Kondenzációs kazánok, innovatív kémények

Kondenzációs kazánok, innovatív kémények

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Ha magunk nem is látnánk a jövőt, az EU láttatja helyettünk, így pár évvel ezelőtt rendeletileg kötelezővé vált a kondenzációs technika minden újonnan fogalomba kerülő kazán esetében. Így hát, ha esedékes a kazáncsere vagy új fűtési rendszert létesítünk, már csak kondenzációs kazánt építhetünk be, amellyel együtt a kémények rendbetétele is elengedhetetlenné válik. De miért is ez a jó megoldás?

kondenzacioskazanok 1710 720


Napjainkra a kondenzációs kazánok egyeduralkodóvá váltak a kazánpiacon, ami a rendkívül árérzékeny magyar vásárlók számára sokszor nagy nehézséget okoz. Hisz nem ritka, hogy a kéménybélelés ára magasabb, mint a kazáné. Joggal merül föl a kérdés, örülnünk kell-e annak, hogy rendeletileg megtiltották a hagyományos kazánok forgalmazását, és nem becsapás-e a 104 százalékos hatásfokért cserébe fizetendő magas ár.

Kezdjük egy kis tanulással!
Ahhoz, hogy megértsük a kondenzációs kazánok működését, és ne érezzük becsapásnak, amikor 100 százalék feletti kazánt akarnak ránk sózni, muszáj egy kicsit visszaülnünk az iskolapadba. Következzék néhány kémia, fizika és matek feladat is, de ne ijedjünk meg, könnyen érthető lesz minden. A földgáz döntő többségében metánt tartalmaz (CH4), amelynek elégetésekor széndioxid (CO2) és vízgőz (H2O) keletkezik, no meg egy jó adag hő. Ez eddig jól hangzik, a CO2-vel megpróbálunk együtt élni, vízből pedig sosem elég, a hő pedig… ezért csináljuk az egészet. Sajnos az orosz földgáz sok egyéb mellett tartalmaz némi ként is, így a magas hőmérsékleten történő kémiai reakcióban nemcsak harmatos vízpára, hanem többféle savas, maró hatású agresszív anyag is keletkezik. Annak érdekében, hogy ezek ne okozzanak bajt a kazánban és a kéményben, korábban, a földgáz tüzelésre való felhasználásának kezdetén, egyszerűen nem hagyták nagyon lehűlni az égésterméket a kazánban, de még a kéményben sem, így a bajt okozó savak gőz formájában a kéményen kiszálltak. A jó meleg füstgáz nemcsak a berendezések állapotát óvta, hanem a hőmérsékletéből adódó felhajtóerő miatt magától kiment a kéményen, anélkül, hogy ehhez valamiféle gépi segítség kellett volna. Ezeket a kazánokat és kéményeket atmoszférikus kéménynek nevezi a szakma. A fejlődés azonban itt nem állt meg, s ahogy a technika haladt előre, a kazángyártók egyre jobb hatásfokú készülékeket állítottak elő, azaz egyre inkább alacsonyabb lett a kazánokból távozó égéstermék hőmérséklete, ezzel arányosan azonban a fizikaórán tanult felhajtóerő, amely a hőmérséklet-különbség hatására jön létre, egyre kisebb és kisebb lett. A jó hatásfokú kazánok már nem voltak képesek hagyományos módon elvezetni az égésterméket, magyarul nem volt elég felhajtóerő, hogy a kéményen a füst távozzon. Ezért jelentek meg a zárt égésterű turbós kazánok, amelyek annyiban különböztek elődjeiktől, hogy hatásfokuk már 90 százalék felett volt, és kaptak egy füstgázventillátort, ami segítette az égésterméket kipréselni a kéményen. A 90 százalékos hatásfok azonban határt jelentett, amelyet nem lehetett átlépni, mert az égéstermék hőmérséklete annyira lecsökkent, hogy a kéményekben erőteljessé vált a pára kicsapódása, és a készülékekben is megjelent a savas kémhatású kondenzátum (lecsapódott pára), ami viszonylag gyorsan, akár hónapok alatt szétmarta a kéményt, tönkretéve a kazánt is.

Új technológia
Mivel már nem lehetett apró módosításokkal kicsit javítani, gyökeresen új megoldásra volt szükség, azaz az egész rendszert meg kellett reformálni. Olyan berendezésekre, anyagokra volt szükség, amelyek bírják a savas, agresszív közeget. Alapvetően két anyagot találtak, amelyek képesek ellenállni hosszú időn keresztül a kondenzátumban lévő savak maró hatásának: az egyik a rozsdamentes acél, a másik egy szilíciumot tartalmazó alumíniumötvözet. A mai gyártók e két anyagot használják a kazántestek gyártására. Az alumíniumötvözet egy kicsit nehezebben bírja a nálunk használatos orosz földgázban lévő viszonylag magas kéntartalmat, de előállítása olcsóbb, míg a rozsdamentes anyagú kazántestek tartósabbak, jobban tisztíthatóak, de drágábbak. De nem csak a kazántest anyaga változott meg: a beépített ventillátort is átdobták a túloldalra, nem az égésterméket hajtja, hanem még az égés előtt a levegőt és a hozzáadott gázt. Ezek az úgynevezett előkeveréses égők sokkal intenzívebb és jobb, kevesebb káros anyagot termelő égést tesznek lehetővé, a hevesebb égés pedig lényegesen kisebb méreteket követel, mint a hagyományos atmoszférikus kazánokban lévő tányérégők. A kondenzációs kazánoknál az adott méretbe beszuszakolható teljesítményt akár ötszörösére is lehet növelni, így akadnak korábban elképzelhetetlen teljesítményű 100 kW-os fali kazánok is szép számmal a kondenzációs technológia jóvoltából. S ha már a kazán bírja a kiképzést, és a készülékben lévő ventilátor is segít az égéstermék szabadba juttatásában, akkor már nincs akadálya a veszteségek további csökkentésének, azaz a füstgáz hőmérsékletének teljes lecsökkentésére. A gépészeti zsargonban használt több mint száz éve meghatározott tüzeléstechnikai hatásfok nem tartalmazza azt a rejtett hőt, amely az égés során keletkező vízgőz lehűtésekor keletkezik, amikor is a víz halmazállapot-változáson megy át, azaz amikor a párából víz lesz. Mivel most már ez a folyamat a kazántestben megy végbe, így a kondenzáció során felszabaduló hőtartalom is hasznosul, ami a teljes energiamennyiség több mint 10 százalékát teszi ki. Ezért a kondenzációs kazánok hatásfoka rögtön +10 százalékot ugrik, s már meg is van a matekpélda: hozzáadjuk ezt a tízest a készülék hatásfokához, ami felugrik a reklámból jól ismert 100 százalék fölé.

Kondenzációs gázkazán energetikai folyamata
kondenzacioskazanok 1710 1
A kéménybélelés elkerülhetetlen
Egy fantasztikus csavarral a rendszer hatásfokát még tovább is növelhetjük, visszanyerve az 50˚C-ra hűtött égéstermék maradék kis hőtartalmát is. Téli használat esetén a veszteség jelentős részre abból származik, hogy a beszívott külső, akár –10˚C-os hideg levegőt 40-50˚C-ra felmelegítve küldjük ki a szabadba. Ha azonban egy ötletes megoldással a téli hideg levegőt előmelegítjük, kisebb teljesítmény veszik el az égési levegő felmelegítésére. Zseniális módon ezt a feladatot a kazánon kívül, a kéményben tudjuk elvégezni egy koncentrikus égéstermék-elvezetéssel, amellyel kéményünk úgy működik, mint egy hőcserélő.
kondenzacioskazanok 1710 2

A koncentrikus kéményrendszer egymásba fűzött csőrendszerének belsejében a meleg levegő, a külsőben pedig a beszívott hideg levegő áramlik.

 

A belső csőben áramlik a hőtartalommal rendelkező 40-50˚C-os égéstermék, körülötte pedig a külső csőben a kintről beszívott hideg levegő. Egy 10 méter hosszú kémény esetén a külső –10˚C-os levegőt akár +20˚C-ra is felmelegedhet, a távozó égésterméket pedig egészen fagypont közelébe is visszahűthetjük. Természetesen itt is megnyerjük a kicsapódó pára rejtett hőtartalmát is, ami azt eredményezi, hogy kéményünkben is nagy menynyiségű kondenzátum keletkezik, ezért a kémény anyagául olyat kell választani, ami nem fogy el a folyamatos kondenzáció maró hatása következtében. A feltételek itt már egy kicsit kedvezőbbek, mert a hőmérséklet nem magas, ezért az általánosan elterjedt anyag egy PPS nevezetű műanyag. A koncentrikus kéményrendszereknél a belső cső anyaga ebből a műanyagból van, a külső cső pedig egy egyszerű, vékony falú festett fémcső, hiszen ebben már csak az égéshez felhasználásra kerülő friss levegő áramlik a kazán felé. Vannak olyan esetek, mikor a helyszín, a beépítési körülmények nem engedik meg koncentrikus égéstermék-elvezetést, hanem egy külön csőben jön a friss levegő, és egy másik csőben áramlik ki az égéstermék. A kémény újrabélelését itt sem úszhatjuk meg, mert a kondenzáció miatt nem használhatjuk a régi atmoszférikus kazánunkhoz bélelt kéményeket.


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Széllkapu függőkerttel, találkozóhelyekkel

A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A fenntarthatóság érdekében elsősorban honos, a városi klímát és az ökológiai adottságokat jól tűrő fákat és cserjéket, illetve úgynevezett stressztűrő évelőfajokat választva sokszínű, biodiverz környezet jött létre mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel. A rengeteg pad, a lankás részeknek nézőtérjelleget adó ülőtámfalak és a tér tagoltsága lehetővé teszi, hogy a parkban több program is fusson egy időben, különböző helyszíneken. A sétautak három, gomba formájú, árnyat adó építményben futnak össze, tetejükön napelemekkel, így tágas, agóraszerű találkozóhely jött létre. A megnyíló kétszintes Millenáris2 mélygarázs 500 gépkocsi befogadására alkalmas, ezzel helyreállítva a terület beruházás előtti parkolóhelyszámát. Nagyobb összefüggő állomány a százötven díszcseresznye fa, amelyek cseresznyevirágzás idején különleges hangulatot árasztanak, de vannak a területen nagyobb méretű lepényfák, tölgyek, fenyők, almák, nyírek és gyertyánok is. Emellett ötvenezer évelő növény, rengeteg díszfű, nagyméretű cserje és negyvenezernél több hagymás növény színesíti a nagyközönség előtt is megnyíló parkot. A Széllkapu terveit a TSPC Mérnökiroda, Kádár Mihály és Könözsi Szilvia készítette. A park tájépítészei, Majoros Csaba és Balogh Andrea változatos domborzatú parkot terveztek. A bevásárlóközpont felé méretes függőkertet építettek, amelynek akár panorámalifttel is megközelíthető felső szintjéről kilátás nyílik a Margit körút, a Vár és a budai hegyek felé. A szemközti oldalon, a park középső traktusában elhelyezett vízfelület felé déli irányba lejtő, pihenésre alkalmas domboldalt alakítottak ki. Nem messze a tótól kapott helyett a párásító fúvókkal is felszerelt vízjáték. A színes fényekkel megvilágított, programozható vízsugarak dizájnbetonlapokból törnek elő, amelyek felületébe stilizált növény- és állatfajtákat megjelenítő grafikákat martak. {igallery id=4799|cid=1101|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új kilátó a Naplás-tó partján

A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A Naplás-tó Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, valójában a Szilas-patak árvízvédelmi tározója Cinkota mellett, amely mára a fővárosiak egyik kedvenc pihenőhelyévé nőtte ki magát, nem mellesleg pedig színes állat- és növényvilága miatt is érdemes meglátogatni. A tó és közvetlen környezete 1997 óta természetvédelmi terület, a cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A kilátó megvalósítását a fővárosi Tér-Köz pályázat és a XVI. kerületi önkormányzat finanszírozása tette lehetővé, terveit a Robert Gutowski Architects készítette, a kivitelező pedig a Prédikálószéki-kilátót is építő Fitotron System Kft. A terepi munkálatok a szükséges engedélyek birtokában augusztus első hetében indultak, a várható befejezés és átadás idén ősszel lesz. A kilátó koncepciójának megfogalmazása során a helyszín adottságait figyelembe véve fontos szempont volt, hogy a kilátó a fák fölé magasodjon, ezzel teljes panorámás kilátást téve lehetővé a környékre. Ez az átalakulás az erdők funkcióját és az erdei turisztikai lehetőségeket is megváltoztatja: szerencsésen felértékelődnek, ökológiai és turisztikai szempontból egyaránt méltó helyükre kerülhetnek a főváros pesti oldalának erdőterületei. {igallery id=4799|cid=1102|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új Duna-híd épül

Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Miközben Budapest belvárosi szakaszán megközelítőleg egy kilométerenként található átkelési lehetőség, délebbre csaknem tíz kilométer választja el egymástól a Rákóczi hidat és az M0 gyűrű déli hídját, ráadásul a déli városrészek között a mai napig nincs a városhatáron belüli közvetlen összeköttetés. Csepel immár hetven éve vár arra, hogy Budapesten belül végre átkelő épüljön a budai kerületek felé. Az új Duna-híd megépítéséről 2018 decemberében határozott a kormány, s míg a Rákóczi híd építésekor a villamos vonal kiépítését csak a híd átadása után húsz évvel pótolták Újbudára, addig az új Duna-híd esetében a hídon átvezető villamos vonalat már a híddal együtt tervezteti a kormány. Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelő államtitkár szerint az új híd önmagában is 50 ezernél is több autóval csökkentheti a belváros autóforgalmát. A budai Galvani utca és a pesti Illatos út vonalában épülő híddal közvetlen villamos összeköttetés jön létre Buda, Csepel és Dél-Pest között. A tervezendő négy kilométer hosszú villamos vonal Budán a Fehérvári úti villamos pályáról leágazva a Galvani utcán át Csepelen a Weiss Manfréd útnál a H7-es HÉV-et, a Soroksári útnál a H6-os, és a Kunszentmiklós-Tass elővárosi térséget kiszolgáló 150-es vasútvonalat is keresztezve a szakaszon 5 új akadálymentes megállópárt kap. Az utazási idő rövidülésével az érintett településrészek lakói könnyebben jutnak el a szomszédos kerületbe dolgozni, tanulni vagy éppen vásárolni; a felesleges kerülők megszűnésével pedig az autók károsanyag-kibocsátása is csökken.