Aki szerepeiben látja a tiszta tekintetű, szelídséget és erőt egyszerre sugárzó színésznőt, vagy csupán hangját, szép beszédét hallja, az elhiszi: Kubik Anna magánemberként is elmélyülten komoly, ugyanakkor természetes, őszinte kedvesség árad belőle, s ha oka van rá, önfeledten nevet, mint egy gyerek. Jól érzi magát a bőrében, mert sok szép feladata van. Nemrégiben falura költözött – Budapesten. Anna hazatalált.
– Már három éve lakunk itt, de még mindig nem mondhatom, hogy elkészült a berendezés – mondja a művésznő. – Lassan határozó ember vagyok. Hiába van ezer jó ötletem, ha kevés az időm. Próbálok – ebben az évadban három bemutatóm volt – , játszom, szinkronizálok. Túl sok pénz is kellene ahhoz, hogy mindent megvalósítsak. De én éppen azt élvezem, hogy mindig van mit alakítgatni, fejleszteni, szépítgetni.
– Van, aki, mihelyt úgy látja, minden rendben van, nincs több alakítási lehetősége, továbblép, mert új kalandokra vágyik.
– Azt hiszem, én is ilyesfajta ember
vagyok. Ezt a helyet azonban nagyon nehezen hagynám itt, elsősorban a kert miatt, hiszen tavasztól őszig kint élünk.
Ha pedig a hűvösödő idő beterel a ház falai közé, akkor is látjuk a földet és az eget. Ilyen helyen születtem, ezt szoktam meg,
ez a mindenem. Számomra ez az alap: a föld és az ég. Még csak kívülről láttam ezt a pirinyó kis házat, de már akkor tudtam: ez kell nekem, hiszen itt megvan minden, amihez ragaszkodom.
– Mennyi ideig éltél falusi környezetben?
– Tizennégy éves koromig, aztán elkerültem Székesfehérvárra kollégiumba. A négy év alatt már csak a hétvégeket
töltöttem a szüleimmel. Később bekerültem a zűrzavaros fővárosba, ahol nem éreztem jól magam. Sokfelé laktam, de mindig valahogy a gyerekkort keresgéltem. Az ízekben, az illatokban, a tájban.
– Lehet, hogy most hazataláltál?
– Egészen biztosan. Mindössze kétszer negyvenhárom négyzetméter a ház, de minden benne van, ami kell, nincs szükségem többre. Õsztől tavaszig elég, amikor kuckóra, süppedős fotelre vágyom egy jó könyvvel, zenével, s közben bármikor
kinézhetek a kertbe. A tévét csak ritkán kapcsolom be, mert a természet ezerszer érdekesebb. Ott mindig történik valami. Hol a macska vagy a kutya tűnik fel, különböző színű, ritka madarak repdesnek, majd telepszenek le a diófa ágaira.
– Ki volt a ház korábbi lakója?
– Egy szobrász, Murányi Sándor bácsi lakott itt. Néhány szobrát itt hagyta a kertben. Annak idején a budai Várat és környékét restaurálta, s az onnan származó csodaszép kövek itt új életre kelnek, ezért nagyon hálás vagyok. Sziklakertet alakítottam ki belőlük, de padként is szolgálnak.
– Ki segített a ház átalakításában?
– Õsiből, a szülőfalumból való, szaktekintélynek számító barátomat hívtam el, hogy nyugtasson meg: a háznak nincs
rejtett hibája, nyugodtan megvehetem.
Õ segített a felújítás megszervezésében is.
– Te találtad ki a szellemes elrendezést?
– Csak a lépcsők megtervezéséhez kértem szakmai segítséget, mert ott centimétereken múlt minden! De az én ötletem volt, hogy a kazánt rejtő, aránylag nagy helyiség egybefüggő falát bontsuk ki, s
innen nyíljon a fürdőszoba. Saját terveim szerint kapott Virág teljesen külön lakást az emeleten. Mert ugyan a nappaliból is felvezet hozzá egy falépcső, de a birodalma külső feljárón át is megközelíthető.
– A fürdőszobád rendkívül impozáns, különleges hangulatú, tényleg kár lenne elrejteni.
– E nyitottságnak köszönhetően a kádból is tudok gyönyörködni a hóesésben. Lehet ennél szebbet elképzelni – A fürdőszobafüggöny anyagát egy gobelinkészítőnél találtam, ez felül bordűrszerű, alul csipkés lesz. A hálószobámba tervezett drapéria már megvan, csak legyen időm megvarrni.
– A nappali reprezentatív darabja a dívány.
– Sándor bátyám rekonstrukciót végzett a Törley-kastélyban, és munkája fejében kapta; nekem adta. Kicsit rendbehozattam, s akárcsak a régiek, vasárnap délután ezen a díványon szunyókálok.
– Hogyan sikerült a beilleszkedés?
– Nagyon kedves szomszédaim vannak. Rendszeresen ellátnak kertművelési tanácsokkal, a legmeghatóbb mégis az, amikor előadás után késő este hazaérve, a kerítésre akasztva felfedezek egy cekkert, benne süteményt, csirkecombot, vagy éppenséggel egy tál kocsonyát.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások