A korrózió szót hagyományos értelemben a fémek károsodására értjük, amikor is kémiai vagy elektrokémiai folyamatok következtében roncsolódik anyaguk. Manapság azonban már tágabb értelemben használjuk: beszélünk kő korrózióról, beton korrózióról, fa korrózióról és egyéb korrózióról is (pl. talajerózió), természetesen ezen anyagok nem a hagyományos értelemben pusztulnak.
A korrózió minden anyagnál – fém, fa, beton stb. – bekövetkezik, nem mindegy azonban, hogy milyen gyorsan megy végbe. A korrózióvédelem feladata tehát, hogy a folyamat sebességét (aktív vagy passzív módon) csökkentsük. Nézzük sorra, hogy mit tudunk tenni a korróziós folyamatok meggátlására, elkerülésére, lelassítására, anyagfajták szerint.
Fémek korrózióvédelme
Fémek esetében alkalmazhatjuk az aktív, illetve a passzív védelmet, továbbá ismert a Cr és Ni tartalmú ötvözetek használata. Az aktív védelemnél (katódos védelem) a fémionok kilépését „védőáram” akadályozza meg, amelyet elsősorban föld alatti csővezetékeknél alkalmaznak. A passzív védelem védőbevonatot jelent, ami lehet kevésbé korrodáló fémbevonat vagy egyéb módon felhordott festékréteg, illetve mindezek kombinációja.
A TÜZIHORGANYZÁS (horganyozás) technológiájánál az acélszerkezeteket üzemi körülmények között olvasztott cinkbe (450 °C) merítik, azok felületén többfázisú horganyréteg alakul ki, ami kohéziósan kapcsolódik a fémalaphoz. A bevonat vastagságát (50-150 μm) a felhasználási körülmények figyelembevételével lehet meghatározni (a bevonatvastagság-vesztés évi mértékével számolnak).
Amennyiben hagyományos módon FESTÉKKEL védjük az acélszerkezetet, több dologra érdemes odafigyelnünk. A felületnek kosztól, portól egyéb szennyeződéstől mentesnek kell lennie. A régi festéket, rozsdát drótkefével, sarokcsiszolóval távolíthatjuk el (létezik más módszer is), és a művelet előtt átkenhetjük rozsdamaróval is. Az így előkészített felületet egy vagy két réteg alapozóval kell ellátni, amely réteg/ek elősegítik a korrózióvédelmet. Utána következhet a fedő mázolás, ahol az összréteg-vastagságra és a külső megjelenés fontosságára kell tekintettel lenni.
Acélszerkezetünk védelmét még megoldhatjuk SZINTEREZÉS/ PORFESTÉS eljárással is (házilag nem kivitelezhető). A tisztítás és zsírtalanítás után elektrosztatikus porfestő pisztollyal felhordják a porfestéket, amely egy a púdernél is finomabb porrá őrölt, a gyártási eljárás során színezett műgyanta. A porfesték lehet kültéri, beltéri vagy különleges minőségű. A tárgyakra felvitt porfestéket kemencében beégetik, 180-190 °C fokon ráolvasztják a felületre, és a „térhálósodás” eléréséig (10-25 perc) ezen a hőmérsékleten tartják.
AZ IDŐJÁRÁSÁLLÓ ACÉL az ötvöző anyagoktól (Cu réz, Cr króm, Si szilícium, P foszfor, N nitrogén) válik időjárásállóvá. A felületén nemes rozsdaréteg (patina) alakul ki, amely folyamatosan vastagszik, majd a tömör patinaréteg kialakulása után a korrózió leáll, és e rozsda/patinaréteg védi az anyagot („rozsdásodó acélburkolat” COR-TEN® acél néven ismert). Ötvözetek (Cr króm és Ni nikkel) – ismertebb nevükön rozsdamentes acél, inox vagy saválló acél – a magas előállítási költség miatt csak ritkán jöhetnek szóba. A minimum 10,5 százalék krómot tartalmazó acélötvözet például már fokozott rozsdaállóságot nyer a közönséges acéllal szemben.
