Természetesen az ügyvéd úrra is vonatkozik, hogy csak egy van belőle, de ezúttal a házra gondolok, amelyben lakik. ugyanis a budakeszi úti ökoház még ma is kuriózum, mind a mai napig nincs párja. nem először járok ebben a különleges komplexumban, de most kicsit alaposabban körülnézek. a természet sokat segít az elragadtatásban. ahogy lefelé megy az ember a bejárathoz, mindenhol nagyon zöld a fű és akármerre nézek, kacsingatnak a fák-bokrok: ha gondoznak minket, ilyenek vagyunk!
Beérve az aulába, rögtön balra egy ökumenikus imaház van, amelyet nemrég avattak fel. Ezt követi egy lovagterem, jobbra kávézó, szemben a porta. A közlekedőfolyósokon képzőművészeti tárlatok között átvágunk néhány ajtón, elhaladunk néhány kártyaszalon előtt, majd jöhet a lift, és repülünk a 7. emeletre, a penthouse lakásba, ahol dr. Magyar György és felesége, Anikó élnek. (Három nagykorú gyerekük már kirepült a fészekből!)
A lakásról mindenekelőtt a fény jut eszembe. Mindenhol üvegablak, így odabent is odakint érezheti magát az ember. Házigazdánk akkor döntött az ideköltözésről, amikor már megtehették, amikor már felnevelték a gyerekeket. „A három gyermek összéletkora 85 év, velük együtt már 200 évesek vagyunk, így a régi ház, ahol felnőttek, mára elvesztette jelentőségét” – kezdi a mesét az ügyvéd úr. „Mindenki új és önálló életet kezdett. Gábor hét nyelven beszél, és jogászként a luxemburgi Európai Bíróságon dolgozik, Dániel közgazdász, és most kezdi a jogot, Éva pedig a hirdetési szférában mozog.
Visszatérve a mi életünkre, a kényelem, a biztonság a mi korosztályunknak maximálisan megfelel. Hogy mást ne mondjak, itt nem nekem kell lenyírnom a füvet. Nincs gáz a házban, napenergia segíti a hűtő-fűtő rendszert. Ráadásul jó a társaság, létezik egy öko-hangulat. Minden névnapot közösen tartunk meg, vagy kint a kertben, ahol szalonnasütéssel van egybekötve, vagy télen az aulában, ahol 300 ember is elfér! És még azért is örülünk az ittlétnek, mert az ember az élete során annyi felesleges holmit halmoz fel, amelyről később derült ki, hogy nincs is rájuk szüksége. Elhagytuk őket, nem hoztuk magunkkal a rumlinkat.”
A két hálószobás, duplakomfortos, háromteraszos tetőtéri lakáshoz tetőterasz is tartozik. Szóval, ha jól számolom, ez annyi mint négy. Ráadásul, ha az ember ki sem teszi a lábát egyikre sem, a természet akkor is bejön, hisz míg a lakás egyik oldalához a János-hegy tartozik a maga látványával, a másik oldalon a Hárs-hegy nyomul. S mikor leül az ember a karosszékbe, a tükrös szekrények segítsége nélkül is egyszerre látja mindkét hegyvonulatot. Felháborító gyönyörűség!
A lakás praktikus, életszerű és elegáns. Utóbbivá az teszi, hogy ebben a modern környezetben milyen jól mutatnak az itt-ott-amott „elejtett” antik tárgyak. Legelőször az asztalon lévő gyümölcsöstálat (a nagymamáé volt) veszem szemügyre. A maga porcelán rózsáival felér egy sms-üzenettel a múltból. A beépített konyhaszekrénysor önmagáért beszél a praktikumról, ezt egészíti ki egy nagyon kényelmes, stílusos olasz ebédlőgarnitúra. Amolyan se nem antik, se nem modern. Bár a székekre érdemes odafigyelni különleges háttámlájuk miatt. Az ebédlő egy térben van a nappalival, ahol egy fehér bőrgarnitúra helyezkedik el. Ülésre, szunyókálásra, tévénézésre egyaránt alkalmas. A tévét meg kiváltképp érdemes itt nézni, bár a műsor ugyanaz, mint a nyolckerben, de a képernyője csaknem akkora, mint egy üvegablak.
Viszont amin elhelyezkedik (úgyis mint tévétartó), az külön megérne egy misét. Egy empire stílusú, intarziás, félköríves csodakomód, amely láthatóan istenien érzi magát öko-éknál. Csakúgy, mint a garnitúra körüli perzsaszőnyegek.
A két hálón kívül van még egy gardróbszoba is, amelyet illedelmesen nem nyitok ki. A hálószobába is csak azért kukkantok be, mert annak egyik szegletében picike antik íróasztal jelzi, hogy itt kérem egy ügyvéd lakik. Nem is akármilyen, hiszen alig van olyan nap, hogy valamelyik tévécsatorna, rádió meg ne szólaltatná. Ilyenkor Magyar György a maga szimpatikus, közérthető, okos, pártatlan véleményével mindig eligazítást nyújt az aktuális dolgokban. Természetesen dossziéit, aktáit nem tartja idehaza, hiszen irodája épp ezeknek van kitalálva. Közéleti szereplései a „whiskys-ügytől” szaporodtak meg. Mint mondja: „Meg lehet nyerni hatalmas gazdasági ügyeket, óriási bontópereket, de a büntetőügy semmivel nem vetekszik.” Mindemellett, amikor nem a bíróságot rója, államvizsgáztat, szakvizsgáztat az egyetemen.
Amiről még mindenképpen szólni kell, az a bejárat mellett elhelyezkedő Napóleon korabeli szekreter, pattantyús zárral. Érti, aki érti! Ráadásul nem elég, hogy ilyen ősi, még azzal is büszkélkedhet, hogy Márkus László színművész hagyatékából való! Csakúgy mint az a fahordó, amely szintén a nappali hangulatát hivatott emelni.
Végezetül: minden öko-varázslat ellenére kiderült, hogy az ügyvéd úr legkedvesebb darabját az irodájában őrzi. Ugyanis ott kapott helyet egy, az édesapjától örökölt gobelinfotel, amelybe ha beleül, minden alkalommal úgy érzi, része a körforgásnak. Egyszerre érzékeli benne a múltat, a jelent és a jövendőt.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások