Házigazdáink az ötvenes években épült Bauhaus ingatlanban azonnal meglátták azt a pluszt, amit kerestek. A csupa szívvel, lelkesedéssel kialakított budai otthonban a vendéget is megérinti az a kellemes érzés, amit csak egy meleg, harmonikus fészek nyújthat. 
Judit és Tamás olyan felújítandó lakást keresett, amelyet ügyes tervezéssel olyanná varázsolnak, ahol valaki majd szívesen otthonra lel. Nem titkolt céljuk volt ugyanis, hogy valaki majd beleszeressen a bájos, szívvel és lélekkel megtervezett, izgalmas kis otthonba, és megvásárolja. Az eredetileg egy +2 félszobás, madárcsicsergős, ősfás budai lakást a Széll Kálmán térhez közeli Attila úton találták meg, mert alapvető szempont volt a csendes, zöld környezet, mégis közel a nagyváros pezsgéséhez. Lakberendezőként Judit finom érzékkel vegyítette a modern tárgyakat a régies parasztbútorokkal és a rusztikus téglafallal. » A lakás berendezésénél tudatosan törekedtek meleg kontrasztot teremteni a modern tárgyakkal, ahol régi és új szépen megfér egymással. Végig világosban gondolkodtak: hófehér, s egy pici fa, egy pici üveg, modern, szellős, letisztult világ.
A legtöbb dolgot kifejezetten ide vásárolták, ám van néhány otthonról hozott, régi kedvenc is. „Nagyon szeretem a régi tárgyakat, szívesen keresgélek olyan helyeken, ahol izgalmas, korhű szépségekre bukkanhatok. Aranybányák ezek, ahol rengeteg kedvességet találni.: apró, bájos kis porcelánok, egy-egy szép régi váza vagy különleges szőttes. Amikor csak lehet, mindig próbálom elhelyezni őket egy-egy lakásban, hogy ne tűnjenek a feledés homályába” – vallja Judit, akinek már nem ez az első, saját tervezésű lakása. Egy korábbi otthonukat is, amikor eladásra bocsátották, a vevők bútorozottan, minden kis kiegészítővel együtt szerették volna megvenni. Majdnem ugyanígy jártak a következő, kinőtt lakásuk eladásával is. Ez a bájos, kellemes kis lakás is otthona lehet egy fiatal, induló párnak vagy kis családnak. „Szándékos volt a stílusok keverése – veszi át a szót Tamás –, hiszen alapjaiban véve a modernista, 50-es évek stílusában gondolkodtunk. Egy Bauhaus házban vagyunk, amely a háború idején tönkrement, és az 50-es évek végén építették újjá. Stílusától nem is akartunk nagyon eltérni.” Mindössze az aprócska konyha és a tágas nappali között lévő falat bontották ki, a többit meghagyták. Maradt a valódi parketta és az ablakkeretek érdekes beosztása, amire az új, hangszigetelt nyílászárók cseréjekor különösen ügyeltek. „A végső igent ugyanis a kisszobában lévő ablak különleges osztása adta meg. Láttunk egy kis furulya alakú folyosót, és a végén ezt a csodás, hatalmas, több kisebb és nagyobb részből álló gyönyörűséget, ahol csak úgy ömlött át a finom, szűrt fény a fák lombjain. Egyszerűen meseszép!” – kiáltottak fel szinte egyszerre, és valósították meg ebben a lakásban a tervüket.
Hozzászólások