Bevallom, ezt a címet nem én, hanem szerkesztőnk adta a cikk munkacímének, de mivel teljesen egyetértek vele, úgy gondoltam, maradjon. Hiszen belépve e házba nekem is ez volt az első gondolatom: bár az enyém lenne… A hatvanas évek amerikai dizájnját megformázó, ugyanakkor a huszonegyedik század minden modern technikai megoldását felvonultató passzívház engem is megfogott. A fehér falak, a lapostető, az utcafront lőrésszerű ablaknyílásai, a „homlokzatmentes” homlokzat kifelé szinte semmit nem mutat, ám aki belép, azonnal megtelik reménnyel.
A mikor elhatároztuk, hogy építkezésbe fogunk, alapvetően két elv motivált” – meséli Laci, aki a házon szinte mindent maga tervezett meg. „Egyfelől, hogy a hatvanas évek modernista stílusának megszállottja vagyok, így a minimalista dizájn nem is lehetett kérdés, másfelől pedig régóta érdeklődtem a passzívház-technológia iránt: egy Japánban tanult építészmérnök barátom fertőzött meg vele. Elmentem az első passzívház-kongresszusra, ahol német előadók meséltek a tapasztalataikról, majd kimentem Ausztriába, ahol több kiállításon ismerkedtem a technológiával. Akkor döbbentem rá, hogy Európa nyugati fele teljesen más irányba tart, mint mi: a hagyományos technológiák, a gázfűtésen alapuló rendszerek a standok kevesebb mint harmadát tették ki, a többség már az új, alternatív energiákon alapuló rendszerek foglalta el. Végiggondoltam, hogy ha már egyszer az ember épít egy házat, akkor nem öt-tíz évre tervez, tehát kötelessége feltennie magának a kérdést: amit épít, az jó-e vagy sem. Így kezdett megérni a gondolat bennem, hogy passzívházat építsek. 2007-et írtunk ekkor, amikor a passzívház szó szinte még el sem hangzott Magyarországon; káosz volt a piacon, a gyártók, forgalmazók számára teljesen ismeretlen volt ez a koncepció.
Úgy gondoltuk, hogy nem kell a telket „faltól falig” beépíteni, inkább próbáljunk meg a saját szükségleteinkre koncentrálni. Tipikus magyar betegség, hogy az emberek luxusban gondolkodnak, illetve abban, hogy kifelé mit mutat a házuk. Ha az ezekre feleslegesen elköltött pénznek csak egy tizedét gépészetre fordítanák, sokkal több környezettudatos ház épülhetne! László Ervin írja jól egyik könyvében, hogy az előrelátó nemzeteknél a spórolás nem a szegény ember kényszere, hanem a gondolkodó ember privilégiuma…
A kivitelezés legszörnyűbb kalandja az volt, amikor az első generálkivitelező megvetette velem az anyagot, majd eltűnt. Le kellett állni az építkezéssel, újrakezdeni gyűjteni, de ekkor már magam irányítottam az építkezést. Hittem a rendszerben, hittem Robiban (Juhász Róbert építész – a szerk.), aki a terveket megrajzolta, és aki mindig megerősített. Vágytam arra a végeredményre, amit végül sikerült elérnünk. Az építkezés rendkívül lassan haladt, de abban a pillanatban, ahogy beköltöztünk, minden nyűg és nehézség a múlté lett, és marad az öröm.”
Az építész
Juhász Róbert építészmérnök már az egyetem alatt kapcsolatba került egy acélvázas, könnyűszerkezetes épületeket kivitelező céggel – ekkor ismerkedett meg a passzívház fogalmával, majd Debreczy Zoltánnal, a Magyar Passzívház Szövetség akkori elnökével, és vált a koncepció elkötelezett hívévé. „Minden anyagot kipróbáltam és rájöttem, szinte bármiből lehet alacsony energiaszintű és passzívházat építeni. Minden épületembe minimális gépészetet tervezek be, hiszen próbálom követni dr. Wolfgang Feist, a passzívház-elmélet megalkotójának híres kitételét: „Nur mit den Luft!”, azaz Csak levegővel! Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy akkor válik egy épület valódi passzívházzá, ha az a szellőztetéshez szükséges friss levegő utánfűtésével vagy utánhűtésével elegendően temperálható, azaz nincs aktív fűtés.”
Mielőtt eldöntötték, hogy a konyharésznél pengeablak legyen, vendéglátónk reggel kijött a telekre, hogy megfigyelje a Nap járását. Ha reggeliznek, fényben úszik a családi asztal…
Szeretjük, hogy egyben van a nappali, a konyha és az étkező, mert hatalmas életteret ad, de ha újrakezdhetnénk, mégsem így csinálnánk, mert családi ebédeknél állandóan mosogatni, pakolni kell, hogy rend legyen.”
a tulajdonosok
László, mint a hatvanas évek modernizmusának megszállottja, régóta egy hasonló házról álmodott. Az alapötletet egy amerikai építészeti katalógusból merítette, persze a kor hedonizmusát a huszonegyedik század környezettudatos látásmódjával felcserélve. Kedvenc építészei Pierre Koenig és Richard Neutra, de legalább annyira közel áll hozzá a norvég építészet, például Todd Saunders munkássága is, aki szintén a modernista irányzatot képviseli.
szemlélet
„Te magad legyél a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Mahatma Ghandi) „Nem az volt a fő szempont, hogy különféle paramétereknek feleljünk meg, hanem, hogy a fenti ideológiát magunkévá tegyük, és hogy a házunkban nagyon jól érezzük magunkat” – osztja meg velünk hitvallását Laci. „A fenntarthatóság mint elv a jövő egyik legfontosabb hívószava kellene, hogy legyen, mi eszerint próbálunk élni.”
A gépészet
A Labaro hővisszanyerő szellőztető rendszer az egyetlen gép a házban. A beszívó torony a ház mögött van, a műszer mindig mutatja, hogy a belépő hő éppen hány Celsius-fok. Mivel az épület kizárólag légfűtéssel is kifűthető, nincs szükség külön felületfűtésekre. A ház télen is tartotta a 22 Celsius-fokot.
A nappaliból, a telek lejtése miatt a fák koronáját lehet látni, ez is a „zöldben élés” érzését fokozza. A nappaliból megközelítheto, rézsűbe ágyazott alsó szint a család „elbújó szekciója”, más néven a „dühöngő”, ahol a film, a könyv, a zene a főszereplő, és ha az ember tévét néz, nem a nappaliban teszi, így nem zavarja a másikat. A lebegő lépcsőt kétsíkú vasszerkezet ágyazza a falba, így meglepően stabil.
A fürdőszobában gyerekkori emlékei szerint Laci mindig a csempéket bámulta, ezért inkább a ’60-as évek fotóival „csempézett”: a Holdra szállástól a filmikonokon át híres zenészek portréjáig minden megtalálható az üveglap mögött.
Marci szobájának folyosóra néző fala üveg, így anya és fia mindig látják egymást. Este egy rolóval le lehet zárni, így a szoba intimitása is biztosított.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások