Akusztikai komfort

Akusztikai komfortunk érdekében a zaj mértékét célszerű valamilyen módon keretek közé szorítani. Ezt a jelenlegi magyar szabályozási rendszer két oldalról biztosítja: egyrészt a helyiségekben megengedhető zajok nagyságát korlátozza, másrészt pedig a határoló szerkezetek minimális hangszigetelő képességét köti meg.

Az építési követelményekről szóló hatályos Kormányrendelet (OTÉK) szerint az építmények megvalósítása során a zaj elleni védelemre vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak megfelelő, illetőleg azokkal legalább egyenértékű megoldást kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az OTÉK – mint kötelezően alkalmazandó rendelet – kötelezővé teszi a hangszigetelési szabványok alkalmazását is. Azért fontos ezt kiemelni, mert a szabványok alkalmazása nagy általánosságban egyébként nem kötelező. Ebben a cikkünkben a zajvédelem két fő pilléréből a 8/2002. (III.22.) KöM-EüM rendeletet tekintjük át, a másodikkal, az MSZ 15601 szabvány előírásaival következő számunkban foglalkozunk. A vonatkozó szabvány és rendelet betartása nem opcionális: ezeket minden esetben teljesíteni kell, függetlenül a lakás árától, minőségétől, helyétől.

Zajhatárértékek
A különböző funkciójú és rendeltetésű helyiségekben kialakuló zajok még megengedhető nagyságát a 8/2002. (III.22.) KöM-EüM rendelet határozza meg. Ez a rendelet országosan és kötelezően betartandó határértékeket ad meg a közlekedési és a gépészeti, üzemi zajokra.
Lakószobák esetén ezek a következők:

• Zárt nyílászárók mellett a közlekedéstől származó zaj nappal illetve éjszaka nem haladhatja meg az LTH = 40 dBA illetve LTH = 30 dBA határértéket.*Az épületek működtetését szolgáló üzemi berendezésektől (pl. lift, kazánház) származó zaj nappal illetve éjszaka nem haladhatja meg az LTH = 40 dBA illetve LTH = 30 dBA határértéket.*A nem az épületek működtetését szolgáló üzemi zajok esetén (pl. söröző, edzőterem, élelmiszerbolt) a zaj nappal illetve éjszaka nem haladhatja meg az LTH = 35 dBA illetve LTH = 25 dBA határértéket.

Az önkormányzatoknak lehetőségük van ezen felül az országos rendelet szigorítására is helyi szinten, és ezzel egyre gyakrabban élnek is.

Éjszaka: nagyobb szigorúság
A szabályozás logikája szerint az éjszakai határértékek szigorúbbak, mivel ez az időszak hivatott a pihenést szolgálni, és ebben az időszakban a vizsgált zajokat részben elfedő egyéb háttérzajok is alacsonyabbak. Ezért elképzelhető, hogy egy nagyvárosi környezetben a nappali 40 dBA zajszintet még elviselhetőnek érezzük, míg az éjszakai 30 dBA sok esetben zavarónak mondható.

Hány vécéöblítés zavaró már?
Sajnos a műszaki és gazdasági realitásokat és a vonatkozó előírásokat el kell fogadni: egy társasházban a lakás melletti kazánház zaja lehet, hogy zavaró, de amennyiben a 40/30 dBA nappali/éjszakai határértékeken belül van, úgy megfelel a követelményeknek.
Hasonlóan igaz ez a vízvezetéki zajokra: a szomszédos lakás vécéhasználata akár fel is ébreszthet a legszebb álmunkból, de a szabályozás csak az éjszakai félórás „átlag” zajra ad meg határértéket, és ebben a 30 percben az 1 perc körüli vécélehúzás és töltés zaja nagyrészt eltűnik. Vitás esetben a szakértői vélemény(ek) alapján a bíróság feladata megítélni, hogy hány vécélehúzás fér bele, hány öblítés valószínűsíthető egy félórás időtartamba, azaz, hogy a zaj átlagos nagyságának meghatározásakor hány „eseménnyel” számolhatunk.
Mint látható, ez korántsem mondható a zajvédelem jól szabályozott területének. Mint fentebb említettük, az önkormányzatoknak lehetőségük van a miniszteri rendelet szigorítására is. A mellékhelyiség használata okozta zaj korlátozása érdekében például megadhatják a rövid idejű zajok maximális értékét, vagy a háttérzajhoz képest még megengedhető zajok nagyságát. Így elképzelhető, hogy ugyanaz a zaj az egyik budapesti kerületben még megfelel a követelményeknek, míg az utca túloldalán, a másik kerületben már zajhatárérték túllépést okoz.

A dBA
A különböző frekvenciájú hangok esetén nem egyforma a hangérzet erőssége, vagy megfordítva: az egyenlő hangosságúnak érzékelt, de különböző frekvenciájú hangokhoz nem egyforma hangnyomásszint tartozik.
A fizikailag mérhető hang és szubjektív érzékelés között egy korrekció teremt kapcsolatot: az „A”-nak nevezett szűrő az emberi hallás frekvenciafüggéséhez hasonlóan szűri a fizikai jelet. Az „A” szűrővel korrigált hang nagyságát dB helyett dB(A) szimbólummal jelöljük. Néhány hangforrás közelében tapasztalható jellemző hangnyomásszintek: