Nyílászárók. E gyönyörű gyűjtőfogalmat csak a magyar nyelv alkalmazza. A világban egyszerűen ajtó-ablak szerkezeteknek nevezik a védőburkot áttörő, fényt és levegőt beengedő épületszerkezeteket.
A mindenható megalkotta az embert és képességet adott arra, hogy saját védelmére hajlékot építhessen. Az építés eredménye a ház volt, melyet aztán az építés módszerétől függően jurtának, iglunak, vagy akár háznak neveztek. A magyar ház szó – bármennyire hasonló az indoeurópai casa, house vagy Haus szóhoz – , önálló finnugor képződmény, bár van olyan érzésem, hogy nem véletlen egybeesésről van szó. Sokkal inkább a babilóniai nyelvzavar idejére visszanyúló ősi alapszó elterjedéséről és átszivárgásáról a világ fő nyelvi rendszereibe.
Megszületett tehát az épített védőburok, a fal, és az általa körülvett ház, s benne az ember otthonára talált. A védőburok mesterséges folyománya az élőlények köré képzelendő láthatatlan buroknak, a Konrád Lorenz-i buboréknak. A mesterséges burkolat anyaga az évtízezredek folyamán változott, kialakításban a helynek, a mindenkori építőanyagnak, és nem utolsósorban az emberi szellemnek volt és van szerepe.
A mesterséges burkolatot az egyszerűség kedvéért falnak nevezzük, ez bármiből készülhet, szerepe a természet erőivel szembeni védelem. A zárt burkolatnak – divatosan membránnak is nevezhetnénk – egy helyen nyitva kell állnia, ez a bejárat. Nélküle se be, se ki nem lehetne lépni, egyben egyetlen gyenge pontja a védőburoknak, de nem nélkülözhető. Még akkor sem, ha nem a szokásos formában a függőleges falat töri át, hanem az ég felé van megnyitva, mint az anaszázi indiánoknál. E fal áttörésére keletkezett találmánynak, a be- és kijáratnak a neve: ajtó. Elzárja a nyílást, nyitható-csukható, lehetővé teszi az otthon elhagyását, és a bennlévők védelmét is. Az első emberi lelki betegség, a klausztrofóbia – a bezártság sokszor sokkoló jelensége – is e védőburok kialakulásával egy időben keletkezett. Megszületett ugyanis a benn és kinn érzése, s a fal az ellentmondás feloldását igényelte. Az ajtó az ellentmondást csak részben oldotta fel, nyáron éppenséggel nyitva lehetett tartani a behatolás rizikójának tudomásulvételével. A téli zártság miatti sötétség azonban jelen volt, éppúgy, mint a meleget adó tűz, melynek füstjét illett kiengedni. A megoldás a sátorban, az igluban, a ház tetején kínálkozott, a füstkibocsátás legalkalmasabb helyén. Ezen a nyíláson most már némi fény is bejöhetett, megszületett hát az ablak. Ezt az ablaknak nevezett nyílást később a függőleges falon is megkeresték, és mi már így ismerjük. A nyílás szerepe nemcsak a fénybebocsátás, de a levegőé is. Ez a nyílás azután az évezredek folyamán az építészeti stílusok jellegzetes formálását is biztosította, s lett meghatározó eleme a korok megismerésének.
Képeinken az építkezés szép részleteivel szeretnénk megismertetni kedves olvasóinkat, mert tudnivaló, hogy az ördög (behelyettesíthető más fogalmakkal is!) a részletekben lapul.
Hozzászólások