Kevés az újítás, sok a középszerű, de azért van némi elmozdulás a minőség irányába – így foglalható össze röviden a jelenlegi hazai lakáspiac. Nincs egységes korszellem, ami viszont tény: mind meghatározóbb egy lakás környezetének igényessége. Az igen kiélezett értékesítési versenyben egyre fontosabb kérdéssé válik a lakóépületek építészeti színvonala, e kényszer pedig végső soron egyre jobb lakásokat eredményez.
Bár igen sok kritika éri a lakáspiaci termékeket, és még mindig igaz, hogy
a legtöbb építész nem látná szívesen háza homlokzatán a nevét tartalmazó táblát, mégiscsak tapasztalható némi pozitív változás a lakóingatlanok minősége terén. Építési és építészeti minőség kéz a kézben jár, vagyis hiába a jó terv, ha a kivitelezésen elvérzik a minőség. Ma is előfordul, hogy a beruházó az építkezés megkezdésekor szeretne még egy kicsit megtakarítani, és olcsóbb anyaggal, vagy olcsóbb technológiával kiváltani az engedélyezett kiviteli tervekben lévő tartalmat. Mint ahogyan az is megesik, hogy szakmai-lag elfogadhatatlan rajzok kerülnek ki építészek kezéből. Az építészeti minőség összetett kérdés, s mint ilyen, több szempont együttese adja. Az eredmény a házak létrehozásában közreműködők szerepének, tudásának és etikájának függvénye, ezek ugyanis nagyban befolyásolják az együttgondolkodásra és kompromiszszumkeresésre való képességet.
Hiányzik az újító szellem
A lakóház a legföldhözragadtabb műfaj, hiszen néhány centiméteren múlhat a használhatóság – mondja Perényi Tamás építész, egyetemi docens, a BME Lakóépülettervezési Tanszékének vezetője, aki maga is aktív tervező. Az építész hiányolja az itthoni tervekből az innovációt, a frissességet, miközben tanárként azt tapasztalja, hogy kiváló ötletek kerülnek papírra a hallgatók körében. Sokukkal azonban a piacon nem találkozni többé. Véleménye szerint a közösségi pénzekből épülő lakóingatlanok lehetnének előremutató példák, akárcsak Nyugat-Európában, ahol az állami, önkormányzati, vagy lakásszövetkezeti beruházásban épülő házak megtervezésére olyan építészeket kérnek fel, akik kreatívan fogják fel a lakástervezést. Teret kap az újító szellem, ez pedig a piacra tervezőkre, a piaci megbízókra is pozitívan hat.
Példaként említi a cseh lakáspiacot, amelynek átlagos házain is érződik vala-miféle korszellem, amely friss, könnyed, egyszerű vonalakkal dolgozik, ám ötletes és ami a legfontosabb: olyan belső tereket és környezetet alkot, amelyek jól szolgálják az ott élőket. Itthon az építészeti minőség szerepének erősödése egyelőre főként a társasházak, lakóparkok területén érződik, miközben családi házakból épül a legtöbb.
Több idő a tervezésre
Perényi Tamás szerint nem működik jól az a rendszer, ahol minden szereplő a másik felelősségét keresi. – Ha nem szívesen vállalok egy tervemet, az biztos, hogy rajtam múlt – mondja, hozzátéve, hogy az építész feladata meggyőzni
a megbízót bizonyos alapkérdésekben, ezen kívül a szellemi munka befejeztével nem érhet véget a feladata. Az épület elkészültéig végig kell kísérnie az építkezést, és ki kell állnia amellett, amit tervezett.
