Napjainkban az építőiparban, legyen szó akár nagyüzemi, akár magánépítésről, a hagyományos megoldások helyett átvették a vezető szerepet a segédanyagok. De mire is jók ezek a manapság használatos új és újabb anyagok? Megkönnyítik és jelentősen meggyorsítják a munkát, valamint, mivel előkevertek, szinte nem lehet elrontani a keverési arányt.
Forrás: freepik.com
Manapság már el sem tudnánk képzelni a falazást zsákos/silós előkevert habarcs vagy vakolóanyag nélkül, ahogyan a burkolást sem zsákos ragasztó, fugázó, padlókiegyenlítő vagy szintező ékek nélkül, és még lehetne sorolni. És most képzeljük el a görög templomok építését vagy a római kori mozaikpadlók készítését, vagy a fürdők építését ezen anyagok nélkül!
Padlókiegyenlítő: javítandó felületfajták, gyakorlati tanácsok
A padlókiegyenlítőt az aljzatbetonra rakjuk annak érdekében, hogy kiegyenlítse a kisebb egyenetlenségeket, kitöltse a kisebb gödröket, síkba hozza a kisebb lejtési hibákat. Fontos, hogy aljzatkiegyenlítőt csak megfelelően szilár aljzatra tegyünk. A padlókiegyenlítő egy zsákos, por alakú építőanyag, amelyet vízzel kell összekevernünk. Keverés után egy víznél alig sűrűbb folyadékot kapunk, amit szétöntünk a padlón: kicsit rá kell ugyan segítenünk, de az anyag „önterülő”, mint a víz, és vízszintben megáll. Vastagsága általában 1-2 mm, de vannak vastagabban elkészíthetők is. Annak érdekében, hogy a légbuborékok képződést megakadályozzuk, egy tüskés műanyag hengert kell többször áttolni rajta.
Az aljzatkiegyenlítőt leggyakrabban rossz minőségű betonfelület kiegyenlítésére használják (nem a beton anyaga gyenge, hanem a lehúzás/elkészítés minősége, azaz ferde, görbe, hullámos, kavicsbetonra, amit nem mindig sikerül szépen eldolgozni vagy bontott burkolat után meglévő, egyenetlen felületű betonra öntik. A csaphornyos ragasztott parketta és a nem habalátétes PVC burkolatok alá szintén lehet használni a padlókiegyenlítőt, de először vizsgáljuk meg, hogy milyen a felület, egyáltalán szükséges-e. Jó minőségű estrich aljzatok esetén szinte nem is kell padlókiegyenlítő sem a hidegburkolat alá, sem a laminált parketta alá.
Mielőtt elkészítenénk a padlókiegyenlítést, söpörjük/porszívózzuk át a felületet, és nagyon fontos, hogy kenjük át a felületet alapozóval, ez után jöhet az aljzatkiegyenlítés. Alapozó használata nélkül az aljzatkiegyenlítő hálósan berepedezhet, és egy-két nap múlva könnyedén, lapáttal szedhetjük fel. Az aljzatkiegyenlítő száradási ideje is fontos szempont, amit mindig feltüntetnek a csomagoláson. Az aljzatkiegyenlítő száradása eltérő lehet, pár órás száradási időtől 24 óráig terjedhet. Természetesen nem létezik azonnal járható aljzatkiegyenlítő, de az expressz típusok akár 2-3 óra alatt is teljesen megkötnek.
Forrás. freepik.com
Kenhető vízszigetelés
A vízszigetelésnél a hagyományos szigeteléseket kihagyva lássuk a kenhető vízszigeteléseket. A hagyományos vízszigetelések az állandó víznek kitett, föld alatti, pince, garázs szigetelésekhez vagy lapostetőhöz használhatók, ide – nagyon kis kivételtől eltekintve – a kenhető vízszigetelések, szigetelő fóliák nem megfelelőek. A fürdőszobák, illemhelyek, teraszburkolat alatti szigetelésekre megfelelőek a szigetelő fóliák/kent szigetelések. Erre többféle megoldás is létezik már, a legelterjedtebb a cement alapú, kenhető vízszigetelés. A cementkötésű vízszigetelő habarcsokat kétféle csoportba szokták sorolni: vannak egykomponensűek és kétkomponensűek. Ezek a vízszigetelő habarcsok rugalmas, repedésáthidaló vízszigetelést és betonvédelmet is jelentenek, esetleg vízszigetelő habarcsok és ragasztók is egyszerre. Mindkét típust megfelelő rétegvastagságban kell alkalmazni. Az első vízszigetelő réteget úgy kell felvinni, hogy teljesen kitöltse a felületet, és csak ezután kerülhet fel a második réteg.
