Eddig csupán napi hírekből és mások elbeszéléseiből értesülhettem az Üllői úti Fradi-stadion (tervező S.A.M.O. Tervező és Ingatlanfejlesztő Kft.) épüléséről, de a stadion két tervezőjének – ifj.Burits Oktávián építésznek és Szokolyai Gábor belsőépítésznek (MCXVI Műterem Kft.) – köszönhetően, akik egy fél délutánon végig vezettek és bemutatták a befejezéséhez közeledő épületet, most személyes benyomásaimat és annak alapján született gondolataimat oszthatom meg az olvasóval.
Az arénáról
Merthogy igazi arénáról van szó. Az aréna szó első jelentése az idegenszavak szótára szerint: az ókori római cirkuszban homokkal felszórt felület, ahol a gladiátorok vívták (élet-halál) harcukat, átvitt értelemben: küzdőtér. A homoktól eltekintve, amit mára az angol gyepmester által nevelt gyönyörű zöld gyepfelület váltott fel, valóban a küzdelem zárt tere az aréna, amely már a házhoz közelítve felsejlik a keskeny réseken keresztül, majd belépve a lelátóra egy pillanat alatt magával ragad, később az épületben járkálva folyamatos interakcióban maradunk vele. Nagyon fontos üzenete a háznak, hogy a lényeg a mintegy egy hektáros zöldfelület, még akkor is, ha tudjuk, hogy napjaink küzdelmeinek jelentős része nem a pályán zajlik, hanem a nézőtéren, pontosan a nézők különböző csoportjai között. Az ókorban az áthatolhatatlan vasrácsok a vérengző vadállatoktól védték meg a nézőket, a napjaink nézőterén megjelenő vasrácsok pedig a nézők egymástól való védelmét szolgálják. Ugyanakkor eltűntek a kordonok a nézőtér és a küzdőtér határáról, ami még tovább erősíti az aréna-hatást. Az FTC ugyanis elhatározta, hogy szigorúan eljár a stadionban a rendbontókkal szemben, az első sor kerítése a beépített kamerarendszer és a tervezett szigorú ellenőrzésnek köszönhetően maradhatott el.
A Fradi-stadion küzdőterének aréna-hatását az építész tervezők azzal fokozták, hogy a Mainz-i Coface Arenára emlékeztető vasbeton alépítményt az elbontott FTC stadion íves sarkaival zárták le, majd az egészet egy homogén burokkal látták el. Az aréna-hatás annak ellenére erős, hogy a burok homogenitása nem tud teljes mértékben érvényesülni a háromfajta anyag (acéllemez, acélháló és polikarbonát lemez) sávos megjelenése, az íves formáknak helyenként poligonokkal való közelítése, a burok ívét megtörő vízszintes „tagozatok” (fent a csatorna, lent az acélhálót feszítő rúdtartó), valamint az acélháló túlméretezett illesztési hézagai miatt. Az acélháló egyébként tudja azt, amit a lelátó felső szintjén körbefutó sávnak tudnia kell, a városi környezettel való kölcsönös kapcsolatot. Habár esti fényben még nem ismerem az arénát, a most látottak alapján az az érzésem, hogy a vizuális kapcsolatnak és a zárt aréna-hatásnak jót tett volna, ha az acélháló sűrűbb, az átláthatósága visszafogottabb. Ennek a kérdésnek egyébként akusztikai aspektusa is lehet koncertek alkalmával.
A stadion telepítéséről azt gondolom, hogy lebontott elődjénél szellősebben helyezkedik el környezetében, amiben legömbölyített formáltságának is szerepe lehet. Véglegesen természetesen akkor lesz csak megítélhető a környezetéhez való viszonya, ha beépül a Könyves Kálmán körút mentén felszabadított fejlesztési terület, amely addig szabadtéri parkolóként fog üzemelni. A ház véglegesnek tekinthető környezetében nekem idegenül hatnak a kiselemes térkő burkolatok, különösen látva a házon a hazai átlagnál jóval igényesebben kivitelezett homogén látszóbeton felületeket, és csak remélni merem, hogy a VIP oldal dézsás növényei mellett – vagy helyett -, lesznek földbe ültetett nagyobb fák a stadion körül. Az épületen és környezetében elhelyezett világítótestek technikai szintjükkel és formáltságukban szépen egészítik ki, illetve erősítik a ház dinamikus funkcióját és megjelenését.
Ami számomra igazán egyénivé és szerethetővé teszi a Fradi-stadiont, az a friss és fiatalos belsőépítészete, aminek – szinte akármerre járunk az épületben- kitűnő téri és látványbeli háttere az aréna. De ha olyan helyre tévedünk – pl. a VIP oldalon nyíló étterembe vagy az előcsarnokba – ahol nincs meg a közvetlen „szemkontakt”, ott is finom utalások találhatók az épület funkciójára a labda cikkelyeit és/vagy a kapuháló raszterét idéző, hatszögletű elemekből álló struktúrával. Az olyan kiegészítők, mint a lámpák, akusztikus álmennyezet, falburkolatok megoldásai mind arra az alkotói leleményességre és kreativitásra utalnak, aminek segítségével sikerült a tervezőknek a nem minden esetben kortárs beruházói igényeknek és az elvárt alacsony költségszintnek egyaránt megfelelni. A sportolói öltözők és vizesblokkok felszereltsége és belsőépítészete pedig a legigényesebb nemzetközi elvárásokat is magas szinten teljesíti.
Hozzászólások