A ház érdekében kompromisszumokat kell kötnie, ám végső soron felelőssége nem hárítható a beruházóra, vagy megbízóra. Nem csupán azért, mert az épület tíz év múlva is állni fog, hanem azért is, mert az abban élőket már a tervezőasztalnál az építész képviseli. Neki kell helyettük tudnia, mitől válik használhatóvá, élhetővé egy lakás vagy ház. – Az építészeti érték olyan hozzáadott érték, amely a piacon is mindinkább érvényesíthető, és ez a gazdasági válság időszakában, amikor az értékesítés jóval nehezebb, egyre fontosabb lehet – véli Perényi Tamás, aki szerint ma már nem elegendő egy lakóépület sikerességéhez pusztán a hely, a karakternek egyre fontosabb szerep jut. Ráadásul például egy válaszfal elhelyezése, vagy a nyílászáró mérete, amelyekkel jobb tereket lehet létrehozni, nem pénz, hanem szakmai odafigyelés és tudás kérdése.
Úgy véli, a középszerűt nehezebb lesz eladni a jövőben, és ezt a nagyberuházók már felismerték, keresik a jó építészeket, ráadásul sokan kifejezetten a fiatalokban látják a frissességet, kreativitást. A viszszafogottabb építési tempótól azt reméli, hogy több idő jut a tervezésre, közös gondolkodásra, a nyugodtabb, megfontoltabb munka pedig jobb lakásokat fog eredményezni.
Az egységes építészeti arculat, és a jó belső felosztás értékállóságának szép példája a százéves Wekerle-telep, amelynek a huszonegyedik század lakáspiacán a fővárosban elfoglalt helye azt mutatja, hogy az otthonokkal szemben támasztott alapkövetelmények nem változnak.
A jó ház nem pénzkérdés
Két évtizedes ingatlanfejlesztői múlt után Csák Attila, a Bokréta Csoport ügyvezetője azt mondja, ugyanannyiba kerül jó és rossz házat építeni is. Nem ért egyet azokkal, aki azt mondják, hogy az építészeti minőség léte vagy nem léte elsősorban pénzkérdés.
A beruházó-fejlesztő szempontjából valóban fontos, hogy adott területen vagy telken minél több hasznos beépítés valósuljon meg, e téren sokat nyom a latba az etikus hozzáállás, a szakmai tisztesség – véli. Hozzáteszi, hogy az építhetőség, a funkcionalitás, az anyaghasználat és az építészeti kép – melyek alapvetően meghatározzák egy lakóingatlan minőségét és eladhatóságát a piacon – az építészek szaktudásától, kreativitásától még akkor is nagyban függ, ha a beruházó határozza meg például a lakásméretarányt. Ugyanilyen kötöttséget jelent a beépíthetőség, a szintmagasság, vagy éppen a telekforma adta keret.
A szakember a házban nem látható építészet minőségét, gazdaságos, kreatív megoldását fontosabbnak ítéli a vizualitásnál, pedig bizony a lakók számára ezek nagy része nem kézzel fogható.
A szerkezet, a statika, a gépészet, az elektromos hálózat adják az alapot ahhoz, hogy azután élhető terek kerüljenek a falak közé. – Egy jó építész milliókat spórolhat meg egy beruházásnál, például egy jó helyre tervezett tűzgátló ajtóval – mondja. Nagyon fontos egy ház tervezésénél, hogy milyen környezetben, milyen igényt szeretnénk kielégíteni. A tartósabb anyagok nyilvánvalóan drágábbak, ám ahol magasabb áron, egy nívósabb helyszínen történik az értékesítés, a vevői igények is magasabbak. Általában a prémium szegmensben jellemző, hogy egy építész kiteljesedhet, hiszen az egyedi, főleg a szabadon álló házak teremtenek inkább lehetőséget a szabadabb tervezésre.
Csák Attila szerint az elmúlt tizenöt év, a csoportos lakásépítés új korszaka az újratanulás időszaka is volt. Új technológiák, anyagok, szabványok és egyre erősebb vevői igények mellett építészetileg és kivitelezésben is egyre jobb házak épülnek.
Csak ez lehet a jövő – teszi hozzá azzal, hogy aki ezt nem veszi tudomásul, annak valóban szednie kell a sátorfáját.
Hozzászólások