Fafelületek védelme
A fa felületvédelmével megvédjük a fát a kiszáradástól, a napfény káros hatásaitól, illetve a nedvesség és egyéb növényi vagy rovarkároktól. E célból többféle festékbevonatot is használhatunk: színtelen lakk, színes vagy színtelen lazúr, fedőfesték vagy zománcfesték. Mielőtt hozzákezdenénk a munkálatokhoz, vegyük szemügyre a festendő felületet: legyen tiszta, száraz, növényi vagy rovarkártevőktől mentes. Festés előtt fontos a faanyag pórusainak tömítése, ezt a beeresztéssel érhetjük el, leggyakrabban lenolajkencét használva. (Fontos: a pórustömítő beeresztők nem alkalmasak gombafélék és rovarkártevők elleni védelemre! )Fordítva inkább igaz, hogy a favédelemre használatos szerek alkalmasak beeresztésre is, csak kisebb hatékonysággal, kiváltképpen drágaságuk miatt. Beeresztésnél figyeljünk arra, hogy az ne legyen túlzó, mert ha teljesen tömítjük a fa pórusait, nem tud beleszivárogni a fedőfesték, és utóbb gyorsan lepereg, leválik.
A LAZÚROZÁS/PÁCOLÁS kiemeli a fa természetes szépségét. Megkülönböztetünk vékony és vastaglazúrt: a vizes bázisú vékonylazúr mélyen beleivódik a felületbe, ezáltal teszi nedvességgel szemben ellenállóvá a fát. Az oldószeres vékony lazúrt több rétegben kell felvinni, az első réteg után a felületet át kell finom csiszolóvászonnal csiszolni. Külső térre áttetsző lazúrt ne alkalmazzunk! A vastaglazúroknál is megkülönböztethetünk vizes bázisú és oldószeres változatot, utóbbi csak színnel keverve használható.
Ha a fafelület MÁZOLÁSA mellett döntünk, fontos több rétegben felvinni a festéket, hogy minél vastagabb és rugalmasabb felületet érjünk el. Itt is előbb gomba- és rovarkártevők ellen kezeljük a fát, majd fel kell hordani az alapozófestéket. Natúr fafelület esetén mindig két rétegben, régi zománcozott felületek esetében elegendő egy rétegben alapozni, majd jön a fedőfesték, ami lehet matt, selyemfényű vagy magas fényű zománc. A festékrétegek között várjuk ki a száradási időt. Vigyázat, a zománcfesték kívülről befelé szárad, amikor már száradtnak látjuk, a belső rész még nem szilárdult meg!
LAKKOZNI általában a bútorok egy részét (régi bútorok) és a csiszolt faparkettát szoktuk otthonunkban. A parkettalakk lehet vizes bázisú (1 komponens), illetve oldószeres (2 komponens), utóbbinál mindig használjunk alapozót, ezután általában 2-3 rétegben lakkozzunk. Vigyázat, a túl vastag lakkréteg rideggé válhat és felpattogzik. A lakkrétegek közötti száradási idő függ az időjárástól, általában 6-8 óra, a teljes terhelhetőség/kikeményedés pedig 3-5 napig is eltart.
Beton és vasbeton felületvédelem
A BETON/VASBETON szerkezetek felületvédelme függ a szerkezet elhelyezkedésétől – földben, beltérben, víz alatt, agresszív közegben vagy időjárásnak kitett helyen – és felhasználásától. A betonkorrózió elkerülését elsősorban a jól megtervezett és kivitelezett betonnal tudjuk elérni., felületvédelmét megoldhatjuk betonfestékkel, vakolással vagy egyéb beton felületvédő szerrel. Ha azonban már a repedéseken beszivárgó nedvesség hatására megindult az acél korróziója, lerepesztette a betonpillér/gerenda/fal sarkait, utólag kell javítani. Első lépésként távolítsuk el a levelesen leváló részeket, tisztítsuk meg a felületet (vésés, stokkolás, csiszolás, marás), a felület állaga és mennyisége szerint gépi homokszórással, gőzborotvával. Ez után a betonacélt kenjük át betonacél-impregnáló szerrel, majd vigyünk fel egy tapadóhídképző anyagot, és ez után pótolhatjuk a betonhiányokat. Végül simítjuk, és védőbevonattal (vakolat) látjuk el.
Hozzászólások