Az egyszerűséget szeretem

Király Viktor karrierje 2008 óta töretlenül ível felfelé. Pedig nem volt egyszerű helyzetben. New Yorkban élt 16 évig, sokszor kihívást jelentett számára a beilleszkedés és a nyelv is. Mint mondja, mára elérte: már nem „csak” a Megasztár-gyoztes fiú vagyok, hanem Király Viktor.

Király-család sokáig élt New Yorkban, Viktor és ikertestvére, Ben is ott születtek. – Bronxban éltünk – meséli Viktor –, aztán pedig rengeteget költözködtünk, a szüleim keresték az ideális otthont. Végül Long Islanden kötöttünk ki, ahol imádtunk élni. Egyszintes, úgynevezett ranch házunk volt, nagy kerttel és sok fenyőfával. A közelünkben volt egy Tengerészeti Akadémia, ha egyedül szerettem volna lenni, a legtöbbször átmentem a kadétokhoz, lesétáltam az óceán partjára, és néztem a hadi hajókat. Nem csoda, hogy egy időben tengerészgyalogos szerettem volna lenni.

Bár édesapám zenész, sőt, anyu is énekelt egy darabig, Linda nővérem pedig szinte még beszélni sem tudott, máris dalolt, én elég későn kezdtem el a zenével foglalkozni. Apu nyomdokaiba akartam lépni, tehát dobolni kezdtem, és vadul gyakoroltam a felszerelésén. Alapítottam is néhány zenekart, s ez elkísért Magyarországra is.

16 éves voltam, amikor hazaköltöztünk, számomra nem volt idegen az ország, hiszen gyakran voltunk itt nyaralni. Ami a legfurcsább volt, hogy nem jött az iskolabusz, le kellett gyalogolni a hegyről, ahol laktunk, és mindenféle közlekedési eszközzel juthattam el csak az iskolába. A zenekarommal szalagavatókon léptünk fel, aztán egy alkalommal énekeltem is. Kiderült, hogy ez jobban megy, mint a dobolás, így aztán ezt a vonalat folytattam. Beiratkoztam Gór Nagy Mária Színitanodájába, ahol értek sikerek, de értek kudarcok is. Egyre gyakrabban kaptam meg, hogy „ez itt nem Amerika, itt más a felfogás” – s ez rossz volt. A diploma megszerzése után színházakba jártam meghallgatásokra, de azt mondták, nem beszélek szépen magyarul… Nem maradt más, mint, hogy angolt tanítsak egy magániskolában, és amikor szabad időm volt, zenét szereztem, szöveget írtam. Úgy éreztem, a perifériára kerültem, és azon gondolkodtam, visszaköltözöm New Yorkba. Anyu azt mondta, hogy még mielőtt valóban megteszem, jelentkezzem a Megasztárba.
Ennyi még belefér, gondoltam, és belevágtam…

„Az egyszerűséget szeretem, és nem kötődöm tárgyakhoz. Nem szeretem a hivalkodó berendezést, a minimálnál is minimálabb stílust érzem magamhoz közel. Imádom a nagy tereket, a fényt és az átláthatóságot.”

A Megasztár fenekestől felforgatta az életemet. Hirtelen én lettem az egyik legismertebb srác, és szerettek az emberek. A győzelem után kiadtunk egy magyar lemezt, amellyel kapcsolatban ambivalens érzéseim voltak. Ezt követte egy angol nyelvű CD, ezen már voltak saját szerzemények is, a hamarosan megjelenő harmadik pedig a saját szülöttem az elejétől a végéig. A Megasztár utáni felpörgetett életben mindvégig tudtam, hogy nem lesz mindig így, és a csúcson kell jól döntenem, kialakítanom egy olyan stratégiát, amely a csendesebb időszakokban is folyamatossá teheti az életem. Most jó fázisban vagyok, fizikailag és szellemileg is kiegyensúlyozott, már nem a Megasztár-győztes fiú vagyok, hanem Király Viktor, akire érdemes figyelni.

Viktor sokáig még csak nem is gondolhatott arra, hogy önállósodik, és elköltözik a szüleitől. A győzelem után egy évig lakhatott egy csodásan berendezett apartmanban, de idegenül érezte magát ott. – Arra volt jó, hogy megtanultam beosztani a pénzem, és rájöttem, hogy a hűtőszekrénybe nem maguktól kerülnek be az ételek, és a mosógép sem magától mos. Aztán eljött az idő nemrég, hogy önálló otthonom lett. Beköltöztem Angyalföldre, a Duna Terasz egyik lakásába, de nem kapkodok el semmit. Nem kezdtem el vásárolgatni mindenféle bútort, csakis olyasmit, ami illik hozzám, és amire nem mondom azt, hogy mi ketten egy térben nem létezhetünk.

fekete-krém nappali dolgozósarokkal

„Azt gondolom, hogy a fekete kemény és sarkos szín, amely engedi, hogy – ha akarnám – akár több, akár meghökkentő színekkel is párosítsam. Egyelőre azonban megelégedtem a fehérrel és a földszínnel, annak minden árnyalatát szívesen használom. A lakás erénye – és egyben hátránya is –, hogy a bejárattól a teraszajtóig egyetlen hatalmas tér. Úgy éreztem, ide elegendő egy meghökkentő dolog, ez pedig a rekamié lett, ami anélkül „uralkodik”, hogy túl sok lenne. Kifejezetten ehhez választottam a lámpát, amely hosszan benyúlik a fekvőhely fölé. A homokszínű kényelmes kanapéval szemben kapott helyet a televízió, amely számomra fontos eszköz. Ha csak tehetem, esténként megnézek egy filmet dvd-n, nekem ez a kikapcsolódás.
Ha elköltözöm innen egyszer, annak az lesz az oka, hogy most, más lehetőség híján, a nappali egy sarkában rendezhettem csak be a zeneszerzéshez, a dalok felvételéhez szükséges eszközöket, és ez távol áll a tökéletestől. Nincs meg az alkotáshoz szükséges magány.

„Nem kezdtem el nagy erővel vásárolni mindenféle bútort, csakis olyasmit, ami illik hozzám.”

legénykonyha

„Semmiképpen sem szerettem volna, hogy az étkezés kellékei eluralkodjanak a szabad térben, ezért választottam üveglapos asztalt, s ráadásul kereket, mert emlékeimben az élt, hogy ennél a formánál bensőségesebb a kapcsolat. Gondolkoztam áttetsző műanyag székeken is, de végül győzött a kényelem, és stabil ülőalkalmatosságok mellett döntöttem.

A főzés még nem az erősségem, de kiválóan tudok ételt rendelni! A konyha viszont fontos része a lakásnak, és ha egy térben van más funkciókkal, akkor nagyon tiszta vonalúnak, és rendezettnek kell lennie. Ha egyszer megnősülök, alighanem engednem kell majd a feleségemnek, hogy apró-cseprő tárgyakkal népesítse be a konyhát, de most szigorú rendet tartok. A legénylakások legfőbb használati tárgyai a mikrohullámú sütő és a kapszulás kávéfőző – ezeket magam is használom.”

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!