A tűz a kezdetek óta együtt él az emberiséggel. Melegedtünk mellette, ételt készítettünk rajta, s közben észrevétlenül is összekovácsolt bennünket. Modern kori hordozói, a kandallók és cserépkályhák is igen népszerűek. Előbbit többnyire státuszszimbólumként, trendeket követve szereltetjük be otthonainkba, míg utóbbit inkább a múlthoz való hűség és a hagyománytisztelet csábítja falaink közé.
A cserépkályha teljesen zárt tűzterű, csempékkel borított tüzelőberendezés, míg a kandalló (részben) nyitott. A kandalló a hőt elsősorban sugárzással közvetíti, míg a jóval intenzívebb hatásfokú kályha vezetés (konvekció) és sugárzás útján adja át környezetének. A kályha teste a kéménytől független (csak füstcsöve, vagy fűtőnyílása csatlakozik hozzá), a kandalló a kéménnyel szoros egységben épül fel.
n Kályhák
A cserépkályhaépítés manapság divatjamúltnak tűnik, pedig ma is élen jár hőtartó és hőleadó képességét tekintve. A testét agyaggal tapasztott samott-téglából építik fel, hosszú füstjáratokkal, hogy a füst a kéményig eljutva lehűljön, s minél kevesebb hőveszteséggel távozzon. A fűtőanyag lehet fa vagy szén, esetleg mindkettő. A fatüzelésű kályha nagyobb odafigyelést igényel, könnyebben kialszik. A széntüzelésű folyamatos fűtést biztosíthat, de idővel elveszti hőtartó képességét, s át kell építeni. A vegyes tüzelésűeket 8-10, a fatüzelésűeket 15 évenként, a gáztüzelésű HÉRA kályhákat 15-20 évente. Alakjuk szerint megkülönbözetünk hengeres, hasáb és oszlop alakú, illetve közép- és síkpárkányos, valamint zsákkályhákat. A tüzelés módja szerint belül fűtős, illetve kívül fűtős cserépkályhák léteznek. Utóbbiak egy légterűek, rostély nélküliek, és 20-25 négyzetméternyi tér kifűtésére alkalmasak, előbbiek füstjáratosak, és akár 40 négyzetmétert is bemelegítenek. Gázt csak akkor vezettethetünk be a kályhánkba, ha bélelt a kémény, a kályha pedig vegyes tüzelésű, és állójáratú.
n Kandallók
A kandallók többsége kiegészítő fűtésként üzemel. Legjobb, ha központi fűtéssel, légfűtéssel vagy cirkóberendezéssel társítjuk. Megkülönböztetünk nyitott és zárt tűzterűeket. Előbbi ritkább, nagyobb huzatú kéményt igényel, hatásfoka csupán tíz százalék körüli, s nem lehet magára hagyni működés közben. A zárt tűztér egyenletes hőelosztást, nagy hőleadást és fűtőértéket nyújt, fával, szénnel és tőzeggel is fűthető. Magára hagyható, s hetven százalékos teljesítményével már komoly fűtőberendezésnek nyilvánul.
Sok lakásban az előnytelen kéménycsatlakozás miatt nem lehet valódi kandallót elhelyezni, de villanykandallókat itt is üzemeltethetünk. Így megspórolhatjuk a folyamatos kéménykarbantartást, azonban villanyszámlánk nagy mértékben megnövekszik. Sokan giccsesnek tartják az úgyne-vezett textillángos, elektromos kályhákat, pedig ezeknek is megvan a maguk varázsa.
n Anyagok
A kályha- és kandallótervezésnél is fontos a méretezés. Tönkreteheti a kívánt hatást, ha a tüzelőrendszer nem arányos a helyiség méretével, stílusa nem illeszkedik a berendezéshez. Kályha és kandalló környezete legalább fél méter sugarú körben nem készülhet éghető anyagból, csak kőből, téglából, kerámialapból. A kandallópalást anyaga lehet márvány, mészkő, tégla, gipsz, terméskő vagy fém, de újra divat a kályhacsempe is. A tűztér falai samottból, hőálló betonból vagy acéllemezből készülnek. A szikraképződés ellen acélszövetet, vagy hőálló üveg borítású kandallófüggönyt kell alkalmazni. A tűzikutya, a fogó, a lapát, a horog, a kefe, a tűzkaparó és a fatartó rézből vagy kovácsoltvasból készül, de fa fogantyúkban végződik, hogy ne égesse meg használóját.
n Műszaki kisokos
Kandalló csak szilárd alapra építhető, fafödémre, galériára nem. A helyiségben nagy szabad légtér kell, saját kéménnyel, sok ablakkal. Az éghető anyagból készült berendezési tárgyakat, bútorokat és textíliákat távolabb kell elhelyezni. A ház falán a szellőzőnyílás legyen nyitott, és borítsuk egyszerű ráccsal, amely illeszkedik a homlokzatba, és véd a rovarok ellen. Vegyük figyelembe a tűzrendészeti és építési előírásokat, s kérdezzük meg a kéményseprő vállalat szakemberét is.
A kandalló fűtőanyaga szilárd, folyékony vagy légnemű is lehet, legjobb a száraz, kemény bükk, tölgy, akác, kőris vagy éger. A növényi gyökérzet és tuskó lassan ég, és hamuja is kevés, míg a puhafa gyorsan ég, kisebb a hőleadása, és sok hamut hagy. A tűztérbe kerülő fát lehetőség szerint 30-60 centiméter hosszú darabokban, gúla alakban rakjuk, amelyet minden oldalról bőségesen átjár a levegő. A hasábokat lehetőleg a láng irányába helyezzük. A gyújtást tilos nagy lánggal kezdeni, az oltást pedig hirtelen végezni, hiszen ez károsíthatja a kandallót, és sérüléseket is okozhat.
Hozzászólások