Házigazdánk és családja két évvel ezelőtt még egy Szabadság-hegyi sorház szélső lakásában ábrándozott arról, hogy az akkori zömmel függőlegesen terjeszkedő otthonukat egy széltében terebélyesedőre cserélik. Hosszú utánajárás alatt sem sikerült azonban álmaiknak megfelelő otthont találni, így az építkezés mellett döntöttek. onnantól kezdve együtt és külön-külön is mindannyian az ideális területet keresték. Amikor aztán egy este a feleség rábukkant a dombvidéki utca ölén megbújó telekre, gyorsan riasztotta férjét, mert érezte, a sok csalódás után ezt nem szabad elengedni. gyors terepszemle után szinte azonnal döntöttek: ide építkezni kell.
A mediterrán jellegű házat Bokor Péter építész illesztette a vadregényes kertbe, megóvva az ott élő ősfákat, mégis elegendő teret hagyva a négyfős család mindennapjainak. Az enyhén lejtős, déli tájolású telek északi határára tolták fel az épületet, hogy minél nagyobb napos kertfelület maradjon a ház előtt. A negyedkörív formájú telken legyezőszerűen terül el a ház, hiszen a tulajdonosok ragaszkodtak a platánhoz és a százéves fenyőcsoporthoz, így ezek elhelyezkedése némileg korlátozta az alaprajzot. A tervező úgy osztotta el a helyiségeket és a hatalmas ablakfelületeket, hogy a házat körbesüthesse a nap, mégis megmaradjon az otthon intim jellege.
A ház ura két dolgot határozott el, amikor meglátta a telket: a két egymás mellett álló fenyőfa között szeretett volna bejönni a kertbe, s a család autóit el akarta rejteni szem elől, hogy a kocsibeállók ne vegyenek el az amúgy sem hatalmas kert méretéből. Mindkét álma valóra vált, a gyalogoskapu valóban a fenyőtörzsek között épült meg, az autók pedig a pinceszinten kaptak helyet, a gyep alatt. A kert kialakítását végül alig sínylették meg az eredeti növények, még a ház helyén nőtt bokrokat is átültették, igaz, közülük néhány nem élte túl a költözködést.
Az átlagos méretű duplagarázsból hosszú folyosó vezet a föld alatti kiszolgálóhelyiségekhez. A házigazda szinte mániákusan ragaszkodott a tárolókhoz, hiszen eddigi életük sajnos mindig azt bizonyította, hogy „ha nincsenek speciális raktárak, a dolgok csak úgy elraktározódnak valahol, és ebben ritkán van köszönet”.
Az antikolt festésű folyosón megvilágított üvegekre applikált fotók dokumentálják a ház történetét: az egyik üvegtáblán a látványtervek, egy másikon a kivitelezők és tervezők névsora kapott helyet, de külön képgyűjtemény őrzi az építkezés fázisfotóit, a család buckákon tett látogatásait, s készül egy tabló a beköltözés utáni vendégfogadásokat megörökítő fotókból is. A kényelmes falépcső mellett lift köti össze a ház (meglepő módon) négy szintjét, s mivel a lift lakásba nyíló ajtói az adott helyiség falburkolata mögé rejtőznek, nem zavarják a harmonikus látványt.
A földszinten kis előtér, konyha, étkező, nappali, könyvtár-dolgozó, illetve a szülői háló, valamint a hozzá csatlakozó fürdő és gardrób sorakoznak. Valamennyi helyiségből ki lehet lépni a kertbe, s mindenhonnan látni lehet a buja növényzetet is. Bokor Péter igyekezett úgy kapcsolni egymásba a helyiségeket, hogy mindenhonnan mindenhová át lehessen látni, s lehetőség szerint belépéskor felülről lehessen rátekinteni egy-egy szobára. Így került a nappali három lépcsővel mélyebbre az étkezőnél, majd az abból nyíló dolgozó még egy lépcsővel alacsonyabbra a társasági térnél. A nappali mennyezetébe süllyesztett felülvilágító a magyar lakásokban még szokatlan megoldás, tulajdonképpen hatalmas derítőernyőként működik. Egyenletes fehér fényt ad, így könnyen érvényesülnek a sárgás hangulatfényt adó falikarok, amelyekre a függöny anyagából varrtak burát. A neobarokk ülőbútorok, a kisszekrény és a zsúrkocsi egy része családi örökség, a falióra a háziasszony testvérének ajándéka, a tévénéző füles fotelek pedig – igazodva a ház színéhez – nemrég kaptak új huzatot. A mennyezet alatt rejtett világítás fut körbe, s a gipszcsík alatt kifeszített acélhuzalok várnak arra, hogy a család kedvenc képei kerüljenek rájuk.
