A valós energiatakarékosság a fűtés tervezésével kezdődik. Úgy kell megválasztani az energiahordozót – a gáz-, olaj-, villany-, vagy a napkollektoros, hőszivattyús fűtést – , hogy ne csak az egyszeri beruházási költségre, de a fűtés használati díjára is gondoljanak. Közismert, hogy az utóbbiaknál ez elenyésző. Hasonlóan fontos a fűtőberendezés megválasztása. A kazánok, fali kazánok és vízmelegítők esetében kizárólag az alacsonyabb energiafelhasználású készüléket érdemes választani. De ha sikerült is energiatakarékos készüléket beszerelnünk, még nem biztos, hogy nyugodtan hátradőlhetünk a karosszékben.
Az utóbbi időkben energiatakarékossági megfontolásból rohamosan terjed a szinte tökéletes légelzárású ajtók, ablakok használata. Kevesen tudják azonban azt, hogy az előnyök mellett előfordulnak káros következmények is (kisebb penészedések, levegőtlenség, égéstermék-visszaáramlás). Míg az előzőek inkább csak bosszantóak, az utóbbi életveszélyessé is válhat. Egy megtörtént eset kapcsán szeretnénk bemutatni, mennyi probléma keletkezik, ha az új, esztétikus, jó hő- és hangszigetelésű nyílászárók felszerelését megelőzően nem kérte a megrendelő hozzáértő szakember, mérnök segítségét, tanácsát.
Ki a bűnös?
Egy társasház első emeletének lakója úgy döntött, hogy a lakását felújítja, korszerűsíti. Festetett, mázoltatott, új gázbojlert vásárolt. Kicseréltette az elöregedett, elvetemedett ablaktokot is korszerű, jobb légelzárású ablakrendszerre. A felújítás befejezése után a kerületi kéményseprő cég szakembere az éves kémény-felülvizsgálatnál megállapította, hogy az új, átfolyó rendszerű vízmelegítő kéményénél probléma van, mert tartós égéstermék-visszaáramlást tapasztalt. A gázbojler égéstermékének egy része nem távozott el a kéményen, hanem visszaáramlott a fürdőszobába. Szerencsére nem gyűlt össze, hanem az egyébként szagelszívásra szolgáló szellőzőnyíláson keresztül távozott.
A kéményseprő a gázbojler felülvizsgálatát javasolta, mivel az égéstermék visszaáramlása életveszélyt okozhat. A felülvizsgálat nem vezetett eredményre, mert a készülék hibátlan volt, de a visszaáramlás tényét a készülékszerviz szakembere is megállapította.
A kéményseprő vállalat a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően értesítette az életveszélyes állapotról a gázszolgáltatót, valamint az első fokú építési hatóságot.
Az építési hatóság felszólította a társasház közös képviselőjét a kémény javíttatására, ily módon az életveszélyes állapot elhárítására. Az alapvető kérdés az volt, hogy az életveszélyes jelenség egyértelműen a kémény meghibásodása miatt következett-e be. A szakértői elemzés megállapította, hogy az égéstermék visszaáramlását valójában nem a kémény meghibásodása okozza, bár az időjárási hatásokkal való összefüggés kétségtelenül fennáll.
n A tökéletesség negatívuma
A hiba tényleges oka a lakás külső levegőtől történt szinte hermetikus elzárása, amelyet a tulajdonos idézett elő az új nyílászárók beépítésével. A tökéletesen működő nyílászárók ugyanis megakadályozták, hogy az a légnyomáscsökkenés, amely a fürdőszobában és a konyhában lévő szagelszívó nyílások hatására mindig is létezett, továbbra is a korábban szokásos útvonalon keresztül (ajtók, ablakok rései) egyenlítődjék ki. A nyílászárók cseréje után a légnyomás-kiegyenlítődés a korábbitól eltérő és nem kívánatos áramlási útvonalon, a kéménynyíláson keresztül következett be; az áramlás iránya a szokásos és normális kifelé irányuló áramlással szemben befelé irányulóvá változott. Ez okozta az égéstermék visszaáramlását.
Feltétlenül gondolni kell tehát arra, hogy fokozott légelzárású ajtók, ablakok beépítésekor, vagy a meglévők ilyenné alakításakor a lakásban lévő tüzelőberendezések levegőellátását nem veszélyeztetjük-e.
A példa tanulságai szerint ez a veszélyeztetés akkor is bekövetkezhet, ha a tüzelőberendezés helyiségében van valamilyen szellőzőnyílás, hiszen azon keresztül érvényesülhet elszívás is, ami fokozza a levegőhiányt. Sőt, ha ez a szellőzőnyílás a kémény normális, kifelé irányuló szívóhatásánál erősebben húz, akkor a szellőzőnyílás hatása megfordítja a kémény áramlási irányát. Kimondható tehát, hogy önmagában egy szellőzőnyílás nem biztosíték a rendszer hibátlan működésére! A kémény és a szellőzőnyílás együtthatását szakembernek kell értékelnie.
Szellőzés hiányában vagy elégtelen szellőzés esetén megszűnik a lakótér friss levegővel történő ellátása, a levegő széndioxiddal, párával telítődik. A pára a lakás leghidegebb pontjain lecsapódik a falazatok és a külső nyílászárók felületén, s előbb-utóbb megjelenik a penész is. A friss levegő hiánya miatt a nyílt égésterű gázkészülékek légellátása és égéstermék-elvezetése bizonytalanná válik, és ez rejti magában a balesetveszélyt. Nemcsak komfortérzetünk biztosítása miatt fontos tehát a friss levegő pótlása. Ha az égésterméket ki akarjuk vezetni, gondoskodni kell zárt ajtók és ablakok esetén is a friss levegő bejutásáról.
Mit kell tenni?
A megfelelő légcseréhez levegőbevezető elemeket kell felszerelni, és biztosítani kell a lakáson belüli légáramlást, esetleg a belső küszöbök elhagyásával, egyes ajtókon szellőzőrács beépítésével (fürdő, WC, konyha). Ezzel egyidőben légelvezető, elszívó elemekkel kell megoldani a használt, szennyezett levegő eltávolítását.
Kaphatók a levegő páratartalmának megnövekedésekor működésbe lépő hangtalan, esztétikus megjelenésű légbevezetők, amelyek beépíthetők utólag is falátvezetésre vagy nyílászáróba. Automatikusan és folyamatosan szabályozzák a légcserét, segédenergiát nem igényelnek, működésük a külső légállapotuktól is független. A kültérhez csatlakozó részeket esővédővel és rovarráccsal látták el, és lehetőség van fokozott zajvédelemre is. Adott tehát a műszaki megoldás a tökéletesített nyílászárók beépítésével csökkentett, talán meg is szüntetett természetes szellőzés helyreállításához.
Hozzászólások