Meleg színek, finom illatok, varázslatos kilátás. Minden egyszerűséget, tisztaságot és harmóniát sugároz Klausmann Viktor, az egykori Szerencsekerék népszerű műsorvezetőjének erdélyi rönkházában. Beszélgetésünkhöz a domonyvölgyi telek végében futó Egres-patak csobogása ad aláfestő zenét.
A körbefutó, kőlapokkal burkolt, korlát nélküli teraszról csillogó kerti tavat, rajta átívelő fahidat látni. A százhetvenöt négyzetméteres, számtalan fenyőfával körülvett kétszintes faház az ezer négyszögöles telken szinte aprócskának tűnik. Sima vonalú, négyszögletes formájával aranysárgán csillog a délutáni napfényben. Belső kialakítása hűen igazodik a külsőhöz: nyers színű, lambériával borított falak, hajópadló, faborítású mennyezet, széles, dupla ajtók-ablakok, és fából készült bútorok.
– A házépítés ötlete tavaly februárjában merült fel először – kezd mesélni Klausmann Viktor. – Hat hétig betegen feküdtem a szépen berendezett, de forgalomtól zajos, szmogtól sem mentes első pesti, belvárosi lakásomban. Az életem egész napi munkából és a késő esti lefekvésből állt. Úgy éreztem, váltani, változtatni kell. Akkor határoztam el, hogy
a szüleim domonyvölgyi víkendtelkén építem fel az otthonomat. Összeültünk
a kiváló szakember és jó barát Fábry
Zoltán építésszel, hogy valami egyedit
és különlegeset alkossunk mindkettőnk örömére. Egyben biztos voltam: klasszikus házat nem akarok, az építkezés legyen gyors, pénz- és környezetkímélő. Nem kellenek kőművesek, állványzat, meg nagy beruházás. Nem szeretnék meszet, cementet látni, betonkeverő gépet hallgatni, a telken álló fákat, bokrokat veszélyeztetni. Mindehhez, s a domonyvölgyi táj nyújtotta hangulathoz egy fából készült ház illett.
Művezető, kivitelező, irányító szerettem volna lenni, egy mindenben részt vevő
és jelen lévő megrendelő – természetesen az építésszel karöltve. Sok fa-, illetve gerendaházzal foglalkozó céget kerestem fel, mire a gyergyócsomafalvai rönkházkészítő Ambrus családhoz eljutottam. De nem bántam meg, mert személyükben szimpatikus, megbízható, kiválóan és pontosan dolgozó szakembereket ismerhettem meg.
Azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy velük hozott össze. S bár Ambrusék korábban a klasszikus, sátortetős faházak készítésében jeleskedtek, egyedi ötleteinket
és különleges tervezésünket is elvállalták, és tökéletesen kivitelezték. A terveket májusban küldtük ki Erdélybe, és szeptember elején megérkezett a háromkamionnyi fa – puzzle”, amiből egy hétfős csapat egy hónap alatt felépítette a kulcsrakész változatot. Aztán két hét száradás következett,
és a Gyilkos-tó vidékéről származó, vörösfenyőből készült rönkház újabb két hónap alatt megkapta a teljes belső kialakítását. Decemberben egy hideg téli napon költözködtem, mikor negyven centiméteres hó borította a kertet, de a központi fűtést adó fatüzelésű kazán, a széles dupla ablakok
és a fél méter vastag fa tetőszerkezet kitűnően bevált. A jó melegből gyönyörködhettem a táj lélegzetelállító szépségében. Tavaszra aztán lehetőségem nyílt a korábban ötszáz négyszögöles telek hátsó részének megvásárlásával a területet a duplájára növelni, így még egy kis patakhoz is hozzájutottam. Az Egres-patak és a rajta átívelő fahíd romantikus hangulatú,
és lehetőséget kínált a kerti tó vízszintjének szivattyúval való szabályozására is.
Itt alakítottam ki egy szalonna- és grillsütő helyet, ahol kellemes estéket töltünk
a baráti társasággal.
