Némileg szakítunk azzal a hagyománnyal, hogy Házunk, szülőfölünk rovatunkban azt mutatjuk be, milyen volt és milyenné vált egy település. Az erdélyi Kissomlyos, e határunkon túli kis falu jelen állapotában még az újjászületés előtt áll, reméljük azonban, hozzánk hasonlóan olvasóink is „beleérzik“ azt a szépséget, amely sugárzik belőle. Terveink szerint mindenesetre visszatérünk majd Erdőelvére, bemutatva a változást is.
Gyurka barátom a Székelyföld nagy honismerője, meglepett egy ajánlattal, bemutatta Erdőelve alig ismert zsákfalvait. Érdemes volt Telkitől mintegy hatszáz kilométert utazni, mert a mai Hargita megyei falu, Kissolymos azt a képét mutatta meg, ami az 1942-es esztendőktől máig alig változott. Kissolymos Székelyandrásfalva kistérség része, a szász vidékkel határos, a Nagy-Küküllő fennsíkján. A szász építészet hatása érződik a beépítésen, a házakon. De a kapu székely maradt, egy soha nem látott helyi érdekesség.
Borús, esős időben érkeztünk, az utakat sártenger fedte, s rögvest magyarázatot is kaptunk, miképpen konzerválódott az itteni falukép oly sok éven keresztül. E sáros utakon ballagva felidézem a helybeli kissolymosi Simó István könyvének egy fejezetét:
„… Õsszel és tavasszal falábon jártunk. Minden gyermek már iskolás kora előtt megtanul falábazni, mivel falunk erősen sáros. Leginkább fűzfából csinálták, hogy könnyű legyen, és minél magasabb, minél horgasabb volt a divat. Horgas azért kellett legyen, mert nem hajlik olyan könnyen, mint az egyenes. Rendszerint fából vágják, hogy páros le
gyen, kell lapocka, az már erős fából, kőrisfából
kell, nehogy letörjön. Oda szíjúból káva kell, de biza egy-egy szegény gyermeknek vékony gyertyánfa tő veszszőt gurzsba sirítették, szíjú hiányában ebből csinálták, de az már szegénységi bizonyítvány volt, és amint ment, váslalta a bakancsos tetejét. A térden alul kellett két szíjú a két lábra, az is elég szűk volt, itt is a szegényebbek kötőt kötöttek, az is gyenge mesterség volt, akárhogy megszorította kötőt, tágult meg. Az ilyen gyönge felszerelésű falábasok legtöbbször a kezükben vitték haza a falábat, a nagy sár közepébe beléestek, nem a bakancs volt sáros, a harisnyák térde is. Voltak süppedékes helyek, a jó falábasok, mintha lovat hajtottak volna – gyí fakó – , belecsubukoltak, dicsőség volt, ha lapockáig süllyedt, és ki tudta húzni magát bot nélkül…
Az udvarra nem volt szabad bemenni falábbal, mert erősen fölliggásztuk volna. A hosszú tornánc előtt parkoltak a falábak, párosan, egy-egy mellett egy jó nagy bot, mindenki ismerte a magáét. Az utcát úgy összeliggásztuk, még nagyobb sár lett. Azokon a kerek lukakon bement a víz, és volt, mikor a gyalogos asszonyok, különösen este, realéptek pontosan a faláblikra, a testsúlytól lenyomott víz, ami megszorult benne, egyenesen fölfröccsent a fenekükbe (akkor senkinek nem volt bugyigója), a férfiaknak a fehér harisnyájukra.
Minél hosszabb volt a faláb, annál hősiesebb volt, csak ahol nem volt sár, kövön, erős földön, hídon facsarodott ki a lábunkból. A jó falábas a követ el is kerülte. Otthon az udvarra sem volt szabad bemenni falábbal, a járdán, a köveken meg nem mentünk, inkább a kapukban lehúztuk…“
E sár ma is megvan, itt-ott patakkaviccsal felszórtan „feljavítva“. E változatlanságnak köszönheti a falú értékét, festői szépségét. A házak szinte érintetlenül úgy vannak, mint ahogy a múlt távlatában voltak: kék, rózsaszín és fehér színekben, és nyerstégla oromzatos homlokzatukkal, színes zsalugáteres kicsiny ablakukkal és az épített székelykapukkal. Ilyet aztán tényleg keveset láthat az Erdőelve utazó.
Ma a falvak szembe kerültek a globalizmus fenyegetésével. A település egy gázmező felett fekszik, innen a veszély: infrastruktúra, modernizáció és életformaváltás, az utolsó pillanat a helyi értékek megmentésére. Az ügyes faluvezetés már elindított egy folyamatot, Gyuri barátom titkos célja is ez volt: menjünk elébe a faluturizmusnak, hogy megtarthassuk e szép értékeket a vendégvárásnak. A falusiak közül is szerencsére mind többen felfedezik, hogy a falukép megőrzése, a régi házak értékőrző felújítása egyúttal piaci érték.
Hozzászólások