EZT A CIKKET CSUPA TÕMONDATOKKAL KELLENE MEGTÖLTENI. OLYAN EGYSZERÛ SOROKKAL, AMILYEN MAGA A HÁZ IS: NEM MOND TÖBBET ANNÁL, MINT AMENNYI SZÜKSÉGES, DE AMIRE SZÜKSÉG VAN, AZT HIBÁTLANUL MONDJA.
A házaspár a szülőknél lakott Budakeszin. Közösen döntöttek úgy, hogy a fiataloknak építkezni kell. Újságokban kezdtek építész után kutatni, s Callmeyer Ferenc egyik terve – egyszerűségénél fogva – azonnal megragadta őket. Sok építésszel tárgyaltak, szárnyalt a fantázia, egyik elképzelés merészebb volt, mint a másik. Amikor azonban elárulták, hogy mennyi pénzt tudnak szánni az építkezésre, a tervezők szinte kinevették őket. Egyedül Callmeyer Ferenc mondta nekik, igen, megoldható a dolog.
A fiatalok kezdettől fogva tudták, hogy pénzükhöz milyen igényeket társíthatnak, ragaszkodva a szerény megfogalmazáshoz, mind alaprajzban, mind külső megjelenésben. Egy építész számára pedig legalább akkora kihívást jelent ilyen feltételek mellett jó házat tervezni, mint kacsalábra helyezni a palotát. Nehezebb, de szebb feladat.
A tervezgetés során több variáció is született, mégis gyorsan kialakult a végleges változat. A finomítgatások után készen állt a négytagú család számára ideálisan használható épület terve. Az utca felé meredeken lejt a telek, így a ház bejárata nem kerülhetett a lakószintre, vagyis a kert szintjére. Ezért az utcáról a hangsúlyosan megformált kapuzaton keresztül egy előtérbe jutunk, ahonnan lépcső vezet fel a lakótérbe.
Értelemszerűen az utcaszintre került a garázs, illetve a kiszolgáló helyiségek: a kazánház és a tároló. A lépcső fent a nappali térbe vezet, innen nyílik az összes lakóhelyiség, nevezetesen a két hálószoba, egy kis dolgozó-vendégszoba, és a vécé-fürdő blokkja.
A lakószobák és a vizes helyiségek bejáratát térbe állított kandalló szeparálja. Mögötte-mellette alakult ki egy, a nappali terével vizuális egységet alkotó közlekedő sáv, amely így elkülöníti a szobákat a közösen használt terektől.
A konyha-étkező tere a társalgótérrel egybe nyílik, a „T" betűt formázó alaprajz szárában elhelyezve mégis külön egységet alkot. A tetőtér nincs beépítve, a lehetősége adott, de egyelőre nincs rá szükség. A hátsó fronthoz csatlakozik a terasz, amely a telek tájolása miatt csak északi lehetett. Ezért is került egy kisebb, napos terasz a konyha mellé, de mit tesz az élet: kevesebbet használják a háziak, mint a hátsó, árnyékos pihenőt. Nem tudom megállni, hogy ne elmélkedjek egy kicsikét: nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki ne délre próbálná a teraszt tájolni, így tanítják az egyetemen, így logikus. De próbáljunk csak meg július közepén velős pacalt ebédelni a negyven fokra hevült, napban fürdő teraszon! Aki már próbálta, tudja miről van szó. Előkerülnek az árnyékolók, a lugas, az ernyők, és még sok szellemes megoldás, de hiába a kilógatott előtető, eresz, a nap kíméletlenül tűz, menekülünk a diófa árnyékába.
A magyar parasztházakat igyekeztek délre tájolni, a hosszanti elrendezésű alaprajz révén így minden helyiség ablaka délre nyílhatott. A túlzott felmelegedéstől azonban védett a helyiségek elé épített tornác, amelynek oszlopai, esetenként fala leárnyékolta a mögé kerülő épületet.
Manapság nem divat az árnyék, fényben fürdő terek után áhítozunk, amelyek óriási nyílásokkal kapcsolják az embert a természethez. Fűtjük az udvart, működtetjük a légkondicionálót, hogy télen-nyáron elviselhető legyen a klíma, közben pedig lelkiismeretünk megnyugtatása végett tüntetünk a globális felmelegedés és az esőerdők pusztulása ellen. Talán elegendő lenne szerényebben élni.
Ahogy ez a ház is teszi, amelynek egyetlen dísze a bejárat lókúti kőből készült burkolata. A terv eredetileg faablakokat javasolt, amelyek nemes anyaguknál fogva elegánsabbá tették volna az egyszerű homlokzatokat. A behatárolt anyagi lehetőségek miatt mégis fehér műanyag nyílászárók kerültek beépítésre.
A belső terek felöltöztetése is a szerény igényesség jegyében történt. Meleg, visszafogott földszínek jellemzik a burkolatokat, közöttük nem tűnik harsánynak az élénkpiros ülőgarnitúra. A fehér konyha semlegességét sikeresen ellenpontozza a színes függöny. A fabútorok vidéki házak nyugalmát árasztó, melegbarna árnyalata otthonossá teszi a józan mértékletességgel berendezett lakóteret. A kandalló megformálása is a lehető legegyszerűbb, téglafalakból épített hasáb felett fapárkány és fehérre meszelt kürtő.
A háziasszony máig sem érti, miért éppen az ő házuk került lencsevégre, mégis maga adta meg a magyarázatot. Az építkezés befejeztével elhívták a tervezőt – aki egyébként munka közben is segítette tanácsaival megbízóit -, hogy vegye szemügyre a kész művet. Görccsel a gyomrában indul ilyenkor az ember útnak. Az építészt azonban örömteli meglepetés érte. Mint mondta, némelyik munkájára maga sem ismer rá, úgy eltorzult kivitelezés közben. Itt azonban abban a ritka élményben lehetett része, hogy az épület úgy valósult meg, ahogyan tervezte. S ez még egy rutinos, sokat tapasztalt szakember számára is a legnagyobb élmény, amit e szép szakma gyakorlása adhat.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások