A rohamosan növekvő energiaárak miatt mindinkább előtérbe kerül az épületek hőszigetelése. Az új épületek építőit az 1992-ben hatályba lépett hőtechnikai szabvány már kötelezi a megfelelő hőszigetelésre. A régi, többnyire rossz hőszigetelő képességű anyagokból épült épületek felújításakor érdemes fontolóra venni az épület hőszigetelő képességének javítását.
Hőszigetelési módok
A hőszigetelés jelentősen csökkenti a fűtési költségeket, megszünteti az épületfizikai károsodásokat (páralecsapódás, penészesedés) és kedvezően befolyásolja a lakóklímát. Ehhez járul még, hogy a kevesebb tüzelőanyag felhasználás következtében csökken a károsanyag-kibocsátás, s ezáltal tisztább lesz a levegő és kellemesebb a környezet.
A homlokzati falak hőszigetelésének legismertebb fajtái:
– a hőszigetelő vakolattal készülő,
– a hőszigetelő lemez szigetelésű, szerelt burkolatú,
– a hőszigetelő lemez szigetelésű, vakolt fedőrétegű és
– a kőzet- vagy üveggyapot szigetelésű köpenyfalas módszer.
Hőszigetelő vakolat
A hőszigetelő vakolat könnyű adalékanyag-tartalmú habarcs felhasználásával készül. A könnyű adalékanyag általában duzzasztott perlit vagy polisztirol gyöngy. A hőszigetelő habarcs készíthető az építéshelyen, az építéshelyre szállított alkotóanyagokból és az ún. szárazhabarcsból, amely gyárban készül, és az építéshelyen csak vizet kell hozzá keverni. Napjainkban a szárazhabarcs mindinkább kiszorítja az építéshelyen készülő hőszigetelő habarcsot. A hőszigetelő habarcsot több rétegben, a falazó elem fajtájától függően 3-5 cm vastagságban kell felhordani a vakolandó felületre.
A hőszigetelő vakolat hőszigetelő képessége 2-5-ször rosszabb, mint a hőszigetelő lemezeké, ezért elsősorban csak olyan épületek esetében kerül szóba, amelyeknél a homlokzat hőszigetelő képességét csak kis mértékben kell javítani.
Hőszigetelő rendszerek
A szerelt burkolatú hőszigetelés esetében a homlokzati falra rögzített hőszigetelő lemezek elé – légrés közbeiktatásával – szerelik a burkolatot. A légrés a kiszellőzést, a burkolat az épület esztétikus megjelenését biztosítja.
A vakolt fedőrétegű hőszigetelés esetében a homlokzati falakra rögzített hőszigetelő lemezekre különböző megmunkálású (kapart, dörzsölt) fedővakolat kerül.
A köpenyfalas hőszigetelés esetében a homlokzati falak külső oldalára rögzített kőzet- vagy üveggyapot anyagú hőszigetelés elé légréssel vagy anélkül köpenyfalat építenek. A köpenyfal – tömegéből adódóan – jelentősen késlelteti a környezeti hatásokat. Ez a módszer családi házak utólagos hőszigetelésére is alkalmasnak bizonyult.
A hőszigetelő lemezek általában polisztirol hab, kőzetgyapot, valamint két oldalán fagyapot fedőréteggel borított polisztirol hab anyagúak. Ezek közül a leggyakrabban a polisztirol hab anyagú hőszigetelő lemezeket használják. A lemezeket ragasztó habarcs és/vagy dübel rögzíti a falhoz.
Néhány gyakorlati tanács
A homlokzati hőszigetelési módszerek új és felújításra kerülő régi épületek utólagos hőszigetelésére egyaránt alkalmasak. Hatásosságuk elsősorban a hőszigetelő réteg anyagától és vastagságától függ.
A módszer és az anyag kiválasztását, valamint a hőszigetelő réteg vastagságának meghatározását szakemberre kell bízni.
A hőszigetelés általában a homlokzati fal külső oldalára kerül. Belső oldali hőszigetelést csak ritkán, rövid ideig fűtött épületek (helyiségek) esetében tanácsos készíteni. Ellenkező esetben a hőszigetelő réteg és a homlokzati fal csatlakozásánál páralecsapódásra kell számítani, ami penészesedésre és gombásodásra vezethet.
A homlokzati falak hőszigetelése kiegészíthető a padlás és a fűtetlen pince födémének hőszigetelésével. A padlásfödémet kívülről, a pincefödémet alulról kell hőszigetelni. A hőszigetelő réteg vastagságának meghatározását ez esetben is szakemberre kell bízni.
Hozzászólások