A nappalit és az étkezőt hatalmas kandallóépítmény határolja el, amelynek közepében francia gyártmányú tűztér adja a meleget. Az érdekes kerámia-üveg díszítőelemeket a család egyik keramikus ismerőse tervezte. A tízszemélyes tömörfa étkezőasztal körül családi vendégeskedések alkalmával akár tizenöten is kényelmesen étkezhetnek. A sötét tálalószekrény elemei között csiszolt üvegű tolóablakon lehet átvenni a konyhában készült finomságokat.
Apropó konyha. A ház talán egyik legkedvesebb helysége csupa rafinéria. A rusztikus hatású csempelapok melegséggel töltik meg a világos konyhaszekrények sorát. A mosogató alatt konyhamalac őrli az ételmaradékot, a tűzhely két oldalán falba süllyesztett fűszeres üvegek várják, hogy kiszolgálhassák a háziasszonyt, az ablak alatt pedig a pultba épített konyhai mérlegen lehet ellenőrizni a hozzávalók súlyát. A főzőhelyiség terasz felőli végén rolós szekrény rejti a konyhai kisgépeket, extra méretű fémfiókok a kamrában őrzött tartalékokat, és egy merész ötlettel aszimmetrikusan térbe fordított reggelizőasztalnál lehet elkölteni az első falatokat.
A dolgozóban kecses kis női íróasztalok fordulnak egymás felé, ahol a háziasszony és a háziúr egyaránt elfér laptopjával, s úgy tudnak a munkájukkal foglalkozni, hogy közben együtt vannak, s mégsem zavarják a másikat. A feszültségben eltöltött perceket olykor egy-egy sakkjátszmával oldják. A dolgozó túloldalán a hálóhoz csatlakozó gardróbban ruhatároló fülkék helyezkednek el a könyvtár felől képtartóknak látszó dobozokban.
Az emelet a gyerekeké, itt közös előtéren, teraszon és fürdőn osztozik a gyermekorvosnak készülő lány és az építésznek tanuló fiú, ám mindketten büszkén mutatják saját birodalmukat is. A fiús szobában a zöld és a drapp árnyalatai keverednek, fülkeszerűen elhelyezett ágy és üveg tervezőasztal társaságában. Az ablakban Dávid kaktuszgyűjteménye (ő maga nem tüskés, de lusta locsolni), a sarokban pedig gitárja vár arra, hogy elfoglalt gazdája kezelésbe vegye. Az orvostanhallgató Barbara romantikus kuckójában a fal sárga és mély bordó színeket öltött, a sarokban faragott paraván rejtőzik, míg szemközt egy pianínó várja a vizsgaidőszak végét.
Ha pedig mindenki felszabadul a munka, illetve a tanulás terhe alól, a család leköltözik a wellnessterembe, hogy a szauna, jacuzzi és erőgépek segítségével jótékonyan pihenjék ki fáradalmaikat. Amennyiben pedig az időjárás is úgy akarja, a fedett grillteraszon vagy az öreg platánok alatt ülnek össze, s az árnyas környezetben némi nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor sorházi lakásuk parányi kertjében várták, hogy kinyíljon végre ez a legyező.
Tervezői életrajz
Bokor Péter 1976-ban diplomadíjjal szerezte meg építész végzettségét, egy akkoriban ritkaságnak számító bevásárlóközpont tervével. A kiváló adottságú tervező Hoffer Miklós szárnyai alatt középület-tervezés szakon végzett, s szintén építész édesapja tanácsára kivitelezéssel kezdett neki pályafutásának. Néhány év múlva épületgépész öccsével megalapította a Villa Gmk.-t, amely mára angol-magyar részvénytársasággá nőtte ki magát, s a tervezés mellett szakértéssel foglalkozik. Tevékenységükért a Vállalkozók Országos Szövetsége elismerését oklevélben fejezte ki, díjat nyertek Az év lakóháza pályázaton, és munkáikért oklevélben dicséretet kaptak Demszky Gábor főpolgármestertől is. Bokor Péter azt vallja, az építész sose erőltesse rá saját elképzeléseit a megrendelőre, mert ha az rosszul érzi magát otthonában, negatívan hat vissza a tervezőre. Szerinte a jó építész nem az előtérből, hanem a háttérből vezeti a majdani lakók kezét az otthonteremtés útjain. Vezető építészként sok fiatalt gyűjtött maga köré, akik könnyedén állítják elő vonzóbbnál vonzóbb számítógépes terveiket, ő azonban marad a kézi rajznál, s még mindig „pauszon álmodik”.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások