A hazai építőipar piacán több vállalkozás is foglalkozik meglévő, régi épületek fokozottan hőszigetelt (A+os), alacsony energiafelhasználású házzá történő átalakításával. Műszaki, technikai szempontból ma már sok minden lehetséges, de kérdés: kifizetődő-e a tetemes ráfordítás, nem lenne-e érdemesebb inkább új passzívházat építeni?



Egy családi ház nagyszabású korszerűsítésének beruházási költsége négyzetméterre számítva legfeljebb 50 ezer forinttal tehető alacsonyabbra, mintha újonnan építenek egy passzívházat (kb. 350 000 Ft/m² helyett 300 000 Ft/m²). Ilyen volumenű átalakítást tehát csak ekkor érdemes elvégeztetni meglévő házunkon, ha valamely okból nagyon ragaszkodunk hozzá, netán kultúrtörténeti értéke van. Ennek hiányában csak olyan mérvű rekonstrukció elvégzése kifizetődő, amelynél a ráfordított összeg 10-15 éven belül biztosan megtérül.
Mivel a felújítás során teljesen le kell csupaszítani a szerkezeti elemeket, a jó műszaki állapotú régi épületek kizárólag épületenergetikai okok miatti korszerűsítése nem lehet gazdaságos. A meglévő épületszerkezetek számtalan kötöttséget eredményeznek, átalakításuk annál bonyolultabb és fajlagosan annál költségesebb feladat, minél kevesebb a módosítható szerkezet, és minél kisebb energiafelhasználást kell elérni. Egyes követelményeket nagyon nehéz teljesíteni, mint például a kellő benapozás elérése és az aljzat megfelelő hőszigetelése. Míg másokat, mint a falazatok lábazati hőhídmentesítését, rendszerint egyáltalán nem lehet gazdaságosan kivitelezni, ezért megoldatlanságuk káros hatásait másutt, más szerkezetekkel kell ellensúlyozni. Annál könnyebb jó eredményt elérni, minél nagyobb az épület, és minél kisebb a gazdaságosan ki nem javítható hibahelyek aránya.
A húsz-harminc éves házak éves fűtési energiaigénye általában 250-300 kWh/m². Ezeknél az alapozási és nedvességszigetelési károk ritkábbak ugyan, a statikai gondokat leszámítva azonban a műszaki problémák nem sokkal kisebbek, mint a még öregebb épületek átalakításánál. Elsősorban a lábazati hőhidak és a padozat hőszigetelése, valamint a szellőztető berendezés helyigénye, a pince-padlás feljárók és a légtömörség biztosítása okoznak gondot. Passzív közelivé alakításuk gazdaságosságát elősegíti az a tény, ha a több kisebb felújítási ciklus (festés, burkolás, javítás) után a nyílászárók, a hőszigetelés és a gépészet megérett a nagy felújításra. Így a költségek az épületenergetikai és az elhasználódás miatt szükségessé váló állagmegőrző felújítás között megoszlanak.
A tíz évnél nem idősebb házak éves fűtési energiaigénye átlagosan 120-250 kWh/m2, passzív közelivé alakításuk gazdaságtalan. Jelentős energiamegtakarítás és komfortnövekedés a légtömörség fokozásával, a hibahelyek megkeresésével, kijavításával, korszerűbb fűtőberendezés alkalmazásával érhető el.

Korszerűsítés passzívház elemekkel
A passzívház komponensek beépítésével felújított épületeknél 75-90 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Ehhez nem szükséges a fűtési hőszükségletet a passzívház szabvány által megkövetelt értékre csökkenteni, mert a gazdaságilag elfogadható ráfordítás mellett is jelentős rezsicsökkenés érhető el. A tervezést, kivitelezést alapos állapotfelmérést (hőkamerás, nedvességmérős vizsgálatok) tüzetes statikai ellenőrzés, szakvélemény elkészítése előzi meg. Az, hogy egy régi építésű épületet át lehet-e alakítani passzív közelivé, számos tényezőtől függ. Először meg kell vizsgálni, hogy az épület szerkezetileg alkalmas-e a felújításra. Elavult, régi épületeknél nem lehet látványos eredményeket elérni, mivel túl sok épületszerkezeti hőhidat tartalmaznak, vagy a szükséges vastagságú hőszigetelés nem építhető be, de kompetens tanácsadás és tervezés révén a kiindulási helyzethez képest sokkal jobb szintet lehet elérni.
Fontos feladat a kivitelezés során a hőhidak megszüntetése. Az összes hőhíd felszámolása gyakran gazdaságtalan, és nem is feltétlenül szükséges, mivel ha a külső hőszigetelés vastagságát drasztikusan megnövelik, akkor a hőhidaknál fellépő problémák is csökkennek. A hőszigetelés a belső fal hőmérsékletének növekedését eredményezi, ezáltal a hőhidat képező épületszerkezeti elemnek a hőmérséklete is nő, így nem lép fel párakicsapódás. A külső szigetelés megváltoztatja az épület megjelenését, műemléki védelem esetén többnyire csak belső szigetelés jöhet szóba. Gondot jelenthet a tetőszerkezet magasságának megemelkedése is, ha emiatt túllépjük az engedélyezett homlokzati magasságot. Ismét a belső hőszigetelés a megoldás, amire számos korszerű termék áll rendelkezésre. A pincefödém szigetelését célszerű a födém alsó síkján elhelyezni, ami azonban feltételezi a pince megfelelő belmagasságát. Ha ez nem adott, akkor a szigetelést a födém felső síkján a padlószerkezetbe is be kell építeni, ami komoly költségvonzattal jár.
A passzívház mutatóit megközelítő korszerűsítés megköveteli az úgynevezett melegablakok beépítését is. A háromrétegű, gáztöltésű, lágyfém bevonatos ajtók, ablakok mutatójának 0,7-0,8 W/m²k U értékűnek kell lenniük.
A hőtechnikai korszerűsítés nagyfokú légtömörséget is megkövetel. Kontrollálatlan tömítetlenség esetén fennáll a levegővel együtt kiáramló pára lecsapódásának a veszélye, a hagyományos felfogás alapján javasolt napi kétszeri szelőztetés nem elégséges. Elengedhetetlen feladat tehát a kielégítő légcsere biztosítása.

A mai energiaárakon számolva egy sátortetős kockaház fajlagos fűtési energiaigénye megközelítheti az 500 kWh/m2 /év értéket, szinte kifűthetetlen (2020-ban a kívánatos érték 25-40 kWh/m²,év lesz). Egy konkrét hazai felújítás során passzívház-technológiát alkalmazva, 30 cm grafitos EPS hőszigeteléssel, 3 rétegű hőszigetelésű műanyag ablakkal (Uw= 0,8 W/m²K) és 80 százalékos hatékonyságú hővisszanyerős szellőző berendezéssel már sikerült 37 kWh/m²/év értékre csökkenteni a fűtési hőigényt.