A szigetelő fólia egy folyékony, pasztaszerű bevonat, amely polimerek és adalékanyagok keverékéből áll. Ennek felhordása történhet hengerrel vagy ecsettel, két rétegben. A két réteg közé a sarkokba hajlaterősítő hálót kell rakni, hogy megerősítsük a kritikus részeket. Felhordás/száradás után megszilárdul, és burkolható felületet ad. Itt sem hagyható ki a szigetelés előtt a felület megtisztítása, portalanítása és alapozása, utóbbi nélkül nem lesz megfelelő a vízszigetelés.
Csemperagasztók
A csemperagasztók a kilencvenes években terjedtek el náluk, addig szinte csak habarcsba rakták a burkolatokat. A csemperagasztó alapjául általában cement vagy műgyanta szolgál, amit homokkal és különböző tulajdonságjavító anyagokkal kevernek össze. A zsákos kiszerelésű, por állagú anyagokat vízzel kell bekevernie burkolás előtt. Létezik vödrös, teljes mértékben előkevert ragasztó is, de találkozhatunk még kétkomponensű termékekkel is, amikor a két különböző anyagot kell összekeverni a felhordás előtt.
A csemperagasztók paszta állagú, legtöbbször szürkés színű anyagok, amelyeket használhatunk falra és padlóra is. Megszilárdulásuk után stabilan tartják a burkolatot, felveszik a hőingadozásból fakadó mozgásokat, az arra alkalmas fajták pedig ellenállnak a fagynak, víznek és nagy terhelésnek is. A flexibilis csemperagasztó – más néven alakváltozásra képes ragasztó – egyik legfontosabb jellemzője, hogy viszonylag „rugalmas”, kis mértékben tud változni a mérete. Ennek akkor van jelentősége, ha a burkolt felületet nagymértékű hőingadozásnak van kitéve, ugyanis ilyenkor változik a beton, a burkolólapok és a ragasztóanyag mérete is. Ha a csemperagasztó nem flexibilis, a hőingadozásból fakadó feszültségek egyszerűen szétrepesztik a burkolatot, hatalmas károkat okozva ezzel. Ha flexibilis ragasztóval burkolunk, mert az sem egy csodaszer, akkor is kell 3-4 méterenként dilatációt tenni a burkolatba. Ez attól függ, hogy kültéri vagy beltéri a burkolat. Ahhoz, hogy a járólap ne repedjen el, minden rétegnek nagyjából együtt kell mozognia, a flexibilis csemperagasztó pedig pontosan ebben segít. Ezt a típust külső burkolatoknál használják, ahol nagy a téli és nyári hőingadozás, de falfűtés vagy padlófűtés esetén belső burkolásnál is alakváltozásra képes csemperagasztót szabad használni. A burkolandó helyiség terheltségét is figyelembe kell venni: nagy forgalmú garázsba akkor is flexibilis csemperagasztót használjunk, ha teljesen fedett az épületrész.
Fugázóanyagok
A fugázók (csempe/padló) anyagukat tekintve kétfélék lehetnek, cement vagy műgyanta bázisúak (epoxi). Előbbiek alapanyaga a cement, különböző adalékokkal és pigmentekkel. Ez a legelterjedtebb fugázó, igen sok színben kapható, de figyeljünk, hogy gyártásonként változnak a színek. A cementbázisú fugázók nem túl drágák, könnyen felhasználhatók, hátrányuk, hogy a kész fuga porózussága miatt beszívja például a zsírt, nem vízzáró, a víz is átszivárog rajta.
A műgyanta bázisú fugázók (epoxi) alapja műgyanta. Ezek a fugázók kétkomponensűek, a komponensek összekeverése után azonnal fel kell használni, nehezebben bedolgozható, mint a cementbázisú fuga, és az ára is magasabb, ám nagy előnye, hogy a kész fuga vízzáró és nem porózus, ezért könnyen tisztítható, nem szív magába semmiféle szennyeződést.
Hozzászólások