A kert a csend és a nyugalom szigete lett, ahol a gyümölcsfák mellett az ezüstfenyők és díszcserjék szomszédságában egy sziklakert is helyet kapott. A patak partján nő a nád, a tóparti fűzfa alá már csak egy pihenőpad hiányzik.
– Szerencsésnek mondhatom magam – folytatja házigazdánk – , mert a napi munkába ilyen kivételes környezetből indulhatok. Csak a szüleimet sajnálom, mert kicsit messzire kerültünk egymáshoz, és azóta kevesebbet találkozunk. Számukra viszont öröm, hogy a nekik is oly kedves helyen építtettem fel az otthonomat.
A mahagóni tartóoszlopokkal díszített teraszon ezüst fényű, fémvázas székek
és üveglapú asztal várja a betérőt. A ház jobb szárnyát antik, fa ülőgarnitúrával berendezett télikert uralja. A szobákat kivéve csak ez a növényekkel teli helyiség, a konyha-étkező és a fürdőszobák kaptak padlófűtéses, kőlapos járóburkolatot.
A télikert melletti, a ház-kert kapcsolatot biztosító, napsütötte nappaliban érvényesül igazán a házigazda modern és antik iránti kettős ízlése. Míg az egyik sarokban bordó bőr ülőgarnitúra terpeszkedik
a klasszikus mintázatú szőnyegen, a másikon modern, barna könyvespolc, krémszínű függönyök és a nagypapa kényelmes hintaszéke teremt nosztalgiát. A tágassághoz különösen hozzájárul, hogy nincsenek ajtók. A szépen kiképzett, hatalmas ajtónyílások az egész lakást egy légterűvé,
és méreténél sokkal tágasabbá varázsolják.
Az előszoba-étkező-konyha szintje –
a telek lejtése következtében – a nappalitól két lépcsőfokkal feljebb került. A könnyen tisztítható, kőpadlós étkezőben ónémet ülőgarnitúra és bordó terítővel letakart körasztal várja a vendégeket. Az L alakban beépített, bordó-kék színű modern konyhaszekrény jól kiemelkedik a világos színű lambériafal előtt. A földszinten kapott helyet az előszobáról nyíló – vendégfürdő”,
a kazánház, a készülő szauna és a lépcsőfeljáró, mely alatt beépített, jól kihasználható tárolóhelyiséget alakítottak ki.
Az emeleti helyiségek igazodnak a földszintiek stílusához. A háló és a jövőbeni gyerekszoba szép kilátásával és nagy teraszával vonzza a tekintetet. Egyszerű sötétbarna kisszekrény, ónémet tükör a franciaágy felett, és sötétzöld sötétítőfüggönyök teszik kellemessé a környezetet. A hálószobából nyíló apró dolgozószoba a nagyapától örökölt, szépen faragott bútoraival
és a galériás erkélyéről a télikertre néző kilátásával büszkélkedik. Az emeleti, gipszkartonnal borított, sötétzöld járólappal és zöld-fehér csíkozású csempével burkolt fürdőszoba a házigazda magánbirodalma. Az épület jobb sarkában található kék színű – női” változatához egy gardrób is tartozik. Az egész lakást a fa jellegzetes illata és meleg színe ragyogja be.
– Három hónapig néztük az építésszel
a szél- és napjárást, a fény és az árnyékok játékát, hogy ökologikus felépítésű, természetbe illő, harmóniát és nyugalmat árasztó épületet tervezzünk: télen a lehető legtöbb, nyáron a legkevesebb nap érje,
s hogy a tető dőlésszöge és a ház lejtése megfelelő legyen.
Eredetileg vályogházat szerettem volna, mert az unokabátyám bio-öko típusúakat épít, de megláttam a gerendaházakat, és nagyon megtetszett a fa természetközelisége. Nem csalódtam, bár az építkezés alatt értek meglepetések. Ezért az épület kivitelezésének minden menetét lépésről-lépésre feljegyeztem, hogy tapasztalataimat tanulságait egyszer majd a – Házam száz napja” című könyvemben a – Mit, mikor, hogyan?” címszó alatt átadhassam a rönkházépíttetőknek, hogy nehézségek és csalódások nélkül örülhessenek majd új otthonuknak.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások