„Akkor a felszabon 8-kor!” Volt idő, amikor a pesti fiatalok így búcsúztak suli után, legfeljebb csak az időpont változott, a helyszín aligha. A sztenderd randevúpontok listáját kétség kívül a mai Ferenciek tere vezette, szóba jöhetett esetleg az Oktogon, a Nyugati, némelyeknek a Blaha is. A budaiak a Moszkvára jártak. A szokások néhány évtized alatt jócskán átalakultak, a találkák a történelmi csomópontokról elköltöztek.
Ez a téma is bekerülhetne a „bezzeg a mai fiatalok” címke alá, de ezúttal (is) indokolatlan volna ítélkezni az ifjúság felett. Hibás logika lenne lustaságot, fantáziátlanságot és minden rosszat kiáltani azokra, akik az építészetileg és várostörténetileg is jelentősebb XIX. századi helyszínek helyett a bevásárlóközpontok kényelmét és forgatagát díjazzák. Ráadásul nem is csak az ifjúság váltott, valamennyi korosztály kikopott ezekről a közterületekről, legalább is a fővárosiak jellemzően nem ilyen helyszíneken adnak egymásnak randevút.
Csak néhány érv a védelem oldalán. Ahol nem lehet parkolni, ahol az embernek nincs gusztusa leülni egy padra, ahol lépten-nyomon kéregetőkbe botlunk, ahol olyan zaj van, hogy nem lehet hallani sem a mellettünk állót, sem a mobiltelefont, ott gyakorlatilag majdnem minden feltétel hiányzik a nyugodt találkához. A plázák megjelenésével kézen fekvővé váltak az új helyszínek, pláne akkor, amikor már a budapestiek fele autóval közlekedik, míg korábban 80 százalékuk metróval, busszal járt (BKV adat).
Emblematikus tereink tehát minden bizonnyal jó időre, ha nem véglegesen, kivonultak a közösségi élet színei közül. Optimistábbak szerint a jövőben nem csak a bevásárlóközpontok léphetnek a helyükre, az új városközpontok (Corvin sétány, Károlyi, Újbuda, Angyalföld, stb.) kulturált, korszerű alternatívát kínálnak. Ez a feltevés persze csak akkor válik bizonyíthatóvá, ha az új városnegyedek közül legalább egy végre elkészül. A MOM Park Budán határeset, hiszen igaz rá, hogy új város-alközpont, de ott is a bevásárlóközpont vált vonzóvá, nem a park, nem a közterület.
Ferenciek tere
Mielőtt búcsút intenénk egykor rendszeresen látogatott kedvenceinknek, időzzünk még egy kicsit a városi aszfalton, forogjunk körbe, vegyük szemügyre a közeget, Budapest kulcsfontosságú csomópontjait! Amikor például a Jégbüfé előtt ácsorogtunk, talán ritkán tekintettünk a fölénk tornyosuló házak homlokzatára, különösen azokra a helyekre, amelyek jóval magasabban vannak a szemmagasságnál. Bár az itteni épületek színeit jócskán befedte a városi kosz, jól látszanak a Párizsi udvar (IBUSZ palota) szecessziós homlokzatának ékei. Az Erzsébet híd képzeletbeli kapujában álló Klotild palotából mostanában leginkább az óriási építési hálót látjuk, de átellenben ikerpárja, a Matild palota még emlékeztet az eredeti épületre. Ha egyszer elkészül az idetervezett szálloda, vélhetően megtörik – de el nem tűnik – az egykor pompás épületek gazdátlanságának érzete. Tulajdonos pedig van bőven, éppen ez szab gátat a házak újjászületésének. A termetes lakóházakban élőkkel való megegyezésre igen kicsi az esélye a felújításban fantáziát látó ingatlanfejlesztőnek, hiszen maguk a tulajdonosok egymással sem jutnak dűlőre a kérdésben.
