésével egyre kisebb lesz. Nagy változás akkor következik be, ha az égésterméket sikerül a harmatponti hőmérséklete alá lehűteni. Ekkor ugyanis az égéstermékben lévő, jelentős mennyiségű vízgőz lecsapódik, párolgáshője felszabadul és fűtés céljára hasznosítható. Így jutunk el a kondenzációs kazán-konstrukciókhoz, amelyek hatásfoka az eltüzelt gáz fűtőértékére vonatkoztatva valóban 100% feletti, azonban a gáz teljes energiatartalmát jellemző égéshőre vonatkoztatva már nem éri el a 100%-ot. Az ellentmondás tehát csak látszólagos, és a szokatlan hatásfok-érték háttere a hagyományosan elfogadott vonatkoztatási alapban rejlik. A 2. ábra kondenzációs kazán energiafolyamára mutat példát.
Mivel a kondenzáció csak akkor jöhet létre, ha az égéstermék harmatponti hőmérséklete 57-44 °C között alakul, a kondenzációs technika alkalmazása csak akkor lehet eredményes, ha a kapcsolódó gépészeti rendszer biztosítja ennek a kis égéstermék-hőmérsékletnek az elérését. E rendszerkialakítás további előnye, hogy jól illeszthető a megújuló energiaforrásokhoz, a napkollektoros rendszerekhez és a hőszivattyús berendezésekhez.
Új biztonsági szabályok
A másik fontos fejlesztési, illetve értékelési szempont a gázkészülék és környezete egymásra hatásának csökkentése. E kérdés különös jelentőséget kapott a gázkészülékekre vonatkozó új műszaki-biztonsági szabályzat megjelenésével, amelynek új eleme, hogy korlátozza bizonyos gázkészülékek elhelyezését a lakótérben. A szabályzat kidolgozói figyelembe vették ugyanis azoknak a baleseteknek a tanulságait, amelyek újra meg újra szedik áldozataikat.
Honnan jön és hova megy?
A gázkészülékek elhelyezésének megtervezésekor nagyon lényeges szempont az égéshez szükséges levegő bejutásának biztosítása és a keletkezett égéstermékek szabadba juttatásának kialakítása. Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy tervezésről van szó, amelyet csak erre jogosult szakember végezhet el, és a terveket a gázszolgáltatóhoz, illetve a kéményseprőipari közszolgáltatóhoz kell felülvizsgálat céljából benyújtani.
Az európai gyakorlatot átvéve a gázkészülékeket a hazai előírások is három csoportba sorolják:
A „B” típusú gázkészülékek égéstere a készülék felszerelésére szolgáló helyiség szempontjából ugyancsak nyitott, az égési levegőt innen kapják, az égésterméket azonban erre a célra szolgáló égéstermék-elvezető berendezésbe – kéménybe – bocsátják ki, amelyen keresztül a szabadba, általában a tető fölé távozik. Ebbe a csoportba sorolható a ma használatos fali és padlón álló kazánok, átfolyós vízmelegítők legtöbbje.*
A „C” típusú gázkészülékek égéstere a felszerelésre szolgáló helyiség légterétől légtömören elzárt; az égési levegőt a külső környezetből veszik, és az égésterméket is oda bocsátják ki. A gravitációs áramlással üzemelő készülékek jellegzetes példája a külső falra szerelt gázkonvektor, míg a nagyobb teljesítményű gázkészülékekben ventilátor biztosítja a levegő be- és az égéstermék kiáramlásához szükséges nyomáskülönbséget. Ide sorolhatók az előzőekben említett kondenzációs készülékek is, ahol a gravitációs elven kialakuló huzat a csekély égéstermék-hőmérséklet miatt nem elegendő a keletkező égéstermék eltávolításához.
Gáztűzhelyhez elszívó kell
A műszaki-biztonsági szabályzat az itt felsorolt gázkészülékek közül korlátozza a helyiség légterével közvetlen kapcsolatban lévő égésterű „A” és „B” típusú készülékek elhelyezését, illetve feltételekhez köti azt.
Így például az „A” típusra jellemző gáztűzhely elhelyezhető ugyan a lakótérben, de csak a szabadba szellőző gépi elszívó berendezés felszerelése esetén, ha a helyiség levegő-utánpótlása közvetlenül a külső térből biztosított. Szükség van tehát konyhai szagelszívóra és levegő-bevezető elemek beépítésére. A 3. ábra egy kutatási munka eredményei nyomán a helyiségben számított szénmonoxid-koncentrációt mutatja. Az ábrán látható, hogy például egy 180 m3/h légszállítású elszívóberendezés felszerelése esetén a tűzhely üzemeltetésekor keletkezett szennyeződés nagy része nem kerül ki a konyha légterébe (az ábrát Kajtár L. és Leitner A. „Az „A” típusú gázkészülékek elhelyezési feltételeinek CFD modellezése” c. cikkéből vettem, amely a Magyar Épületgépészet, LV. évf. (2006) 10. számában jelent meg..
A legelterjedtebb, kéménybe kötött, atmoszférikus égőjű gázkészülékek („B1” típus) az új szabályozás szerint nem helyezhetők el az épületek huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeiben és az azokkal légtér-összeköttetésben lévő mellékhelyiségekben. A légtér-összeköttetés a szabályzat szerint a szokásos – nem fokozott légzárású és nem önműködően záródó – ajtók esetében megvalósul.
Ez az előírás azt jelenti, hogy új berendezéseknél ezek a gázkészülékek csak a lakótértől elzártan, különbejáratú alagsori helyiségben vagy épületrészben szerelhetők fel.
Itt kerülnek tehát előtérbe a „C” típusú gázkészülékek, amelyek égéstere a lakótértől légtömören elzárt. A 4. ábra a Vaillant Saunier Duval Kft. CONSTRUMA-nagydíjas, zárt égésterű, sőt kondenzációs üzemű kazánjának belsejét mutatja. Az esztétikus megjelenésű készülék – más gyártmányokhoz hasonlóan – kompakt kivitelű, a burkolat eltávolítása után látható a beépített zárt tágulási tartály, a keringető szivattyú, a készülék bal felső sarkában felismerhető az égési levegőt szállító ventilátor is.
Ezek a készülékek elhelyezhetők a lakótérben, szigorúan szabályozott viszont a levegőbevezető és égéstermék-elvezető csövek, járatok kialakítása és elhelyezése az épület határolófelületén. Ha ez műszakilag és még elfogadható költséggel megoldható, az égésterméket a tető fölé kell kivezetni. Természetesen itt is nagy szerepe van a felkészült tervezőnek és kivitelezőnek.
Hozzászólások