Napjaink egyik legismertebb amerikai sportautója – mely még ma is szép számmal aratja a babérokat – a Ford Mustang. A siker sztori 1965-ben kezdődött, amikor Lee Iacocca megtervezte ezt az akkoriban kis méretű különleges formavilágú autót.
nevezett „pony car” óriási szenzációnak számított és főleg a fiatal generáció álmait váltotta valóra. Az autó egyébként egy középkategóriás roadsternek számított a nem különösen nagy, 4700 cm3-s motorjával és a maga kétszáz lóerejével. Már a gyártás első évében 73.112 db-ot gyártottak belőle és kapósságát talán a 2.614 dolláros átlagos ára is magyarázza. Kényelmi felszereltségét tekintve nem estek túlzásba a gyártók, mivel a szervokormányon és -féken kívül sem – a ’60-es években szinte alapfelszereltségnek számító – elektromos ablak, sem elektromos ülések, sem klíma nincs benne.
Azonban a Ford gyárnak nem ez volt az egyetlen próbálkozása egy sportautó piacra dobásában. Az 1955-től 2005-ig gyártott Thunderbird széria néhány darabját is próbálták sportos formába önteni. Elsőként az 1956-ban piacra dobott modellek készültek kétüléses sportos változatban, de nem igazán tudták felvenni a versenyt a két évvel korábban népszerűvé vált Corvettekkel. A Tbird típus egyetlen sportautóként elismert változata az 1962-ben gyártott Sport Roadster, mely 4785 cm3-s motorjával és 170 lóerejével még mindig nem kifejezetten felső kategóriás sportautó, bár külső formai elemeit tekintve kétségkívül ez a benyomásunk támad. Különlegessége, hogy két- és négyüléses formában is használható ugyanaz az autó, mivel négy üléssel gördült le a futószalagról, de egy felcsavarozható műanyag borítással könnyen kétszemélyesség alakítható, fokozva így a sportos külsőt.
Az amerikai sportautó- gyártás legsikeresebbje mégis a Chevrolet Corvette, amelyet 1953-óta, idén ötvenöt éve gyártanak! Maga a Corvette név, eredetileg egy kis méretű, jól manőverezhető harci hajó neve volt, ezt vette át a Chevrolet gyár. A Corvettek első generációjának karosszériájában alkalmazták a forradalmian új üvegszálas műanyag technológiát, az új anyagból készült karosszéria pedig hagyományos Chevrolet technológiát takart. A kezdeti V6-os motort hamar lecserélték V8-asra. A C2-es Corvettek a C1-esekhez képest látványos formai átalakuláson mentek keresztül. Legszembetűnőbb változás a lecsukódó-felnyíló első lámpák és a hátsó szélvédő csónakra emlékeztető formája. Ehhez az új szériához köthető a Sting Ray név bevezetése is és ennek a típusnak már az 5400 cm3-s motorja és a 250 LE is megfelel a dinamikus autózás minden követelményének. A leghíresebb és legvadabb formájú Corvette mégis a C3-as lett, melyet 1968-tól 1982-ig gyártották. Vadsága egy újabb formai megújulásnak volt köszönhető, melynek következtében az autó formája leginkább egy cápára emlékeztet. 1968-ban az 5700 cm3-s motor már 350 lóerővel párosult, ami igazolta, hogy a vad külső vad belsővel párosul.
Az itt említett autók mindegyikének egy-egy kiváló példánya megtekinthető az Álomautó Múzeumban.
Hozzászólások