Blaha Lujza tér
Éles szeműek az úgynevezett keleti kereskedelmi folyosó mentén, a Ferenciek teréről át is láthatnak a Blaha Lujza térre, amelyet nemcsak a város, hanem akár az ország legforgalmasabb csomópontjaként is emlegetnek. Bár óvatosan kell bánni az ilyen empirikus adatokkal, egyes ingatlanfejlesztők akár háromszázezret sem tartanak túlzásnak az egy nap alatt itt megforduló emberek számosságát illetően. Mindenesetre tény, hogy az Erzsébet hidat és a Keleti pályaudvart összekötő szakasz forgalma éppen ezen a ponton kap jó adag ráadást a nagykörúttól. A városnak ez a keresztje igen súlyos teher, akár autóval, akár gyalogszerrel jár az ember, sosem érezheti magát egyedül, legalább is fizikailag. Ami szmog itt összpontosul, az mind lerakódik a házakon (leszámítva azt az ehhez képest csekélyke mennyiséget, ami az itt élő és mozgó emberek tüdejében landol). Minden átka ellenére a szállodaipar ezt a területet egyáltalán nem kezeli mostohán. Az aktuális fejlesztés, igaz nagyon sokat váratott magára, de most már biztos, hogy megvalósul: az egykori sajtószékház helyére luxushotel kerül. A 80 millió eurós beruházásban a szálloda mellett színvonalas üzletnegyed is épül, amely újabb csapást mér a plázaláz sújtotta bennszülött kiskereskedőkre.
Egyelőre még nincsen Blaha Corvin nélkül, de az áruház vezetői már nyilvánosságra hozták újítási szándékukat. Azt még nem lehet tudni, hogy ez pusztán átalakítást, esetleg új funkciót jelent, vagy hamarosan eladósorba kerül a fantáziátlanul sablonosan csomagolt épület.
Oktogon
Éles kanyarral átnyargalnánk az Oktogonra, ha az a mai befulladt közlekedésű körúton nem lenne nagy művészet. Autóval nem javasolt, villamossal gyorsabb, viszont szűkösebb, gyalog pedig mérgező. Pedig érdemes. A világörökségi környezetben lévő nyolcszög talán azon kevés központi terek egyike, amelyre nem panaszkodhatunk. Talán csak a gyorséttermek zavarják a városromantikát, amúgy a házakkal nincs baj. Majdnem mindet felújították a közelmúltban, a Ferenciek terei lakóközösségekkel szemben itt a gyakorlatban is sikerült összehangolni az elvileg egybevágó érdekeket. A nyolcszög oldalai közül négyen épület áll, és négyen út halad át a körút és az Andrássy út kereszteződésében. Mind a négy ház lakóépület, annak is épült, de az eredeti lakások osztódással jócskán szaporodtak. Eredetileg, a XIX. század utolsó harmadában, a Skalnitzky Antal által megálmodott egy szint – egy lakás beosztással épültek a házak, majd fél évszázaddal később először, és az 1950-es években másodszor is, daraboltak a két-, háromszáz négyzetméteres egységeken.
Presztízs idegenből nézve
A TérMozaikot ezúttal Beák Attila kísérte el a budapesti sétára. Az ingatlanszakértő szerint, míg a világvárosokban általában a terekre – legyen az park, legyen az városi csomópont – néző lakások a legdrágábbak, addig a mi tereink valahogy csak a külföldiek szemében számítanak magas presztízsű helynek. Magyar lakásvásárló ritkán álmodik a Ferenciek terére, a Blaha Lujza térre, vagy az Oktogonra nyíló ablakokról. A zajtól egy idő után süket, a portól pedig asztmás lesz az ember, ha nem elég edzett. Nem is beszélve arról, hogy a szellőztetés inkább „koszoltatásnak” számít, a sok ablaknyitás gyakori takarításhoz vezet. Az átlagos lakás egy négyzetmétere ezeken a helyeken nem is túl drága, nem éri el a félmillió forintot. Az üzlethelyiségek és irodák bére viszont borsos, amit éppen a forgalom, a viszonylag jó tömegközlekedés indokol, noha az alkalmazottak parkolási gondjaira ettől még nincs gyógyír.
Mindenesetre fenti helyeink randevúfílingje szertefoszlott. Még akkor is, ha van és lesz is helyettük más. Nem elhanyagolható például a Liszt Ferenc tér, vagy a Ráday utca igen kellemes légköre. Ilyenből kellene sok. Hogy ne hiányozzon a „felszab-érzés”. Annyira.
Hozzászólások